Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)
12. szám
szomjúság utolsó leveleiket is feladták a fák és se a víz sör se bor még a szoptatós szél sem! 2. a pangó kerengön cédulákkal cicázik a huzat céltalanul cillog a catabárd zsolozsma nem dünnyög nem bizsereg kukacos kotta málló misszálé sem nem csosszan ásó láb látogató tikkadt párkányokon nyelvészek tollászkodnak csőrészkednek topogják hártyás táncuk belepirul a fanyar narancs is a délszaki délutánba hangos kapudurrogtatással hétközben ötkor zár be a csönd és hazajár minden jótét lélek 3. a náthás csapokból slejmosan harákoló éjféli lefolyókból megbokrosodott szökökutakból egyenlőre elég tán majd ha egyszer valaki legfeszesebb legizzóbb önmagát kínálva térdel oda puha földnyelvem elé és kedvesen így szól: UTAZZUNK! 4. a külvilágra hú de nagyon kíváncsi bélsár araszol még egy-két renyhe kanyart az alvó alhasban várja a reggeli kapunyitást hát csak türelem! olajos kontrát bicebóca vicénk tűzködi már!- 22 -
