Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

neket, keveretlenül, pontokban rakják fel a vászonra mozaikszerüen és ezek a pontocskák a recehártyán egy kevert szín benyomását keltik. Kner e helyes megállapításának az a nagy előnye, hogy külön-külön maradtak meg azok a komponens színek, amelyekből egy „színakkord” összeáll. Ezzel a megoldással a komponens színek nem oldódnak fel egy új színné, hanem külön-külön is nemcsak rekonstruálhatók, de továbbra is élő színek maradnak és érvényesülni is tudnak a „színakkordban” elfoglalt pozíciójukon belül.

A 16. old. 4. bek.-ben tett megállapítása támadhatatlan. „Mind a 24 féle skálának (ez alatt az összes dur és moll hangnemeket kell értenünk) megvan a maga alaphangulata. Ugyanúgy megvan minden színnek, ill. színsornak is”.

Ma már tisztázott — úgy orvosi, mint pszichikai vonatkozásában, — hogy úgy zenében a hangnemeknek, mint a színeknek intenzív hangulatkeltő és hangulatformáló erejük van. A Kner által említett „színsor”nak is lehet hangulatformáló hatása akkor, ha a színsor a színlépcsőben egymást követő színek láncolatából alakul ki. Kéziratának megírása óta, úgy a színterápia, mint a zeneterápia igazolta ezt a kneri megállapítást, annak pszichoterápiái vonatkozásában.

Hasonló erejű a 17. old. 2. bek.-ben tett megállapítás: „A modern szemű művészek szinte sohasem használják a tiszta „ideálszíneket”, hanem mindig a „nüancírozott” — egy bizonyos hangulatba behatárolt színeket használnak — amelyek alá vannak vetve az illető műalkotás lényegét képező hangulatának”. Ezzel Kner már a program,- képzőművészeti iránynak ad hangot, különösen amikor a gondolatát így folytatja: „Ez a hangulat a tájkép uralma óta sokkal lényegesebb, mondhatni főeleme a képnek, s uralma attól az időtől kezdődik, amióta a „színt” tartjuk a festmény főtárgyának s nem azt, amit a kép ábrázol”.

A 17. old. ut. bek.-ben még egy igen értékes megállapítás: „A megütött húr a zongorán továbbrezeg és hangzik akkor is, ha mára következő hangot játszuk. Ez a rezonancia, valamint a kíséret adják azt az egységes tónust, amely így részben a melódiával is összefügg, részben pedig minden egyes hangsor színeinek az összhangulata”.

E fogalmazás így, kissé merev, de igaz! Az a fogalom ugyanis, amit röviden hangszínnek nevezhetünk, több komponensből tevődik össze és erre utal a fenti kneri megállapítás is. Egy zenei frázisnak, azaz egy önálló, lezárt zenei gondolatnak az „uralgó színét” a zenei frázis komponensei befolyásolják, mint a melódiavonal ívelése, valamint a melódiavonal részhangjainak az összecsengése. Az összecsengés — a komponenshangok és azok felhangjai által kialakult — komplex hangszín.

Kner az előbbi megállapításával az egységes tónusra és a hangsor színeinek az összhangulatára utal. És ez az, ami megadja egyben a zenei frázis hiteles színét, mert a színekre való reagálás lényegében az érzelmi síkon kiváltott emóció.-96-