Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

(ezen a téren is az elsők között van a nemzetközi statisztikában Magyarország), s nem ugrottak kútba a nehézségek elől. Az utóbbi három és fél évtizedben egy káros szemlélet alakult ki, mert bizonyos szabadságot az alkotmány ugyan biztosít, de a helyzet nem. Föl lehet bontani a házasságot, ám hová költözzön a másik! Mindenki rohan, s noha a boldogulás vágya jogos, de miért kell ehhez szerepet játszani: okosabbnak, szebbnek, gazdagabbnak látszani? Ez azért veszélyes, mert kialakul a ,,kétlelkűség", amire nem lehet gyógyszer az alkalmankénti,,sikkes kiborulás” sem.

A gondok szorítása tagadhatatlan, hiszen nincs, vagy kicsi a lakás, a tanácstól hiába várni, saját pénzből csak akkor lehet venni.— esetleg! —, ha túlórákat, másodállásokat vállalnak. Közben elsivárosodnak lelkilegszellemileg, nincs idő a gyerekekkel és társukkal törődni. Egy egészséges nemzedék felnevelése nemcsak attól függ, hogy milyen családi légkörben nőnek fel, hanem attól is: milyen szellemi-testi kondícióban nemzették az utódokat. Körülbelül tíz évvel ezelőtt közölték a hazai újságok, hogy a mostani fiatalemberek 30 százaléka fizikailag nem felel meg a katonai szolgálat követelményeinek. Satnyák, horpadt mellűek, neurotikusak, pesszimisták. Ez esetben nem a militarista törekvésűek aggódása vetette papírra a hírt, hogy nem lesznek harcosok, inkább azt akarták érzékeltetni; a pszichésen sérült generációk — ha többségük nem is lesz öngyilkos! — így görgetik tovább az ,,áldott menekülés"mind nagyobbra duzzadó lavinájának reális lehetőségét.

A morális teherbírás csökkenésének előidézője még az is, hogy gyakran nem a valódi értékek alapján ítélnek meg embereket, hanem a „Három T”— Támogat, Tűr, Tilt — elv tartja magát szívósan, míg a negyedik „T”, a ,, Tehetség" háttérbe szorul. Ez is labilissá tehet személyiségeket, mintahogy az eszmékkel való meghasonulás is. A szocialista társadalom felépítését hirdetők sorozatos baklövései közé tartozik, hogy túl gyorsan avatták a vallást gátló-bénító dogmává, s helyette nem adtak semmit. A kezdeti évek magasra csapó lángja, miközben sokakat megperzselt, hamar kialudt, mert milliók jöttek rá, hogy ,,csak ígérgetik az aranyat”. Nem abból csinálnak törvényt ami jó, hanem azt akarják jónak minősíteni, ami törvény.

A tízparancsolat hatodik pontja — Ne ölj! — az élet abszolút védelmére utal, s ez nem klerikális propaganda, de a kőtáblát összetörték, nem törődve azzal, hogy az évszázadok alatt kialakult szokások egyfajta belső stabilitást is adtak, amelyek nem csupán a keresztények, hanem a közösségek közérzetét is szabályozták. Még az istenhívők közül is sokan tudják, hogy csak ez az élet van, a „másik” gyönyörű ábránd, igyekeznek tehát itt berendezkedni, és fölösleges illúzióktól mentesen cselekedni. Dr. Mérei Ferenc pszichológus professzor mondotta a Kortárs 1979. októberi számában megjelent interjúban:

„A börtönben együtt voltam egy írástudatlan emberrel (Méreit 1956- os forradalomban való részvételért ítélték el: El.L.G.), akit éppen 20 nap- 81 -