Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

Az „1945. évi változás” nem volt forradalom és nem indított el forradalmat. Forradalmi jelenségek — önigazgatás, spontán földosztási akciók — éppen az új politikai uralom intermundiumaiban, sőt, nem egyszer annak ellenére jöttek létre. Mégis, a régi uralom mélyrenyúló, régóta húzódó, a háborúvesztésben pedig manifesztálódó legitimációs válsága és az új uralom proklamált társadalmi-gazdasági céljai megteremtették Bibó szerint azt az előzetes legitimációt, amely lehetővé teszi, hogy a legitimáció folyamatában határoltan és tervezetten jöjjön létre a demokratikus beállítottság, „az emberi méltóság forradalma”. A koalíció egyensúlya és az önkormányzati választások című cikkében úgy becsüli, hogy Magyarországon 1946-ban az új uralomnak 70 %-os többsége van. „Nagyon jól tudjuk, hogyha a demokrácia demokratikus technikákkal és demokratikus intézményekkel való élnitudást vagy pláne demokratikus erkölcsöt jelent, akkor 70 %-os többséget Magyarországon nem tételezhetünk fel. Az azonban teljességgel hihető, hogy Magyarországnak 70%-a akar valamit a demokráciától, bizonyos aspirációinak a megvalósulását látja vagy reméli benne és a demokratikus berendezkedést az urak uralmával szemben előnyben részesíti.” ( Válasz, 1946. 6. sz. 111. o.)

***

Az előzetes legitimációt a társadalmi érintkezés intézményeinek és technikáinak hiánya, illetve e technikák elfogadásának és elsajátításának hiánya különbözteti meg a legitim társadalmi berendezkedéstől. Ha a görög szóösszetétel eredeti értelme szerint a demokráciát népuralomnak nevezzük, akkor előzetes legitimációjának csúcspontja a nép és az uralom közvetlen azonosságának aktusa. Ahol elvileg lehetetlen, hogy minden közügyben az egész közösség döntsön (mint az antik demokráciában, a kiscsoportok közvetlen demokráciájában), ott ez egy negatív aktusban, egy valami közös megtagadásában jut érvényre: a fölkelt nép elsöpri a régi uralmat, feloszlatja a termelőszövetkezetek kényszerített társulását, stb. Elsöpör, megszüntet, szétver, lerombol. (A nép valamely kérdésben való egyszeri, közvetlen döntésének intézményesült aktusában, a plebiszcitumban is a valamire való nemet mondásnak van döntő súlya.) A „Hatalom” céljai és az „Élet” szükségletei rövid időre közvetlenül egybeesnek. Ez a közvetlenség ugyan roppant történelmi impulzust adhat, de többek között épp ezért nem lehet permanens. A legitimáció folyamata nem más, mint a közvetítések formáinak kialakulása.

A közvetítő formát Bibó a közigazgatás területén — amely persze maga is csak közvetétés által jöhet létre — Hivatalnak nevezte. Az erősen tartalmi jellegű hatalmi célokkal és életszükségletekkel szemben a „Hivatal” alapvetően formalizált: funkciója a megformálás, az elrendezés, az egyeztetés. „Hajlandó arra, hogy némileg megmerevedjék, de természeténél fogva igyekszik arra is, hogy eljárását finomítsa, technikáját elmélyítse, a reábízott anyagban beljebb hatoljon..." (A magyar köz-78 -