Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

Sorompó Győző'

AZ ÁTSZUBLIMÁLT SZUBLIMÁCIÓ

Részlet a szerző „Szélkakasok a lejtőn és a trágyadombon” című rövid, ötkötetes trilógiájából

A IX. század elején Peritripperosz görög költő és gondolkodó észrevette, hogy neki már jó néhány száz évvel ezelőtt meg kellett volna szűnnie, akkor, amikor Themistokles, Hystaspes, Xanthippe és Dyonisios lelépett a kor balga színpadáról. Festina lente, mondta Peritripperosz, mert mindig szem előtt tartotta az emberi haladás decentralizált centralizációját.

így, ebben a megvilágításban, egészen másként látjuk korunk társadalmi, eszmei, gazdasági, politikai és bélyeggyűjtési problémáit, amelyekre rányomja bélyegét az, amit Trattoria Lasagne római történetíró így fejezett ki:,, Valete et plaudile". Lehet-e ennél tömörebben jellemezni az ókori eszmerendszer újkori agyzsibbasztó szellemét? Lehet-e három szónál kevesebbet alkalmazni arra a mély bölcsességre, amely szenzoriumunk velünk született voltánál fogva lerántja a leplet mindarról, amit elsőnek a Krisztus előtti III. században mondott ki Piccadilliusz, majd pedig, ahogyan szálltak tova az évszázadok, úgy ismételt meg a racionalista szkolasztika abszurd képviselőjétől, Pubertánosz Syffilicusztó\ kezdve Januson, Hyppermangánón, Amerigo Puccinin, Sir Theobald Grippinen át egészen a lélek pecsenyéjét sütögető Avenido da Streptococci-ig, aki az átszublimált szublimáció elméletét öntötte rá a világra, amikor „Fides penes penis" című művében megdönthetetlenül kifejtette, hogy nulla lex nulla sex ex lex.

Amikor legutóbbi lexikonomat befejeztem és az olvasók leveleit négy kötetben nyilvánosságra hoztam, ugyanazt éreztem, amit a jólgondozott szarvasmarha kloáka nyílásába élő baktérium érzett Róma felgyújtásakor, Néró sátángödri hárfaficamainak hallatára. Az emberi lét traumájának szpermatikosza suhant át előttem, a gonisztikusok melltartói, a türánuszok helytartói, vagyis mindaz, amit a magamfajta közérthetőségre törő alázatos zseni és gyakorló géniusz, egyetlen szóval így tud kifejezni: az aszcendencia átfogó paradoonját sohasem vehetjük rudimentális kísérletnek, hanem úgy kel! tekintetünk, mint ontológiai advokációt, venerábilis és subtilis búvópatakot, amely átcsörgedezik az anatéma vérpacsmagos köldökzsinórján.

#

* *- 60 -