Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

3. A tudomány sem azt állítja, hogy mást akar, hanem azt, hogyjobban tudja. Az egzakt tudományokon alapuló technológia ma mindenestől az államhatalom szolgálatába szegődött és annak céljait szentesíti.

4. A tudomány is arisztokrata jellegű. Intézményeinek ranglétrái, a kiválasztottak külön világát tükrözi és a kasztrendszerre emlékeztet.

5. A génszerelés a rabszolgatartó társadalom ideálját valósítja meg. Az egyes emberi tulajdonságok szelektív fel, illetve lefokozásával egyoldalúan az ember külső meghosszabbításait tökéletesíti és nem az egész emberhez viszonyul — mint ahogy azt a tudomány soha sem tette. A győztes akarata érvényesül. Az ember azonban több mint tulajdonságainak összege.

6. A bibliai „Törvény” kiterjed a másik emberre is. Az egész nép „kiválasztott” és nem a népből válogatnak, választanak ki egyeseket. Amikor Nietzsche a judeo-kereszténység „alacsony” és „rablelkű” erkölcseit bírálja és az Übermensch ideálját propagálja, a görög és a római hősideált tartja szem előtt.

7. A bölcselet eredendő szkepticizmusának jegyében, az özön közöny tudatában, a célirányos (világmegváltó) törekvéseknek nincs semmi kapcsolata a bölcselettel. Nincs semmi, aminek a „nevében”, vagy érdekében a génszerzés elvileg megindokolható. Jobb? — Mihez képest? Ki dönti el? A tudomány önmaga céljait szentesíti míg az ember a tudomány puszta eszközévé válik. „Az emberi természet a tudományok fejlődésével annak tárgyává lett. Feladványként szerepel — ám akkor, hogyan szolgálhat tanácsokkal önmaga megváltoztatásában?” (David Roy) Tudományról itt valóban nem is beszélhetünk — szokráteszi értelemben vett „fortélyról” van szó.

A SZA VA K ÉR VÉN Y ES EK

Az özön közöny elsöprő kegyetlenségének árnyékában él az ember. Ennek legfőbb tanulsága az, hogy egyedül vagyunk. Önmagunkra utaltságunk felelősége olyan távlatokat tár elénk, amelyhez képest a fizikai világban tátongó borzadály a ködbe vész. Az új léptékek jegyében —az. ésszerű gondolkozás véghatáránál ésszerű határozatot kell hozni. Isten hiányában és a természet törvényének hiányában mégsem mindegy, hogy ki dönt, és milyen bölcselet (belső filozófia) alapján dől el az ember újradefiniálásának kérdése. A racionális gondolkozás, mind kiindulópontjához, mind áthidaló személyes határozatában előzőleges bizalomra épül, és ez a bizalom valamiképpen az emberi teljesség mellett való állásfoglalás. Hogy a lét jó-e, vagy sem, lehet viszonylagos, de a létezésen túl még csak nem is az özön közöny van, hanem a leírhatatlan semmi.

Az individualizmus és a személyes szabadságok világméretű eltiprása, a közvélemény manipuláció, a nyelv züllesztése, a gazdasági javak igazságtalan elosztása a földön, a múltból és a jelenből való irányított kibutulás — természetellenes. Nem a multiverzumhoz viszonyítva termé- 65 -