Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

ságon tartott „szigorúan bizalmas” értekezletnek tárgya, amely a 2. magyar hadsereggel foglalkozott. Ezen az értekezleten Hermann von Sodenstern gyalogsági tábornok, a Heeresgruppe B vezérkari főnöke a következőket mondotta Witzleben tábornoknak és társainak: „A magyar hadsereg teljességében nézve nem megbízható. Idegenkedése, hogy a Donnál német ügyért harcoljon, már azért is fokozódik, mivel megfelelő felszerelés és fegyverzet hiányában képtelen az orosszal szemben komolyabb ellenállást kifejteni. A magyarok doni arcvonala igen gyéren van megszállva. Ha beáll a tél, és befagy a Don, az orosz ott jön át, ahol akar. A mi tartalékaink elégtelenek. Ezenfelül: a magyar vezetés sem áll tudása magaslatán. Nagyon kérdéses, hogy egy orosz támadás esetén megállhatja-e helyét. Ezért az a tervünk, hogy a német összekötőtörzseket a legrövidebb időn belül vezetőtörzsekké építjük ki. Válságos helyzetben, egy orosz támadásnál, így módunk lesz a frontszakasz védelmét, a magyar vezetést kikapcsolva, saját kézbe venni!” Sodenstern azt is mondotta, hogy ez ötlet nem tőle, hanem az egész Keleti Front hadműveleteiért felelős Oberkommando des Heeres (a szárazföldi csapatok főparancsnoksága) vezetőitől származik. Ha ez elképzelésből — különböző okok miatt — nem is lett a végén semmi, még is azt mutatja, hogy a felsőbb német vezetés teljesen tisztában volt a 2. magyar hadsereg harci értékével, illetve kitartási kézségéről.

És a 2. magyar hadsereg magyar vezetői?

Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter, 1942 őszén tett látogatást a 2. magyar hadseregnél. „Tapasztalataim nem voltak megnyugtatóak” írta későbbi, háború utáni visszaemlékezéseiben. „Hiány mutatkozott igen sok nélkülözhetetlen felszerelési tárgyban. Ezek pótlása csak úgy volt elképzelhető, hogy a németek végül is beváltják ígéreteiket. A legnagyobb aggodalomra azonban az adott okot, hogy a hadseregnek fegyveres létszámához képest túlnagy kiterjedésű frontot kellett tartania. A helyzetet csak az enyhítette némileg, hogy a németek ekkor álltak a támadás tetőpontján, és még a leghiggadtabb bíráló szerint is Sztálingrád elfoglalása rövid idő kérdése volt csupán!”

A Vezérkar Főnöke, Szombathelyi Ferenc vezérezredes négy hetet töltött a 2. magyar hadseregnél. Mészöly Elemér vezérőrnagy is résztvett szemleútján. Később megírta: a vezérezredes részletesen tájékozódott a hadosztályok helyzetéről és útja befejeztével a német főhadiszálláson egy hosszú listán részletezte a magyar hadsereggel kapcsolatos sürgős kívánságokat. Német részről — így Mészöly — határozott ígéret történt a kért hadianyag és felszerelési cikk nagyrészének a tél beállta előtt való kiszállítására — ami aztán nem történt meg. Hennyey Gusztáv altábornagy, a honvédség gyalogsági felügyelőjeként szemlélte meg a doni arcvonalat. Egy hosszabb magánlevélben 1970-ben felsorolta mindazon hiányosságokat, amiket tapasztalt. „1942 karácsony előtt tértem vissza Budapestre. Fűt-fát megmozgattam a hadsereg érdekében, nemcsak- 89 -