Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

Kovácsik meghalt, katolikus szertartás szerint temetik. A katolikus temetőben nincs senkinek se kriptája. No ez se fog lagyikázni a sírjában — mondja Bodri Jancsi, a falu féleszűje gúnyosan. Csak a gazdagok lagyikáznak. Madártávlatból összehasonlítja a kép a református meg a katolikus temetőt. Az jól gondozott, tele gránitkővel meg bekerített kriptával, kovácsolt vasú kerítések, különös alakzatokkal, emez korhadó fakeresztekkel.

5. kép

6. kép

Kocsmai jelenet. Jómódú legények mulatoznak vasárnap délután. Tánc, jókedv, ivás, verekedés lányok miatt. A kép ellensúlyozza a sok temetési jelenetet. Szidják a cseheket meg a tótokat, elvették a szép területet Magyarországtól. A cseh jegyző szolgálati lakásából gyanakodva nézi az erőtől duzzadó, önbizalommal telt fiatal magyarokat. Ő is átmegy a kocsmába, leül egy asztalnál, s elkezd magyarul társalogni. Ittas lesz, veri a mellét, hogy ő mindig magyar volt, s az is marad. A szembenlévő házban a cserépgyáros gazda elgondolkodva figyeli a mulatozást.

7. kép

A cserépgyáros felkel reggel 5 órakor, mint mindig. Egyedül van, felesége elutazott, először húsz év óta. Imádkozik, láthatólag gyerekkori szokásnak megfelelően. Kávét főz, leteszi a kalapját a kávéscsésze mellé, elkezd reggelizni. Szívéhez kap, hanyattesik a székkel az ablak felé. Meghal. ötvenéves fia hét óra körül jön a szomszéd házból megnézni, miért nem kelt még fel az öreg. Benéz az ablakon. Ijedten hívja az asztalost, az felfeszíti az ajtót. Szomszédok, rokonok összeszaladnak. Siratójelenet. Táviratra hazajön az özvegy. Mindig azt mondta, hetvenötéves koráig éljen jó erőben, egészségben, s itt van... Valaki megjegyzi: no bizony, jó pár éve nem mondta már. Kitolta volna már nyolcvanra. Kálvinista temetés. A pap: egy fejjel nagyobb volt mint a többi ember. 1919-ben, mikor a vörösök jöttek, elbújtatott két cseh katonát, akik itt rekedtek, s akiket a helyi magyarok föl akartak akasztani azzal, hogy pár nap múlva itt lesznek a magyar vörösök. Mi a kórságnak jöttek ide ezek a nyomorult csehek. Mikor aztán a cseh hatóságok visszajöttek, akkor adták át bántatlanul a két csehet. Azt mondták, ha a két cseh katonának baja esett volna, a csehek visszajövetelük után megtizedelték volna a falut. Hát ezért volt ez az ember egy fejjel nagyobb mint a többi. Elmélázva hallgatják a gyászolók. Leeresztik a kriptába, gondosan kőpolcra téve a koporsót. Valamelyik katolikus szegény ember megjegyzi nagy realitással:- 53 -