Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

Nem gúnyként, ahogyan ő szerkesztette ezt a képszöveget, még a szavak térbeli kombinációja ellenére sem, hanem reményként. Miért? Mert a szavak truccoltak a helyzettel. Mert bíztam abban, amiben kezdettől fogva bizakodtam, hogyha őszintén és a jó szándékával cselekszem az önkény ellen, akkor nem hagynak cserben azok, akik hasonlóan cselekszenek vagy cselekednének.

Bíztam a szolidaritás erejében. Nem a politikai bölcsességben, hanem az igaz emberek összefogásában, amely politikai bölcsességet ébreszthet.

Kiszabadulásom után megtudtam azt, mit lelkem mélyén reméltem, hogy milyen összefogás alakult ki, mondhatnám világszerte, kiszabadításom érdekében: Magyarországon, Nyugat-Európában, Amerikában. Magyarok és nem magyarok körében. A nemzeti eszme elkötelezettjei és világpolgárok körében. Susan Sontag, Kurt Vonnegut és Irving Howk erkölcsi támogatását egész Közép-Európa nevében kellene köszönnöm. És itthon, Csehszlovákiában is, magyarok és szlovákok és csehek szurkoltak nekem. Igaz, általában nem fenntartás nélkül, hanem attól függően, hogy mennyire fogták fel üldöztetésem okát. Külön értékes a CHARTA 77 polgárjogi csoport, és később a VONS nyilatkozata. Sajnos, azóta a CHARTA akkori egyik szóvivőjét — Lys-t — ugyanaz a sors sújtotta, amely engem fenyegetett és továbbra is sakkban tart. Ugyanis nem mentettek fel a vád alól hanem csak felfüggesztették a vizsgálati fogságomat, úgy mint a tárgyalást. Bármelyik napon folytatódhat a per. A beígért hét év börtönbüntetés türelmesen várakozik rám.

Ma talán nem is tudjuk felmérni, hogy milyen korszakos jelentőséggel bír a szabadlábra helyezésem érdekében kialakult nemzetközi társadalmi összefogás, valamint a nyugateurópai és az észak-amerikai magyar társadalmi szervezeteknek, politikai beállítottságuktól független nevezőre jutása. Higgyék el, örülök ennek. Ha annak érdekében, hogy ne történhessen meg mégegyszer ilyen hatalmi önkény, megmarad ez az egyetértés, nem volt értelmetlen az eddigi erőfeszítés. Nem a differenciált egységre törekvő vágyaim miatt örülök ennek, hanem azért, mert ebben a szolidaritásban lényegesen több az emberi és politikai érték, mint egy igazságtalanul üldözött és börtönbe zárt ember szabadonbocsájtására tett igyekezetben. Ugyanis, ha az ember joga és az emberi méltóság veszélybe kerül bárhol a világon, akkor ez a veszély bárhol a világon bármikor felütheti a fejét. És én nem csupán amiatt igyekszem védeni a csehszlovákiai magyar kisebbség emberi- és polgárjogát, mert magyar vagyok. Hanem azért, mert minden jogsértés, újabb jogsértést szül és szülhet, akár visszaadom alapon is. Ha holnap megfordulna a kocka, és az én nemzetem képviseletével jogtalanul dicsekvő hatalom válna a minket mostan elnyomó hatalom által terrorizált nemzet elnyomójává, akkor ennek a nemzetnek a jogvédelmét lennék köteles vállalni. Ez lenne a kötelességem. Szükségesnek tartom közölni ezt mindenkivel, magyarokkal és nem magyarokkal. Valamint azt, hogy azon cseh és szlovák polgártársaim,- 5 -