Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

növelő formákkal is. Pőresége, nevezhetjük halálos játéknak, a klasszikus szonettban lenyűgöző. Amikor már nincs menekvés, a sorok számának emelése sem tud változtatni a csak versben megnevezhető iszonyaton (A hetvenegyedik).

Szemed sarkából szilvakék, kegyetlen rakétákat röpít az ifjúság.

Ha csak egy csepp becsület volna bennem nem engedném, hogy számat érje szád.

Talán még sem késő, hogy lerázzam szédült hűségedet s kidobjalak.

Te jámbor őrült, mit akarsz e házban?

Tört bútorok és bérbevett falak

közt ráncos képem vonz, vagy a szegénység?

Ébredj álmodból! Nem látod a végét?

Az iszonyaton kívül mi marad

örökbe rád, ha ócska bábom eldől?

Húzd ki kezedet sárga tenyeremből honnan az idő vize kiszalad.

(Mozgó Világ, Budapest, 1982. szept.)

A nagy freskó egyik változata- 15 -