Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)
1983-09-01 / 11. szám
De ez már nem az álom: a hegyek karimáján már kel fel a nap. Felkelek én is: eddig tartott a valóság. Megyek vissza: készülődöm, akár a vándormadarak. Már régen nem tudom, hogy miért és hova. így vagyok programozva — mit számít, hogy micsoda katasztrófa táplálta belém a feladatokat! Tegnap még sós víz folyt a szememből, de ma már pengeéles a szám. Egy életforma utolsó csökevénye: valahányszor új helyen alszom, üzen a meggyilkolt fiatalság, a szegény elkergetett fiam.- 24 -
/
