Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

Amíg Talpas magában meditál, egy eladólány szalad át az Extrából a presszóba.

Odamegy Talpashoz és zavartan hadarja. — Elnézést kérek művész úr, de láttuk, hogy ide tetszett jönni és a főnökasszony kéri, hogy tessék majd felhívni otthon. Itt a telefonszáma. Hogyha rá tetszik érni. És köszöni.

— Rendben. Mondd meg, hogy majd felhívom.

— Viszontlátás művész úr!

Talpas csak intett a kezével a lány után, akit a felszolgálónő az ajtónál megállított.

Nem telt el két perc az asztal át lett törölve, a hamutartó kiürítve.

— Tetszik még valamit parancsolni?

— Még egy rumot és hozzon valahonnan két jó kubai szivart.-— Egy pillanat, rögtön átszaladok — mondta a felszolgálónő és már igyekezett is kifelé.

Na, ezt már beoltotta az Extrás lány, gondolta Talpas.

Hát jó. Akkor megint egy kicsit hülye leszek.

Amint a szivar és a rum megjött, Talpas megköszönte és kért egy szájharmonikát, mert úgymond szivarozás előtt jót tesz egy kis zene.

— Jaj de jópofának tetszik lenni — vihogott a felszolgálónő.

Talpas lemondóan legyintett és fennhangon morgott, hogy milyen kocsmák vannak.

Erre a felszolgálónő mégjobban vihogott.

Végre elhívták egy másik asztalhoz.

— Ez mind nagyon szép, csak egy kicsit fárasztó — gondolta Talpas.

— No sebaj, végeredményben az ember egyedül is lehet.

Ha ez a vezetőnő már az otthoni számát is megadja, akkor ez egy hoszszantartó buli lesz.

Nem kell pénz nélkül rohangálni, csak dolgozni, ami jó, és hülyének lenni, ami kevésbé.

— A számlám!

A felszolgálónő elővette az egyesszámú csábmosolyt és bájologva kérdezte, — ugye nem marad el ilyen sokáig, nem lesz hűtlen hozzánk? Talpas úgy röhögött magában, majd megfulladt. De tartotta magát, mert már elég sokan nézték.

Még életében nem volt ebben a presszóban.

— Nem, nem aranyos — mondta és indult kifelé.

— Viszlát művész úr, viszlát, — gügyögött a felszolgálónő és az ajtóig kísérte.

Mostmár mindenki Talpas után fordult.

Talpas az ajtó előtt leintett egy taxit, majd később egy másikat.

Az egyikbe a táskáját tette, a másikba az esernyőjét és odaszólt a két bambán néző sofőrnek:

— Lépésben hajtsanak uraim, sétálni akarok.

És fütyörészve elindult.- 42 -