Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)
1985-09-01 / 17. szám
MÁRAI SÁNDOR Napló —(1976-1983) (részletek) A Budapesten közzéadott Társadalomtudományi Szemle közli Lukács György „Irodalom és Művészet mint felépítmény” című tanulmányát. A szerző a Magyar Tudományos Akadémia együttes ülésén 1951-ben tartotta meg előadását. „Mindössze egy év telt el, amióta Sztálin elvtárs cikkei a nyelvtudomány kérdéseiről megjelentek, és ma már elmondhatjuk, hogy a cikkek történelmiekké váltak...” — így kezdi. Aztán oldalakon át gátlástalan buzgalommal isteníti Sztálin elvtárs „lángeszűén meghatározott” (sic) nyelvészeti tételeit, a newspeak orwelli előírásait. „Lángeszű, zseniális, történelmi jelentőségű” minden, amit Sztálin a nyelv „felépítmény” és „nem-felépítmény” jellegéről mondott. Ezek szerint az irodalom és a művészet „felépítmény”, amely maradéktalanul egy kor szociális viszonyaiból származik. Babits „A gazda bekeríti házát” című versét idézi, és megállapítja, hogy a vers nem más „mint aktív, harcos kiállás a polgári, kapitalista alap mellett.” Mindez oldalakon át. Közbül a szerző mindig újra lelkendezve ismétli Sztálin nyelvelméletét, a tételt, hogy a művészet és az irodalom soha nem volt más, mint a korabeli társadalmi viszonyok „felépítménye”. Homeros, Dante, Shakespeare és Goethe — e szemlélet szerint — valamennyien „felépítmények” voltak, nem független szellemi alkotók, hanem termékei a társadalmi rendszernek, amelyben éltek... (Szegény Babits, aki élete végén rövid időre vityillót szerzett Esztergomban, kiteregetett zsebkendőre emlékeztető kertet hozzá és bekerítette a házát... kapitalista volt, amikor megírta a „Jónás könyvét”, a ,,felépítmény”-t.) A neves esztéta szerint a művész csak akkor alkot, ha a szocialista realizmus eszközeivel tükrözi a korabeli társadalmi helyzetet... És „ha az alap, amire egy korszak irodalma és művészete felépítményszerűen rárakódott megrendül”, akkor az „alap” legkisebb változása „elég arra, hogy az irodalom igen nagy része végleges feledésbe merüljön... Ezt az eltűnési folyamatot mindenütt megfigyelhetjük, Magyarországon is. Elég, ha Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Tormay Cecil, Zilahy Lajos, Márai Sándorra gondolunk...” És mindig újra „Sztálin korszakalkotó zsenialitása minden időkre meghatározta az irodalom és művészet felépítmény jellegét stb.” * Szeretettel köszöntjük az írót 85. születésnapján.- 19 -
