Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

morális érzület és a legális cselekedet közötti ellentétet azonban nem jámbor óhaj szünteti meg, hanem a politikai akaratképzés legitimációja közvetít moralitás és legalitás között. A legalitással ellentétben a legitimitás valamely politikai berendezkedés, uralmi rendszer szabályainak olyan követéseként határozható meg, amelyben a szabály elfogadása annak eredetéhez kapcsolódik: hagyományosan vagy történelmileg levezetett. A szabályokat elfogadó, megtartó, követő cselekedet a hagyományt igenlő vagy megtagadó (és ezzel új hagyományt képző) érzületben alapozódik meg. Ha ez az érzület elleneszegül akár a hagyományos, akár a hagyománytagadó alávetettségi viszonyoknak, akkor elvileg egyenlőek megegyezésre törő és az előfeltételekben megegyezésen nyugvó párbeszéde képez új hagyományt. E párbeszéd formáinak és gyakorlatának kidolgozódása a demokratikus legitimitás keletkezése. A rendszeres hazug beszéd, a célzatosan hamis politikai konstrukció, az alapszabályok megcsúfolása nem a politikai szférától független reguláló elveknek mond ellent, hanem magának a demokratikus legitimáció politikai fogalmának. A közös platformok, az elvi kompromisszumok — a Bibóelemzésekben oly alapvető sémák — alapját, de általánosabban a társadalom kiegyensúlyozott működésének alapját a közéleti morál közös evidenciája, normatív módon feltételezett minimuma képezi. A társadalmi érintkezés intézményesült szabályainak előzetes normái és működésük normaadó volta részben morális vonatkozású. Evidenciákra alapoz, evidenciákat termel. (Szótartás, következmények vállalása stb.) E szellem iniciálása, gyakorlása Bibó írásainak gyakorlati küldetése. Maga is aktora a legitimáció keletkezésének. Az egészség-betegség analógiái nála nem valaminő naturalista történelembölcselet fogalmai, nem eleve adott világkonstitució szerint normatívak, hanem a társadalmi érintkezés akadályoztatásának, az érdekek és szükségletek politikai artikulálásának lehetőségére vagy lehetetlenségére, illetve ezek hagyományaira normatív módon utaló hasonlatok.

Bibó történeti vizsgálódása a jelen szempontjából közvetlenül aktuális tradíció normatív értékelése: tradicióválasztás, tradiciómegtagadás. E vizsgálódások nem tudományosak, de nem azért, mert távol állnak az empirikus tudományok mintájára felépített történettudomány értékmentességi törekvéseitől, hiszen épp ezért nagyon is megfelelhetnének a történettudomány objektivitásáról folyó régi, de ma is élénk vita másik pólusának, a jelenkori gyakorlatra orientált, emancipatórikus célú történeti hermoneutikának. Csakhogy nem jellemzi a történelmi modellek továbbfejlesztésének és speciális kutatásokkal való újraellenőrzésének folyamata. A XVI1I-XIX. század történeti megértésére a Német hisz tériá- ban (1942) és A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai-ban (1970-es évek) is főképp genfi professzorának, Guglielmo Ferrerónak modelljét hasznosítja, 100 év magyar történelmének modellje pedig számára feltevésem szerint a Szekfű Gyula — Németh László-84-