Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-03-01 / 2. szám
2008. február «lîTVAKÔfcî Drog- és szex-tesztek? Nem voltak drogtesztek, mert nem voltak drogproblémák. Nem voltak szex-tesztek (az ún. „szex-teszt” képtelensége megdöbbenti a képzeletet), mert a női atléták nők voltak, tisztán és egyszerűen. Teljesen nyilvánvaló volt minden ember számára, aki végignézte a nők (a férfiak) vetélkedését, hogy ezek nem szánalmas karikatúrái egy nőnek (egy férfinak), egy dolognak, nem kétnemű teremtmények, akiket feláldoznak a minden áron elérendő teljesítmény oltárán, hanem egészséges és normális atléták. Az említett elferdülés talmudi jellegű, aminek a bűze az égig hatol. E felháborító elferdülések egyike sem fordult elő Berlinben. Csupán büszke, becsületes versengés, amelyet a közönség tisztességesen ünnepelt, tekintet nélkül fajra vagy nemzetiségre. Nem volt semmilyen korrupciós botrány. Nem volt vesztegetés, illetve megkockáztatom kimondani: még eszükbe se jutott ilyesmi. A berliniek rendkívül büszkék voltak a városukra és teljesítményeikre. Meg akarták vendégelni a világot, hogy megmutassák mindenkinek, hogy mit teljesítettek a bojkottok, a világpiaci tisztességtelen vetélkedés és a legerőteljesebben propagált demokráciák körülményei között - a rémhírekkel gerjesztett gyűlölet ellenére. Meg akarták mutatni, hogy tisztességesek, becsületesek, és megkülönböztetés nélkül szívesen látnak mindenkit. A jelen visszataszító látványosságai Hasonlítsuk össze ezt azzal a bűzzel, ami áthatja az olimpiát napjainkban, tehát a korrupció, a dopping, a nőknek álcázott hermafrodita atléták, nem feledve a teljesen természetellenes izomhegyekkel jellemezhető férfi atléták visszataszító jelenségét. Az ilyesmik valóban visszataszítóak, ugyanannyira, mint a szilikonnal feltöltött műmellű pornósztárok, akiknek háttámaszra van szükségük, hogy egyenesen járjanak. Amit egykor a világifjúság legjobbjainak versengő találkozási helyéül gondoltak el, azt talmudi pénzszerzéssé, a becstelenség felháborító látványává változtatták. A „győzzél minden áron, még akkor is, ha meg is kell ölnöd a gazembert (csak el ne kapjanak)” elvnek a bemutatása, minden nyugati érték lerombolásának és teljes megrontásának e visszataszító jelensége, és ez az, amin az olimpiai játékok alapulnak. Theodor Herzl, a cionizmus atyja egy ízben megjegyezte: „Miénk a pénzes zsák borzalmas hatalma.” Nos, ami a mai úgynevezett sportlátványosságokon látható, az ennek a következménye. Valahányszor egy atléta évente egy billió zsetont csinál, bizonyosak lehetünk benne, hogy van egy zsidó ügyvéd, aki ebből megcsinálja a maga 30%-át. Megkérdezheti talán valaki: „Na és?” Rendben van. De akkor tessék mondani, hány atléta részesül ilyen pénzben? A feketék vagy spanyolok egy milliomod része? És hány zsidó részesedik a profitból? Néhány százezer vagy több? És hány atléta ment tönkre örökre a középiskolában vagy az egyetemen a túlfeszített elvárások miatt? Néhány százezer évente? Értitek, hová akarok kilyukadni? Ez a nép maga a korrupció, tisztán és egyszerűen. Bűzös, visszataszító, talmudi korrupció. konsl holocaust detox centre (Ford.: Tudós-Takács János) Az embereket félelemmel töltik el a félkatonai szervezetek, a mindenféle, fekete egyenruhában, bakancsban, alakzatban masírozó, kirekesztő szellemiséget idéző gárdák. „Náci veszély van!” Harsogják politikusaink, hisztériázik a média. Ha jobban belegondolunk, a „békés többség” nyilván azért fél a náciktól, mert azok nem dolgoznak, segélyekből, bűnözésből élnek, betörnek a kertjeikbe, az otthonaikba, elrabolják a javaikat, idős, védtelen nyugdíjasokat támadnak meg a házaikban, összeverik, meggyilkolják őket, elveszik a megtakarított kis értékeiket, a gyerekeiket terrorban tartják az iskolában, a tanárokat összeverik, lopnak a villamoson, lopnak a metrón, lopnak a buszon, kiássák a vezetékeket a földből, ellopják a csatornafedeleket, és még napestig sorolhatnám a náci bűnöket... Na ezért van náci veszély! És ezt a vezetőink jól tudják. Vagy ez a leírás mégsem a „nácikra” illik rá, hanem a cigányokra? Ezek szerint a politikusaink és a média hazudnak? Olyasmivel próbálnak riogatni, ami nem is valós veszély, miközben elkendőzik, eltussolják, szőnyeg alá söprik az igazi fenyegetést? És persze, az is valószínű, hogy a polgárok — értelemszerűen — nem a „náciktól” félnek, hanem inkább a mindeme bűnöket és gazságokat elkövető, bűnöző életmódot folytató, parazita cigányságtól. És legfőképpen félniük kell még egy olyan vezetéstől, egy olyan társadalmi berendezkedéstől, ami képtelen arra, hogy megvédje őket — holott ez lenne a legalapvetőbb kötelessége és feladata. Ehelyett megpróbálja hazugságokkal megzavarni a látásukat és mindenekelőtt a szájukat! Cigánybűnözés van! „Náci” veszély nincs! A magyar nemzetiszocializmus hál’ Istennek él és virul. De kikre nézve jelent ez veszélyt? Nagy mértékben valószínűsíthető, hogy azokra, akik óbégatnak miatta és minden lehetséges eszközzel, megpróbálják démonizálni. Csakhogy ugyanezekről az emberekről bizonyosodott be az imént, hogy hazugok, kötelességeiket nem teljesítik, azok alól piszkos eszközökkel kibújnak, az antiszociális, deviáns, bűnöző életmódot folytató kisebbségek „jogait” - vagy inkább kiváltságait - védelmezik, mégpedig minden áron és a „békés többséggel” szemben, miközben a jólétükhöz és nagyra törő elképzeléseik megvalósításához szükséges anyagiakat természetesen ennek a „békés többségnek” a munkájából és véres verejtékéből kívánják előteremteni. Ha érdekeik úgy kívánják, előszeretettel hivatkoznak erre a „békés többségre” - amelynek amúgy ők a legnagyobb ellenségei és vérszívói - és pofátlanul szembe próbálják állítani ezt a többséget a saját soraiból kikerülő, tettre kész, jó szándékú kisebbséggel. Miután az állam nem tudja - mert nem is akarja - megvédeni polgárait, kívánatos is, hogy önvédelmi reflexből olyan nemzeti önszerveződések jöjjenek létre, amelyek megpróbálják átven-NÁCI VESZÉLY! ni a hanyag, hazug hatalom feladatköreiből azt, amit módjukban és lehetőségükben áll, és kísérletet tegyenek saját maguk, valamint az arra rászoruló - a társadalom által magára hagyott - védtelenek megvédelmezésére. Erre mi a reakció? A farizeus nácizás. Az már a dolog pikantériája, hogy az a Magyar Gárda, amelynek kapcsán ezt a veszett nácizást állandóan halljuk, egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy elhatárolódjon a nemzetiszocializmustól, a hungarizmustól, a nyilasoktól — lehetőleg inkorrekt, és elítélhető módon és stílusban. Nem az a probléma, ha valaki a nemzetiszocializmus keretein kívül képzeli el és látja megvalósíthatónak a nemzet felemelkedéséhez és megmentéséhez vezető utat, hanem az, ha a saját legitimitását úgy próbálja elérni, hogy a hatalommal - amellyel egyébként állítólag ő maga is szemben áll - versenyt köpködve gyalázkodik velünk szemben. Az egésznek az az iróniája, hogy a „legitim” politikai erők, az ellentábor és a média részéről mindez süket fülekre talál, tehát még a kívánt hatást sem éri el. Szinte kizárólag mi, hungaristák vagyunk azok, akiknek az ilyesmi nem kerüli el a figyelmét. Az ilyen megnyilvánulásokat egyedül a nemzetiszocialista fórumokon idézik, és mi nem felejtünk, ezt az egyet megígérhetjük! Lehetne ezt másképp is. Ott van jó példának a Nemzeti Örsereg, amelynek tudomásunk szerint egyetlen inkorrekt nyilatkozata sem volt a hungaristákkal kapcsolatban, és akkor, amikor valamelyik médiahuszár a karszalagjuknak a nyilaskeresztes karszalaghoz való hasonlóságán csámcsogott, egyszerűen közölték, hogy ez nem az, hanem a rovásírásos „H” betű. Pont. Elmaradt a már-már megszokott, menetrendszerű „nyilasozás”. És mit ad Isten, az élet megy tovább. A média képviselői beérték ennyivel, és ennél többet mi sem várunk el a nem hungarista, de nemzeti radikális csoportosulásoktól, szervezetektől. De kevesebbet sem. Alapvetően nincs semmi bajunk a gárdákkal. Sőt, szükségesnek és hasznosnak tartanánk őket. Csak ennek volna egy „aprócska” előfeltétele: a becsület! Ez után a kis kitérő után, térjünk vissza arra a bizonyos, sokat emlegetett „náci veszélyre”! Fel kell tennünk a kérdést: miféle náci veszélyről kárognak itt egyesek? Maga a kifejezés, hogy „náci”, egy gúnyos műszó, amelyet a nationalsozialistische, azaz a nemzetiszocialista német elnevezéséből fabrikáltak annak ellenségei. Mint ilyen, sikeresen be is vonult a köztudatba, és manapság a nemzetiszocializmus bármelyik változatát valló, ill. követő személyekre, irányzatokra szokás ráhúzni. Pejoratív kicsengése ellenére és azon túlmenően, FIGYELEM! Felhívjuk tisztelt előfizetőink és megrendelőink figyelmét, hogy a borítékban küldött pénzküldeményekért, sem a POSTA, sem a KIADÓ nem vállal felelősséget. Az előfizetést rózsaszínű postai csekken szíveskedjenek küldeni. Köszönettel: a Kiadó Hungária Szabadságharcos Mozgalom elérhetősége az Interneten: http://www.szittya.com e-mail: hszm@szittya.com hogy hungarista vagyok, mégis azt kell mondanom: ma az enyémmel egyező vagy ahhoz nagyon hasonló világnézetet valló embereket szokás nácinak nevezni. A köztudatban ez él, tehát ennek megfelelően magamra is veszem. De a kérdésem most már ez: én jelentenék veszélyt a társadalomra, velem kell riogatni az embereket? Ezt viszont a leghatározottabban kikérem magamnak! Tisztességes, dolgozó, adófizető állampolgár vagyok, aki nem veszi el azt, ami a másé, nem károsít meg senkit, nem bántalmaz ártatlanokat. Ráadásul - úgy hiszem - elég jól fejlett igazságérzettel áldott meg az Ég. Éppen ezért, sokszorosan visszataszítónak és felháborítónak tartom, hogy olyan emberek próbálják velem ijesztgetni magyar nemzetemet, akik belőle élnek, akik sokmilliós adómentes jövedelmekre tesznek szert nemzetünk rovására és kárára, és saját érdekeiken kívül más érdeket nem ismernek. Olyan emberek, akiknek alkalmatlansága, becstelensége, hazugsága, gátlástalan karrierizmusa számtalanszor bebizonyosodott és lelepleződött! Ezek hát a mi rágalmazóink és igazi ellenségeink. Csakhogy akiknek hazugságai ilyen sokszor bebizonyosodtak, azoknak szavahihetősége egyéb vonatkozásokban is lemérhető - Hubay Kálmán után szabadon. Nem is csoda, hogy ma, a képmutatás és hazugság birodalmává züllesztett Magyarországon elítélendő és talán már nem is olyan sokára büntethető is lesz a maximálisan valóságos cigánybűnözés tényének puszta említése is, miközben ránk, hungaristákra minden alap és - most még — következmény nélkül, mint valamiféle veszélyforrásra lehet mutogatni, idézve a legsötétebb, rémhírterjesztő kommunista időket. De, ha majd keresztülviszik a „szájkosár-törvényt”, akkor talán egy hungarista indíthatja majd el az első pert az alaptalan rágalmazás, a közösség elleni izgatás és a tisztességes magyar állampolgárok elleni hangulat- és gyűlöletkeltés okán. Végvári Levente Attila $2IÍÍVAKÖI*Í A HUNGARISTA SZELLEM LAPJA Megjelenik minden hó 15-én Tiszteletbeli főszerkesztő: MAJOR TIBOR Felelős szerkesztő: GEDE TIBOR Főniunkatárs: TUDÓS TAKÁCS JÁNOS Olvasószerkesztő: UNGVÁRI GYULA A Szerkesztőség e-mail címe: szittyakurt@yahoo.com A közlésre szánt írásokat, olvasói leveleket a szerkesztőség e-mail címére kérjük küldeni. A lényeget nem érintő rövidítések jogát a szerkesztőség fenntartja. Kiadó: GEDE TESTVÉREK BT. Levélcím: 1385 Bp. 62. Postafiók 849. Telefon: (06-1) 349-4552 E-mail: gedetestverek@yahoo.com Előfizetés: Magyarországon egy évre 3500 Ft, Egyes szám ára: 240 Ft Külföldre előfizetés: Egy évre $ 50.00, Hungária Szabadságharcos Mozgalom P.O Box. 35245, Puritas Station Cleveland, ________________Ohio 44135, U.S.A.________________ ISSN 1215-5489 ISSN 1215-5489
