Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

mazások ” ne vezessék tévútra az olvasót. Nézzük csak mit is idéz Herman Ottó ,,A magyar nép arca és jelleme”— cimű, 1902-ben megjelent művéből:

,,A magyarság legfőbb és legkirívóbb hibái: a meg nem férő természet, önhittség, gőg, hetykeség a betyárkodásig; de ugyaninnen a szalmaláng, egyáltalán a kitartás hiánya is, mert az önhittség sokszor azonos a sokat markolással, ez pedig a keveset szorítással, mely a csapongáshoz vezet... A magyar nem mentes az uralkodás hajlamától, szeret ’mutatni’... A világ legszívósabb, meg nem győzhető perlekedője és örökös pártoskodója... Helyzetének kényes voltát jól ismeri, és helyesen fogja fel... ”

Ezek a megállapítások alapjában véve igazak, miként az is, hogy a magyar, ha szépen kérik, az ingét is odaadja, vagy sírva vigad, stb. Ennek ellenére ,,sajátos jelenség’’-ként igyekeznek magyarázni, hogy ahol nagyobb számban élnek magyar etnikumok, ott társadalmi-politikai szerkezettől függetlenül az öngyilkossági viszonyok az anyaországhoz hasonlóak. Tehát: Jugoszláviában leggyakoribb a suicid a Vajdaságban, Romániában Erdély vezet, a Szovjetunióban Kárpátalja van az élen, és így tovább. Sőt, az Egyesült Államok északi területein lakó magyar rétegek öngyilkossági száma is nagyon magas.

,,Szaknyelven: suicidális kultúrában élnek... ”

Valóban független lenne a rendszertől és társadalmi berendezkedéstől az önkivégzések magas aránya? Ez a nép tényleg örökletes tulajdonságként hordozza magában ezt a szörnyű hajlandóságot? A kérdések nem teoretikusak, hiszen ha a nép történelmének utóbbi félezer esztendejére visszatekintünk, számos, nemzetpusztulással fenyegető sorscsapást lelünk hisróriájában: a török hódoltság, Rákóczi harca, az 1848-as küzdelem, az I. világháború pusztítása, majd az 1919-es proletárdiktatúra, az ország nagyobbik részének elcsatolása, a II. világháború, azt követően a kommunisták féktelen garázdálkodása, az 1956-os forradalom... Mennyi rettenetes tragédia-sorozat, s ezek az események jelentős mértékben formálhatják egy nemzet jellemét, a pesszimizmus átöröklődhet.

Viszont: csak erre hivatkozni — hazugság! Mert ha létezik ,.genetikai szennyeződés", akkor lennie kell ,,lelki mocsárosodásnak ” is, hiszen a sorspszichológia törvényei szerint elképzelhető ugyan az ,,ősök-üzenete”, de az embernek megadatott az a lehetőség, hogy az „Én’’válasszon. Freud mondotta, hogy a ,,halálösztön’’ poláris ellentéte az ,.életösztön". Ám ahhoz, hogy az utóbbi győzedelmeskedjen az előbbi felett, az egyéneket meg kell tanítani humanistának lenni, de ehhez elsősorban szabadságra van szükség, mert csak akkor lehet kielégülni a cselekedetekben. Márpedig ez hogyan képzelhető el a kisebbségbe szorult, az elszakított területeken élő magyarok esetében. Vagy miképpen azoknál az emigrá- 78 -