Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)
1982-09-01 / 8. szám
Csak az óvoda meg a bölcsőde toporzékolt: hogy miért dobszerda, hogy miért szerelemcsütörtök, hogy a kiskedd átcsap nagypéntekbe, hogy az ezüst — illetve aranyvasárnap között ésszerű határt csak a hamvazószerda dinamikus perspektívájából lehet vonni, és ami az úgynevezett ,.húshagyó" keddet illeti — korántsem hagytak húst, illetve korántsem hús volt az, amit hagytak. A megnemszületettek undorra! figyelték az egész komédiát, mondván, hogy minden mondvacsinált, amíg ezekről az izékről beszélnek, s nem mondják meg világosan, hogy hosszabb a péntek mint a szombat. A felnőttek ezek után sem tudták, milyen nap van, de jelentették a szervezőknek, hogy állítólag folyton nap van. A szervezők, a nagy időzavarban, úgy értették: tegnap van, ezért évfordulókkal kezdtek kísérletezni, ilyeneket mondtak: „Ma volt 160 éve tegnap”. Majd áttértek a kerek számokról az ellipszis számokra, (Holnap lesz 134 éve tegnap, stb.) de az óvodások, a bölcsődések, a megnemszületettek és (sajnos immár) a felnemnőttek is obszcén mozdulatokat tettek időnyalókáikkal, homokóráikkal, telefingták a korszagalkotó léggömböket,-87-
