Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

A spanyol börtön Koestler alapvető és termékenyítő élménye volt; az enyém — Recsk — sajnos, csak jóval később következett. Koestler, mint a News Chronicle tudósítója, már 1936-ban járt Franco főhadiszállásán, azzal az ürüggyel, hogy Francoval interjút készít. Valójában meg akarta vizsgálni: vannak-e német tisztek a tábornok főhadiszállásán, amit tagadtak, és a tényeket az angol közvélemény tudtára hozni. Nem kis bátorság kellett hozzá: Koestler, a Kommunista Internacionálé meghívására, 1932/33-at a Szovjetunióban töltötte és Fehér éjszakák, vörös nappalok címen németül megjelent könyvet írt erről — „behunyt szememet a valóság helyett az eszmére függesztve” — mint ahogy később megjegyezte.

Franco főhadiszállása valóban hemzsegett a német náci tisztektől. Volt köztük néhány újságíró is, akik nyomban felismerték volt berlini, kommunista kollegájukat. Koestlert csak lélekjelenléte mentette meg: taxiba vágta magát. Gibraltár 200 kilométerre fekszik Sevillától. Mikor a spanyol határhoz ért és az őr éppen útlevelét vizsgálta, csengett a bódéban a telefon. Továbbindultak, az őr felvette a telefont, lecsapta és utánuk lőtt. Késő volt: Koestler taxija sértetlenül ért át a Sziklára, hol az utrechti béke óta, mely Angliához csatolta, annyi sapnyol hazafi és karlista, annyi protestáns, eretnek és hitetlen, annyi mór, maranó és zsidó, annyi liberális, demokrata és szocialista talált menedéket a biztos halál elől — és pár év múlva annyi közös barátunk is.

Néhány hónappal később Koestler, még mindig mint a News Chronicle tudósítója, Malagában, köztársasági területen tartózkodott. Az angol konzul házában lakott; amikor a köztársaságiak kiürítették a várost. A konzul, feleségével és Koestlerrel együtt autóra ült, hogy elmeneküljön. A történtek után példátlan vakmerőséggel, a város határában Koestler kiszállt az autóból, elkérte a konzultól villája kulcsait és — a házaspár rimánkodása ellenére - visszatért a városba, megnézni: mit csinálnak Franco katonái az elesett Malaga lakóival? (A jelenet leírását órákig kerestem Koestlert könyveiben. Lehet, hogy átlapoztam. Az. is lehetséges, hogy ő mondta el, de nem írta le, attól tartva, hogy vakmerőségét még hencegésnek veszik. E probléma különben többször szembekerült velem jelen írásomban: Koestler könyvei, közös ismerőseink, személyes élményeim , annyira összeolvadnak, hogy .nem mindig tudom: műveiben olvastam, tőle vagy valamelyik megbízható, közös baráttól — rendszerint Mikes Györgytől — hallottam-e?)

Koestler, száz nap után, az angol kormány és parlament közbenjárására, szabadlábra került: Franco egyik kisgépe vitte a Gibraltár bejáratától alig száz méterre fekvő repülőtérre. A fogság élménye nemcsak a Spanish Testament-ex eredményezte, hanem Koestler szakítását a kommunizmussal. André Gide, Panait Istrati vagy Ignazió Silone a Szovjetunióban szerzett tapasztalataik révén ábrándult ki a bolsevizmusból. Koestler mutatványosabb módon, egyedül szelleme erejével szabadult fel. A halállal szemközt, még hozzá nem is kommunista, hanem fasiszta börtön siralomházi cellájában, melyet oly találóan keresztelt spirituális tisztítótűznek.

A sevillai börtönben Koestler nemcsak kommunista múltjával számolt fel, hanem mindenfajta ideológiával, melyek egytől-egyig — hogy az ő definícióját foglaljam össze — az emberiség megváltását és boldogítását hirdetik, miközben magát az embert szociális absztrakciónak tekintik és kényükkedve szerint áldozzák fel a nagy cél érdekében, melyet már rég nem akarnak elérni. Magán a kiábrándulás élményén sokan estek át, de kevesen ilyen korán, ilyen radikálisan mint Koestler, és, ami sokkal fontosabb, senki a történelmileg efemér politikai élményt nem absztrahálta akkora jelentőségű irodalmi remekművekké, mint éppen ő. Mindezt a mai olvasó a Spanish Testament-bői is kiolvashatja, míg annak idején a kommunistaellenes jelleg- 95 -