Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-05-01 / 3. szám

KieoozeiüKik szolgálatában (dbgIiaLni Leijei, öe eLfÁiuöNi soDaí « It TV a L)unçarista szeLLeoo Lápja Alapítva: Hungária Szabadságharcos Mozgalom, 1962. Megjelenik minden hó 15-én 47. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2008. MÁRCIUS ÁRA: 280 Ft HITLER KERESZTÉNYSÉGE A GYAKORLATBAN '8. oldal) MAJOR TIBOR: A MEGFESZÍTETT 2. oldal DR. DAVID DUKE: A MODERN KOR KÉT GALILEIJE 4. oldal GÜNTER DECKERT TUDÓSÍTÁSA: „A NÉMET JEANNE D'ARC PER II. rész 9. oldal , PATRICK GRIMM: ORSZÁGUNK ELPUSZTÍTÁSÁNAK TIZENÖT MÓDJA 13. oldal Tudós-Takács János: SZÁIASI FERENC ESZMÉI ÉS VÉRTANÚSÁGA 1946. március 12-én a Markó utcai fegy­­ház udvarán kivégezték Dr. Gera Józsefet, a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozga­lom Pártépítésének vezetőjét, Beregffy Ká­rolyt, magyar királyi honvédelmi minisztert, Vájná Gábort, magyar királyi belügyminisz­tert és Szálasi Ferencet, magyar királyi mi­niszterelnököt, Magyarország Nemzetveze­tőjét. A baloldali médiumok által sátáninak, gonosz szörnyetegnek beállított politikusok közül a leginkább negatívnak ábrázolt sze­mély: Szálasi Ferenc. Vele kapcsolatban a hivatalos történészek nem alkalmazzák a „sine ira et studio” (harag és elfogultság nél­kül) elvét, ami pedig szükséges előfeltétele az objektív történetírásnak. Szálasi Ferenccel kapcsolatban kizárólag a politikai tevékenységét szokták — hamis be­állításban - emlegetni, de szinte sohasem esik szó filozófiai gondolatairól és igazi egyéniségéről. Pedig ennek ismerete nélkül lehetetlen megérteni életének utolsó percei­ben megnyilvánuló hősi magatartását, ame­lyet a kivégzésénél jelenlévő szélsőbaloldali francia újságíró, Fernard Gigon így írt le: „Szálasi még csak nem is remeg... Gránit. Maga az emberré lett gránit. Gránit marad akkor is, amikor elhalad három kivégzett mi­niszterének holtteste előtt. Egyenletes, biztos léptekkel megy a halál felé. Azután csak egyetlen gesztus, egyetlen mozdulat: odaha­jol a feszülethez, amelyet a fiatal pap nyújt fel ajkaihoz, hogy megcsókolja. És meghal anélkül, hogy egyetlen izma megrezzenne, vagy a szemében ott ülne a félelem.” Ilyen bátorsággal és méltósággal csak egy ártatlan tud meghalni! Melyek voltak vértanú Nemzetvezetőnk­nek azok a filozófiai gondolatai, vezérlő esz­méi, amelyek erőt adtak neki ezekben a drá­mai percekben? Erre a kérdésre a választ a leghitelesebben az 1945-46-os börtönnaplója tükrében ad­hatjuk meg, amelyet egyrészt az Andrássy út 60-ban, a 39. számú pincezárkában (1945. október 1-1946. január 24. között), más­részt a Markó utcai fogház II. emelet 14. szá­mú zárkájában (1946. január 24-március 12. között) vetett papírra. Szálasi egyéniségébe mély bepillantást en­ged az a tény, hogy filozófiai eszméit nyomo­rúságos körülmények között, elégtelen bör­tönkoszt mellett, éhségtől gyötörve, egy 2x2 méteres, penészes falú, természetes világítás nélküli pincezárkában, egy szál ceruzával, minden tudományos segédeszköz nélkül, a közeli kivégzés biztos tudatában fejtette ki. Nem mindennapi összpontosítási készség és hallatlan lelkierő szükséges ilyen mélységű szellemi teljesítményhez ilyen körülmények között. Az egész filozófiatörténet folyamán Szálasin kívül egyedül Boethius (480-527) volt az, aki a halálos ítélete végrehajtását vár­va, a siralomházban is alkotott: itt írta az Aquinói Szent Tamás által is sokszor idézett filozófiai fő művét, amelynek címe: „De consolatione philosophiae” (A filozófia vi­gasztalásáról) . Szálasi központi gondolata az igazság, amelyről — többek közt — ezt írja: „Mindegy, hogy ki hirdeti az igazságot, pojáca, bo­hóc vagy ripacs. Nem a hirdető a lénye­ges, hanem az, hogy amit hirdet, maga az igazság.” „Az igazságnak nincs szüksége ordító hangra, hanem csak higgadt érv­re.” „Az igazság akkor is igazság marad, ha csak egy szem látja. De akkor is igaz­ság marad, ha Istenen kívül egyetlen szem sem látja.” „Ne a hatalomnak legyen igaz­sága, hanem az igazságnak legyen hatal­ma.” „Az igazság lassú járású, de feltartóz­tathatatlan.” - S az igazságot kutató filo­zófiáról a legnagyobb meggyőződéssel írja: „A filozófia át fog segíteni legnagyobb va­júdásomon.” S a kivégzése előtti hősisége mutatja, hogy Szálasi nem tévedett... Szálasi filozófiai gondolkodásának másik pillére Isten, aki „rajtunk kívül létezik.” Istenfogalma éles elutasítása mindenfajta panteizmusnak, amely a világot Istennel azo­nosítja, és így nem egyéb, mint költői mó­don megfogalmazott ateizmus. Szálasinak nem kellett az ateizmus, sem költői, sem ke­vésbé költői formában. Naplójában több imát találunk, amelyeket napi rendszeresség­gel Istenhez intézett. Határozottan elutasítja a materializmus minden fajtáját. „Nincs eleve lelkes anyag, hanem csak... lelket kapott anyag.” „A ma­téria csak eszköz lehet, nem lehet cél. A szellemnek van minden alárendelve.” „A szellem mindig erősebb, mint bármi más.” A vallás számára jóval többet jelent, mint templomba járást. Szerinte „a vallást nem lehet magánügynek tekinteni, mert nem mindegy, hogy a megváltoztathatatlan er­kölcsi világrend alapján áll-e a közösség tagja, vagy pedig egy önmaga csinálta és önmaga szentesítette torz erkölcsi felfo­gást alakított-e ki magában”. Erős meggyőződése, hogy a változhatat­­lan Istenen alapuló erkölcsi rend nem változ­hat és nem függhet az emberi hatalmi viszo­,»NEMZETÜNK SZOLGÁLATÁBAN MEGHALNI LEHET, DE ELFÁRADNI SOHA!” nyoktól. Ezért azt írja: „Rossz bírói ítélettel nem lehet az erkölcsi világrendet megin­gatni.” Halála előtt néhány nappal meg­győződéssel rögzíti naplójában: „Isten előtt állok. Az égi Bíró már ítélt fölöttem, és ítéletébe már előre belenyugodtam. A föl­di bírót pedig nem félem.” Szálasi erkölcsi felfogásának középpontjá­ban a hősi életszemlélet áll. Ezt mutatja jel­mondata is: „Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át.” Erről ra­gyogó tanúságot tett, amikor gránit maradt az akasztófa alatt is, amivel elnyerte még a politikai ellenfél, a baloldali újságíró csodá­latát is! Szálasi vallási és erkölcsi felfogása keresz­tény alapon nyugodott. A keresztény világné­zetnek megfelelően Krisztust Megváltónak, Messiásnak és istenembernek tartotta. Naplójába ezt írta: „Jézus Krisztus isteni lényege biztosíték arra, hogy a rögzített törvényeiben nem tévedhetett.” Jézus Krisztus példabeszédeit és tanítását a lehető legmagasabb rendűnek értékelte: sokszor idézte (kivégzése előtt néhány órával is) Jézus főpapi imáját és csókolta meg áhítattal az akasztófa alatt a feszületet. Ez a meggyőződés egész életét áthatotta. Ezért vallotta, hogy a Hungarizmus és az „új világ... alapjai a következők: Krisztus taní­tása, a nacionalizmus és a szocializmus.” Előttünk áll tehát Szálasi Ferenc egyénisé­ge, amelynek fő vonásai: az igazság szeretete, istenhit és a Nemzet halálos szeretete. Kiegé­szült ez - a börtönnapló tanúsága szerint - a felesége, „Édes asszonya” iránti rajongó szerelmével és édesanyja őszinte tiszteletével és szeretetével. Az igazság szeretetéből fakadó jogi tisztán­látása okozta, hogy a börtönben és Jankó Péter bírósága előtt is kijelentette: ő jogilag érvénye­sen Magyarország Nemzetvezetője. S ezt teljes joggal állította. 1944. október 16-án Horthy Miklós kormányzó először szóban, majd írás­ban kinevezte miniszterelnökké, és október 27-én az Országtanács (amelynek 7 tagja ►

Next

/
Thumbnails
Contents