Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-07-01 / 4. szám
2008. március «lîTVAKÔftî 15. oldal Dr. Tom Sunic: AZ „EMBERI JOGOKKAL” ELKÖVETETT CSALÁS Egyetlen nyelvi szerkezet sem hatásos annyira, és nem fegyverezi le oly teljesen a kritikusait, mint az „emberi jogok” kifejezés. Amióta 1948-ban az ENSZ elfogadta az Emberi Jogok Nyilatkozatát, nem volt az égvilágon egyetlen olyan kormány, egyetlen olyan szabadságszerető akadémikus sem, aki elkerülte volna ezt a kifejezést, amikor lelkendezve beszélt a világ jobbításáról, vagy javítani óhajtotta a saját sorsát. És mégis, ennek az emberi jogi záradéknak az elfogadása óta égbekiáltó módon és egyre gyakrabban sértették és sértik meg az emberi jogokat. Erre a válasz egyszerű és nem jelent önellentmondást. Az „emberi jogok” mint lexikális kifejezés a leghasznosabb eszköz a nép sajátos jogai elleni visszaélések eltakarására. Napjainkra ez már a liberális plutokrácia és a baloldali érzelmű „írástudók” iránti tiszteletnek a jelképévé vált, egyszersmind az erkölcsi alibi keresésének eszközévé lett, amikor az uralkodó körök katonai kalandjaira vagy cselédsajtójuk média-hazugságaira kellett ilyen alibit keresni. Az „emberi jogok” kifejezés lexikális akrobatikája egy elvont jogi területre utal, amely számtalan meghatározásra alkalmas. Általános természete kizárja egy adott nép, nemzet, faj, törzs vagy társadalmi csoport konkrét jogait. Az „emberi jogok” kifejezését szokásos módon a gyökértelen, névtelen egyénekből, ill. elbutult fogyasztókból álló tömegre szabták, azokra, akiknek nincs történelmi emlékezetük, és elfelejtették fajukat és kultúrájukat. Ez a fogalom a különféle szociális és történelmi összefüggésekben különféle jelentést hordoz, valódi „önkiszolgáló” kifejezés. Annak a palesztin fickónak a számára, aki a Nyugati Parton levő egyik menekülttáborban él, az emberi jogoknak más a jelentésük, mint az illető szomszédságában élő amerikai-zsidó telepes számára, akinek nagyon távoli rokonai állítólag eltűntek Európában a második világháború folyamán. Egy szerb farmer számára az emberi jogok fogalmának van egy bizonyos jelentése, de ez egészen mást tartalmaz, mint a szomszédságában élő albán paraszt számára. A helyettes konzul (szakértő vagy politikus) számára az emberi jogoknak más a rezonanciája, mint annak a szegény oklahomai farmernek, akit lenéztek, birtokáról elűztek, vagy akit kitúrtak az állásából az illegális bevándorlók. Az emberi jogok eszmeköre különösen az amerikai gyakorlatba ágyazódott be. Ha a francia megfelelőjét (les droits de l’homme) ma alkalmaznák az USA-ban, akkor ezzel sok feministát és biszexuálist megőrjítenének. Thomas Paine-t, az amerikai alapító atyát napjainkban valószínűleg beperelnék a „The Rights of Man” (Az ember jogai) című könyvéért, mivel művében az „ember” főnév egy teljesen fehér társadalom macsójára emlékeztet. így a mi korunkban Paine „emberét” kasztrálnák a férfias jelentésétől, és a nemnélküli, ha ugyan nem transzvesztita „emberi” (human) melléknévvel helyettesítenék. Úgy tűnik, a németek szerencsésebbek, mivel az ő „emberi jogok” (Menschenrechte) főnevük megközelíti az angol „emberi jogok” (human rights) kifejezést. Vagy legalábbis a „nácitlanítási” folyamat után azt jelentette, amit a háború utáni Németországban az amerikai-zsidó frankfurti iskola átnevelői sugalltak. Számos szerző úgy érvelt, hogy az emberi jogok alapvetően bibliai eredetűek. E szerint a Biblia evilági oldalhajtásai alkotják a modern liberális demokrácia szegletkövét. De ha az emberi jogok ideológiáját közelebbről vizsgáljuk, akkor ez a fogalom a leginkább rasszista, leginkább kirekesztő hiedelemnek tűnik, amely számtalan katasztrófát és kiábrándulást okoz. Az emberi jogok ideológiája saját természete folytán azt állítja, hogy minden ember egyenlő és ezért feláldozható. Üzenete azt az illúziót közvetíti, hogy minden egyes emberi lény lehet gazdag és csinos (ilyennek kell lennie), és kedve szerint megváltoztathatja társadalmi szerepeit. Ezzel szemben még egy lopva ejtett pillantás is azt mutatja, hogy az emberek nem születtek egyenlőnek, sem a fizikumukban, sem genetikai jellegükben! Van, aki olyan bűnre hajlamosító kromoszómákat hordoz, amelyek őt az első adandó esetben potenciális sorozatgyilkossá teszik. Más valaki hosszú fejjel, hosszúkás arccal és kerek formájú nyakszirttel születik, mint számos európai, és van olyan ember, akinek neandervölgyi jellegű koponyáján ferde homloka van. Egyesek IQ-ja eléri a 150-et; a másik ember féleszű, aki inkább teher a maga társadalma számára, mint érték. Amikor egy multikulturális társadalomban a gyakorlatban működni kezd az emberi jogok dogmája, akkor ez a jelenség elkerülhetetlenül társadalmi egyenlőtlenségekre, feszültségekre és ennek következtében polgárháborúra vezet. Miért? Tegyünk fel egy szónoki kérdést! Mi történik azokkal az egyénekkel és népekkel, amelyek az „emberi lények” kategóriáján kívülinek lettek nyilvánítva, mint pl. a német polgári lakosság a második világháború alatt? Nincs szükség vad sejtésekre. A szövetségesek által szörnyetegeknek és vadállatoknak nevezett németek nem léphettek be az emberi jogok biztos zónájába. A vadállatokat és a szörnyetegeket ki kell irtani, a városaikat foszforos bombákkal el kell pusztítani, a kulturális örökségüket Monte Casinótól a berlini múzeumokig le kell bombázni, mint a gonosz végső szimbólumait. Akadémikus szinten ugyanez a kizárólagos séma van érvényben. Azt az akadémikust vagy szabadgondolkodót, aki kétségeket mutat az „emberi jogok” paradigmájával kapcsolatban, azonnal „jobboldalinak” nyilvánítják, aki egy hóbortos emberhez, fantasztához vagy különchöz hasonlóan nem méltó semmilyen emberi jogra. Ô idegen, aki a legrosszabb esetben pszichiátriai intézetre szorul, míg a legjobb esetben „etnikailag érzékeny tréningre” bocsátják őt. Hogyan lehet egyáltalán egy „nácit” és lexikális kiterjesztéssel az ő „antiszemita” rokonát emberi lénynek tekinteni? Őt egyszer s mindenkorra be kell zárni. Az „emberi jogok” fogalmához hasonlítható egy másik lexikális barbarizmus, nevezetesen a „gyűlöletbeszéd” kifejezés, amelynek szemantikai rugalmassága bűnözővé nyilvánít mindenkit, aki kétségbe meri vonni a modern liberális mitológiát. Ennek a jelentés nélküli, normatív beszédnek folyamatos elburjánzása pajzsul szolgál a liberális rendszer számára, amely az egykori Szovjetunióhoz hasonlóan gondosan elrejti a maga totalitárius jellegét. Végül e pajzsot az eszmecserék ugyanazon urai fogják megsemmisíteni, akik ezt a lexikális és jogi üres fecsegést kezdeményezték. (Ford.: Tudós-Takács János) FIGYELEM! Felhívjuk tisztelt előfizetőink és megrendelőink figyelmét, hogy a borítékban küldött pénzküldeményekért, sem a POSTA, sem a KIADÓ nem vállal felelősséget. Az előfizetést rózsaszínű postai csekken szíveskedjenek küldeni. Köszönettel: a Kiadó Hungária Szabadságharcos Mozgalom elérhetősége az Interneten: http://www.szittya.com e-mail: hszm@szittya.com «lîîVAKOfcî A HUNGARISTA SZELLEM LAPJA Megjelenik minden hó 15-én Tiszteletbeli főszerkesztő: MAJOR TIBOR Felelős szerkesztő: GEDE TIBOR Főmunkatárs: TUDÓS-TAKÁCS JÁNOS Olvasószerkesztő: UNGVÁRI GYULA A Szerkesztőség e-mail címe: szittyakurt@yahoo.com A közlésre szánt írásokat, olvasói leveleket a szerkesztőség e-mail címére kérjük küldeni. A lényeget nem érintő rövidítések jogát a szerkesztőség fenntartja. Kiadó: GEDE TESTVÉREK BT. Levélcím: 1385 Bp. 62. Postafiók 849. Telefon: (O6-I) 349-4552 E-mail: gedetestverek@yahoo.com Előfizetés: Magyarországon egy évre 4000 Ft, Egyes szám ára: 280 Ft Külföldre előfizetés: Egy évre 10 000 Ft Hungária Szabadságharcos Mozgalom P.O Box. 35245, Puritas Station Cleveland, ________________Ohio 44135, U.S.A.________________ ISSN 1215-5489
