Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)
1985-09-01 / 17. szám
országon hamarosan becsülni fogják az adót. Ebben az esetben nyilván annyira becsülnék, amennyire nem szégyellnék. Következésképpen Bálint ki fog lépni a GMK-ból. Ennyit pl. a munkavállalás szabadságáról. FP: Mennyiben tartoznak a megadott szabadságtöredékek, szabadságmorzsák egy tényleges demokratizálódási folyamathoz, és menynyiben tekinthetők a felülről irányított manipuláció egy újabb megnyilvánulásának? PGY: Azt gondolom, hogy ezeket a szabadságmorzsákat, ahogyan te fejezted ki magad, elsősorban manipulativ célból adják. De ha egy társadalom hozzászokik bizonyos szabadságokhoz, akkor ez a szabadság adva van. Itt egy irreverzibilis folyamatról beszélhetünk ... FP: Tehát megtanulnak harcolni érte ... PGY: Igen. Hozzászoknak, természetesnek vélik létezésüket ... FP: Azért ebből még nem következik, hogy ezek a „szabadságjogok” megőrizhetők. Hiszen mi történik abban az esetben, ha éppen egy olyan klikk kerül előtérbe, amelyik „vissza szeretné pörgetni az idő kerekét”? Milyen lehetőség nyílik a védekezésre? Mennyi esélye van az embereknek arra, hogy megtarthassák a kiharcolt engedményeket? PGY: Nagyon jogos a kérdés. Azt hiszem — semennyi. 68-ból, 81-ből tanulva úgy látom, elég erősek ezek a kelet-európai diktatúrák ahhoz, hogy akármit meg tudjanak csinálni. FP: Vagyis bátran hozzászokhatnak az emberek bizonyos „szabadságjogokhoz”, ettől még bármikor megvonhatják tőlük ... PGY: Igen. Az előbb hozzászoktak, most majd szomorkodni fognak. Magyarán mondva: nem hiszek több forradalomban. Legalábbis Kelet- Európában nem. Vörösmarty mondja: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért”. Ők megmutatták: lehet. FP: A nyugat-európai sajtó egymást túllicitálva dicséri a magyar gazdaság liberalizálását. Nem egy helyen gazdasági csodáról írnak. Egy esetleges gazdasági liberalizálódás mennyiben vonhat maga után lazulást a politikai élet terén? PGY: A gazdasági csodával kapcsolatban annyit le kell szögeznünk, hogy ahol tényleges fejlődés ment végbe az a mezőgazdaság, a szolgáltatások és az építőipar. Csikós Nagy Béla azt mondta tavaly a TV-ben, hogy a magyar gazdaság normalizálásához teljesen át kell alakítani az ipar struktúráját. Hozzáfűzte, hogy ez remélhetőleg a kilencvenes években be fog következtetni, de ő azt szeretné, ha erre két éven belül kerülne sor. Pillanatnyilag ez a vállalkozói gazdaság a legrosszabb arcát mutatja. T.i. azok az emberek, akik az úgynevezett vállalkozói létformába belemennek, a teljes kiszámíthatatlanságtól rettegnek. Pl. az új adórendelkezés azt jelenti, hogy az állam hirtelen rettentően meg akarja fejni azokat, akik egy kicsivel több pénzt keresnek. Ezért aztán egyik napról a másikra akarnak meggazdagodni, ami egyértelműen rablógazdálkodáshoz vezet.- 89 -
