Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

mátusok voltak, így elsődlegesen a református egyházak működése rajzolódik ki e beszámolóból.

Megérkezésem után röviddel megnéztem a „Nyitott utak” című propaganda-filmet. Tájékoztatást nyújtott a különböző magyarországi felekezetek „szabad és problémamentes” életéről. Még csak utalás sem történt arra, hogy a vallásos élet területén bármilyen probléma is lenne Magyarországon. Nyilvánvaló volt, hogy a magyar egyházi élet igazi megismerését nem e filmmel kell kezdeni.

Köztudomású, hogy az egyházak súlyos válságban élnek az egész világon, de különösen a marxista szemléletű országokban. Lássunk néhányat e válságokból, magyarországi utam megfigyelései alapján.

I. HOGYAN HASZNÁLJA KI A MARXISTA RENDSZER A RÉGI BETEGSÉGEKET?

Nem áll helyt az a felfogás, hogy az egyház minden baja a kommunista hatalomátvétellel kezdődött. Több olyan egyházi „betegségünk” van, amelyeket a múltból örököltünk, legfeljebb a marxista rendszer most a saját javára él velük. Csak kettőt említek itt közölük:

1. Az állam és az egyház kapcsolata

Az állam és az egyház kettéválasztása nálunk az USA-ban gyakorlatilag azt jelenti, hogy e két intézmény nem törődik egymással. Néhány adóügyi, vagy tűzbiztonsági rendeletén kívül nincs köztük hivatalos kapcsolat. Elképzelhetetlen Amerikában, hogy az állam beleszóljon a lelkészválasztásba, az igehirdetések témájába, az ifjúság közt végzendő munkába, vagy a lelkészképző intézmények felvételi rendszerébe.

Ezzel szemben az európai és a magyar hagyomány, már a kommunizmust megelőző időkben más képet mutat. Magyarországon az apostoli királyság eszméje uralkodott, amely az államfőnek beleszólási jogot adott az egyházi vezetők kinevezésébe. Az 1800-as napóleoni kódexek alapján is az állam az egyházakkal összefonódott. így a marxista rendszerek által felállított állami egyházügyi hivatalok jogilag nem valami merőben újat kezdeményeztek, hanem a régi módszert sajátították ki, és töltötték meg nagyrészt új tartalommal. Az apostoli királyok legtöbbje Istenben hívő ember volt, az egyház érdekét is védték, míg az új „apostoli királynak” — a kommunista pártnak, nyilvánvaló célja az Istenben való hitnek és az egyházaknak a felszámolása. A kölcsönös egymásrahatás helyett, most csak az állam hat az egyházakra, teljes ellenőrzése alatt tartva azokat.

Az Állami Egyházügyi Hivatal beleszólhat mindenbe: lelkészválasztásokba, teológiai tanárok kinevezésébe, teológusok felvételébe, helyi gyülekezetek programjaiba, a lelkészi fizetésekbe, nyugdíjaztatásokba; egyszóval mindenbe. A debreceni Doktorok Kollégiuma záró ülésén az elnöklő püspök büszkén jelentette, hogy az állammal való tárgyalások eredményeképpen a konfirmációs előkészületek ideje megkétsze-96 -