Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)
1983-09-01 / 11. szám
tői játék ugyanis itt rögtön halálosan komolyra fordul, a „formai furcsaságok”, „technikai anomáliák”, „módszertani abszurdumok” túlmutatnak magukon, túl, egy gyökerestül más, modern költészet felé. Ez áll a fonetikus versekre is, és ez áll, fokozatosan ez áll a nyitott mondatokra, a nyílt verssorra építkező költészet, szöveg, sőt a képvers bevonására is. Mallarmé Un Coup de Des Jamais n'abolira le Hasard (1897) című versének megszületése óta a nyitott forma (bár Mallarmé esetében ez igazán zárt: a 12-es szám matematikai és geometriai proportiójára van szigorú logikával építve) és vele együtt a konstellációs szerkesztés is klasszikus versformának számít, nincs benne semmi különös. Ezen a területen Nagy Pál úttörő és egyben összefoglaló munkája, a korszerűségi kortárs irodalom, munka napló, (magyar műhely, 1978) kitűnő eligazítást ad; a képvers szöveg műfajára vonatkozóan is. Ez már egy másik fejezet viszont. Most kellene megveregetni Lukácsy András (Kuksi alias Kakuk) vállát hogy jó könyvet írt, néhány gixertől eltekintve, kitűnő munkát. Ez így van. Kuksi, marha meló ment ebbe a könyvbe, komoly dobás, nagyon sok kockával egy meglehetősen göcsörtös lapú asztalon. Úttörő munka. Könnyed, társalgó hangneme Szerb Antal és nemzedékének művelt, de nem pedáns prózájáig menne vissza talán, van benne valamilyen üdítő közvetlenség. Baránszky László Mozgó tükör Józsa Péter — Jacques Leenhardt: Két főváros — Két regény — Két értékvilág. Olvasásszociológiai kísérlet. Budapest: Gondolat 1981. 530 o. Műfajok határain aligha állnak csendőrök vagy vámtisztek, s az elbeszélő művészet különösen az a terület, melyen szabadon jár s kel az irodalmár, a nyelvész, az esztétikus, sőt nem ritkán a történész is. Az írás termékét sokszor gerezdekre bontják, hogy végül mégis a szép, az érdekes, a lélektanilag fontos vagy egy másik műtermékkel rokon kerekjébe állítsák vissza. A különös könyv, melyről itt szólok meg sem kísérelte, hogy a benne szóbanforgó két elbeszélést visszaterelje az irodalom síkjára. Szerzői egy magyar és egy francia tudós; kettős témája egy magyar és egy francia regény. A két főváros: Budapest és Párizs; a két regény Fejes Endre ,,Rozsdatemető”-je és a francia Georges Perec „Les Choses” című rövid munkája. Hogy mi a két értékvilág, azt kísérli meg a munka meghatározni. Mi lehet vajon az összefüggés az 1962-ben megjelent s ma már szinte klasszikusnak beillő „Rozsdatemető” és egy 1965-ben írt százoldalas, jellegzetesen nouveau roman között, és — mi az olvasásszociológia? Nyilván nem más, mint századunk első harmadában divattá vált ismeretszociológia egy ága, ami a közönségnek egy szellemi jelenséggel szembeni magatartását annak társadalmi helyezettségén, iskolázottságán, nemzetiségén, stb. méri. Az itt szóbanforgó kutatás nem a két megnevezett műalkotásra, hanem- 121 -
