Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)
1983-09-01 / 11. szám
tikai jellegű lenne, amolyan elterelő hadművelet, amelynek egyetlen célja az ellenfél szükségtelen foglalkoztatásában nyilvánulna meg. Január első napjai havasak és igen fagyosak voltak. A hőmérő mínusz 35 fokot mutatott. Kint, az első állásokban a csapatok nyugtalankodtak. Várták a beígért leváltást, amelyről tudták, hogy ezek már jórészt decemberben az arvonal hadtáp szakaszára érkeztek (több mint 20.000 ember!) és lélekben már úton voltak haza, szeretteikhez. A váltásnak 1943. január 13-a és 20-a között kellett megtörténnie. A hadtápterületekről az oroszországi viszonyokhoz szoktatott honvédeket fegyver nélkül kívánták a fronthoz útba indítani. A központi utasítás az volt: majd az első vonalban, a leváltandóktól veszik át a fegyvert és a téli felszerelést. 1943 január 4-én a légifelderítés riasztó hírekkel lepte meg Jányt és törzskarát. Az urivi hídfőben több szovjet hadosztály jelenléte volt megállapítható. A következő napon a magyar híradósok egy különösen csengő orosz távmondatot hallgathattak le: ,,A koncert nemsokára kezdetét veszi!” Jány vezérezredes haladéktalanul összeköttetésbe lépett a német elöljáróival. Azok először nyugtatták a vezérezredest. De Weichs báró, a 3. hadseregcsoport parancsnoka ezt csak taktikából tette. Nemrég a német hadilevéltárból előkerült 1943 januári személyi naplója, amelynek bejegyzései arról tanúskodnak: számolt egy a magyar arcvonal elleni támadással és helytelenítette, hogy Hitler parancsára a Cramer hadtestet a 7. magyar hadtest és az alpini hadtest sávhatárán kellett elhelyeznie. „Ottani állomásoztatása egy a magyarokat megsegítendő ellentámadás esetében nem kedvező!” — írta. Január 11-i bejegyzése szerint a „küszöbön álló” szovjet támadás három helyen történhet, ezek közül a magyar arcvonal a legveszélyeztetettebb...” És valóban: január 12-én Uriv térségében megindult a szovjet támadás, amely a 7. magyar hadtest hadosztályait meglepetésszerűen érte. Jóllehet Weichs báró naplójában e napon még bejegyezte, hogy „a magyarok vitézül verekednek” — a szovjet támadás hamarosan egy öt kilométer szélességű fronton és hat kilométer mélységben, tért nyert. A tartalékban lévő Cramer hadtesthez Hitler nem engedett hozzányúlni. Egy ellentámadáshoz más tartalékok nem álltak Jány illetve Weichs vezérezredesek rendelkezésére. így túlerőben lévő és jól motivált szovjet csapatok a következő napokban kifejleszthették a front további részein is offenzivájukat s ezzel a 2. magyar hadsereg haláltánca kezdetét vette... Ami ezután történt az szomorú fejezete a magyar katona múltnak.- 92
