Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

csém volt. Hogy miért jöttem el hazulról? Majd megfulladtam otthon. Nem lehettem önálló. De mi is érdekli pontosan?

— Nem tudott, vagy nem akart eddig férjhez menni?

— Melyik nő nem akar? A szüleim azonban olyan magasra emelték a mércét, hogy mindenki leverte, akiket bemutattam nekik. Részben ezért is költöztem el. Most azokat az ismerőseimet fogadhatom, akiket akarom.

— Úgy érzi, most sikerül...?

— Nemigen. „Barátaim” biztosan lesznek, de férjhez menni... Tudja, két kolléganőmmel elmentünk nemrégiben egy bárba. Amikor felkértek minket táncolni, a barátnőim nem mondták, hogy mi a foglalkozásuk, illetve mást mondtak. En igen. A szünet után értük visszajöttek a fiúk, hozzám nem.

— Ez érdekes!

— Valóban. Én is kíváncsi lettem. Más alkalommal az egyik barátnőm „vallotta be” a foglalkozását és mi nem. Akkor őt nem kérték fel másodszor. Megkérdeztük az urat, aki egyébként mérnök, hogy miért nem jött vissza, s tudja, mit mondott? „Nekem az orvosnő fogalom, és nem nőt jelent, hanem valamilyen fajtát vagy társadalmi réteget.” Majd elmagyarázta, hogy ő szórakozni akar és a foglalkozásával elbűvölni a partnerét. Ez — szerinte — egy orvosnővel szemben lehetetlen. Ezenkívül ha nősülni akar, „feleség-foglalkozású” nőt keres magának. Hát körülbelül ilyenek a lehetőségek.

Vélemény II.

Régóta barátom a fiatal orvos. Ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik együtt nőtt fel az egyenjogúsággal. Bölcsődétől az egyetemig koedukált csoportba járt, ám ennek ellenére elvont fogalomnak tartja az emancipációt, s tagadja ennek jogosságát.

— A feminista manifesztumok, zászlólobogtatások több kárt okoznak, mint amennyi eredményt érnek el vele. Esetek sora bizonyítja, hogy a nőket általában nem érdeklik a kivívott jogok — néha mégis rettennek azok gyakorlásától —, különben sem lehet rendeletekkel kierőszakolni az egyenjogúságot. Noha akadnak területek, ahol ez elképzelhető, de esztelenség mindig azonos mércével mérni és örökösen a hasonlóságot keresni, hiszen a teljesíthető maximum más. Nem véletlen, hogy a sportban külön versenyeznek férfiak és nők, még a sakkban is, pedig az nem fizikai, hanem szellemi teljesítményt követel. Tudod mi az ami közös a nőkben? Az, hogy nem férfiak, és...

— Ne ironizálj!

— Kénytelen vagyok. Már medikusként is aggodalommal figyeltem, milyen orvosok lesznek azok a lányok, akik a vér láttán szédelegnek, a bonctani gyakorlaton összeesnek. De mivel van türelmük, kitartásuk, elvégzik az egyetemet, ám ezzel az egészségügyre a problémák özönét- 42 -