Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

Ma ezen a téren is óriási a változás. A teológusok zömében városról jönnek, már Debrecen is kicsi nekik, szívesebben mennek a budapesti teológiára. A többség nem akar falusi lelkész lenni. A falusi egyházak elnéptelenednek, szórvány-egyházakká válnak, és sok helyen lelkészhiánnyal küszködnek.

Ugyanakkor egyházilag még alig tudnak a városi lakosság lelkületéhez közel kerülni. A városi lelkészek elsősorban az intelligenciához szólnak. Kevés az olyan lelkész, aki a városi munkásság, vagy a faluról feljött városivá vedlett lakosság nyelvén beszélne, velük eggyé válna. Pedig az egyház jövője itt fog eldőlni és nem falun. Falusi gondolkozású és beállítottságú egyházból dinamikus, sok színű, gyorsan változó, alkalmazkodó egyházzá kell átalakulni. Ez a változás még csak alig van indulóban. Kevés ember van az egyházban aki a nagyvárosnak megfelelő egyház-szervezéshez értene, vagy aki ebben másokat képezhetne.

III. A MARXISTA RENDSZER MIATT ELŐÁLLT, VAGY KIÉLEZETT PROBLÉMÁK

Az eddigiekben szinte „védeni” igyekeztem a marxista rendszert, hangsúlyozva, hogy a problémák eredete a múltba nyúlik vissza, vagy világjelenségek. Vannak persze bőven olyan jelenségek is, amelyeknél a marxista rendszer politikája és felelőssége döntő módon befolyásolja az egyházak életét.

1. A diakóniai munka, a ,,szolgáló egyház” lehetőségei

Kontroverzális kérdéshez érkeztünk, mert egyrészt csak a legnagyobb elismerés illeti azt az áldozatos és példamutató munkát, amelyet a Magyarországi Református Egyház a szeretetszolgálat terén végez. Ugyan mi lehetne biblikusabb, egyházhoz méltóbb, mint a szolgáló egyház, amely gondoskodik az árvákról, fogyatékosokról és az öregekről? Az általam meglátogatott szeretet-intézményeknél példamutató rend és tisztaság volt, és megható volt az a szeretet és gondoskodás, amellyel az ápoltakat körülvették. Valójában Isten igéjének naponkénti hősies megélését tapasztaljuk az intézetekben. Mi „negatívat” lehet erről a munkáról mondani?

A negatív erők és tendenciák gyakran a pozitív munkaterületeken jelentkeznek. Magyarországon a szeretetmunka is csak állami engedéllyel és megkötöttségekkel folyhat. Az állam „megengedi”, hogy legyen egy egyházi árvaház, ahol 4 éves korig nevelhetik a gyerekeket. Négy éves kortól az állam visszaveszi őket, nehogy a vallásos nevelés hatással legyen rájuk. Az egyház gondoskodhat több száz olyan szellemi és testi fogyatékosról, akiknek csak a legminimálisabb ítélőképességük van, így vallásos nevelésük nincs hatással a közéletre. Végül van néhány idősek otthona, ahol ismét csak olyanoknak szolgál az egyház, akik az életből már haza-készülőben vannak. Újabban néhány friss munkaterület is megnyílt az egyházak számára, olyan területek, ahol az állam se tud megbirkózni a- 102-