Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

ra. A keleti fronton, Galíciában illetve Ukrajnában most már csak a megszálló hadosztályok maradtak.

Jóllehet — szovjet nyomásra — december 7-re beállt a hadiállapot Nagy-Britannia és Magyarország között, sőt Bárdossy miniszterelnök december 12-én kormánya nevében, Németországgal szolidárisán, sietve üzent hadat az Amerikai Egyesült Államoknak, az év vége már nem talált magyar katonát a fronton. Bárdossy napjai is meg voltak már számlálva. A kormányzó szabadulni készült az országot háborúba vivő miniszterelnöktől.

Ekkor, 1942. január 6-án, érkezett meg Budapestre Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter. Hivatalos ügyben jött, Hitler üzenetével. 1941-ben, a gyors győzelem reményében a németek nem sok súlyt helyeztek európai szövetségeseik illetve fegyvertársaik hadseregeire. Az 1941 decemberben Moszkva alatt elszenvedett vereség és a Wehrmacht nem elhanyagolható veszteségei azonban más belátásra bírták Hitlert. Az 1942-es nyári nagy-támadáshoz most már kötelező módon igényelte „barátai” haderejét. A német diplomácia ismerte keleteurópai partnereinek politikai gyengéit. Az „osszd meg és uralkodj” elv jegyében cselezte ki őket egymással. Magyar és román viszonylatban „Erdély” volt a varázsszó. Aki jobban segít nekünk, azé lesz a háború után az egész Erdély, érveltek Hitler küldöttei, ha nem is ilyen nyílt szavakkal, Bukarestben és Budapesten egyaránt. Ribbentrop hamar megszerezte Bárdossy miniszterelnök és Horthy kormányzó elvi döntését újabb magyar csapatoknak a Keleti Frontra való küldéséhez. Az őt követő Keitel marsallnak most már csak a csapatok létszámát illetően kellett a honvédség vezetőivel tárgyalni. A vezérkari főnöktől, Szombathelyi Ferenc vezérezredestől tudjuk: a németek a magyar hadsereg helyzetéről, kitűnően voltak tájékoztatva! Keitel nem volt szerény: 28 hadosztályra jelentette be igényét. Ez 500.000 katona mozgósítását jelentette volna, amelyet csak egy általános mozgósítással lehetett volna elérni. A magyar tárgyaló fél hallani sem akart egy ilyen megoldásról. Hosszú alkudozásokba kezdtek. A cél világos volt: minél kevesebb katonával kielégíteni a németek kívánságát illetve azok további jóindulatát minél kevesebb hadosztállyal megnyerni. A Keitel-látogatás utolsó napján született meg végre az egyezség: a magyar tárgyaló fél beleegyezését adta 9 gyalogos és 1 páncélos hadosztály illetve további 5 megszálló hadosztály kiküldéséhez. 28 helyett tehát 15 hadosztály! Az előbbiekből szervezik a 2. magyar hadsereget, amely — s ehhez a németek ragaszkodtak — hadműveleti területen és hadműveleti szempontból német parancsnokság alá kerül. Felhasználásáról is a németek döntenek. Ebben sem Szombathelyinek, sem pedig a

2. hadsereg parancsnokának nincs beleszólási joga! Jóllehet Budapesten Keitel könnyelmű ígéretet tett, hogy az Oroszországban felhasználásra kerülő magyar csapatokat „kint a fronton” korszerű fegyverekkel látják el, illetve ezeket kiegészítik arra a minőségi fokra, amelyekkel a hasonló- 85 -