Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-03-01 / 2. szám

2008. február

Mark Weber:

BUCHENWALD: LEGENDA ÉS VALÓSÁG

6. oldal ______________________________

$ZIÎÎVAKVHÎ

Széles körben Buchenwaldot a háború alatti Németország egyik leghírhedtebb „haláltáborának” tekintik, jóllehet ténylegesen ennek a gondosan kidolgozott képnek nem sok köze van a valósághoz. Ma, több mint 60 évvel a második világháború befejezése után a tábor megérdemel egy másmilyen, objektívebb szemléletet.

Története és funkciója

A buchenwaldi koncentrációs tábort erdős dombvidéken, Weimar közelében létesítették, így a háború után Kelet-Németországhoz tartozott. A tábor 1937 júliusában nyílt meg. A háborús évekig majdnem minden táborlakó hivatásos bűnöző vagy politikai fogoly volt (legtöbbjük szenvedélyes kommunista). Mintegy 2300 buchenwaldi fogoly részesült amnesztiában 1939-ben Hitler 50. születésnapjának tiszteletére.

A háború kitörésekor, 1939 szeptemberében a táborban 5300 fogoly volt. Ez a szám 1943 elejére lassan 12 000 főre szaporodott, majd rohamosan növekedett, annak következtében, hogy sok külföldi munkást, különösen lengyeleket, ukránokat és oroszokat fogtak munkára a haditermelés érdekében.

A háborús évek alatt Buchenwald kitágult a Német Birodalom nagy részein szétszórt több mint 100 csatlakozó gyár, bánya és műhely hatalmas komplexumává. Közülük a legfontosabb a Dora földalatti gyár volt, amely V-2 rakétákat gyártott. 1944 októberében ebből a gyárból nőtt ki a független Nordhausen (Mittelbau) tábor.

Sok ezer zsidó érkezett 1944-ben és 1945-ben Magyarországról és különböző keleti táborokból Buchenwaldba. Sokukat vasúton szállították ide Auschwitzból és más táborokból, amelyeket a Vörös Hadsereg előrenyomulása fenyegetett.

A foglyok száma a háború utolsó hónapjaiban óriási mértékben megnőtt: 1943 novemberében 34 000, 1944 áprilisában 44 000, 1944 augusztusában 80 000 fővel nőtt a létszám. A növekedés a csúcsértékét 1945 februárjában érte el, amikor 86 000 fő zsúfolódott be a súlyos mértékben túlnépesült táborba. Csaknem 30 000 főt elszállítottak Buchenwaldból az amerikai csapatok megérkezése előtti héten. Oszszesen 239 000 személyt internáltak a táborba 1937 és 1945 áprilisa között.

A parancsnok és a felesége

Az első parancsnok, Karl Koch, 1937-től 1942 végéig töltötte be a tisztét e táborban, majd áthelyezték őt Majdanekbe. Hírhedten brutális, korrupt vezetőnek bizonyult, gazdagságát a foglyoktól ellopott értéktárgyakkal növelte. Ezeket a foglyokat azután meggyilkoltatta, hogy a lopásai nyomát eltüntesse. A tábor orvosa, Dr. Waldemar Hoven, Koch-hal és a táborban lévő földalatti kommunista szervezettel együttműködve számos foglyot megölt. Kochot végül gyilkosság és korrupció vádjával egy SS-bíróság elé állították, bűnösnek találták és kivégezték.

Felesége, Ilse, férje számos bűnének részese volt, de az a fantasztikus vád, hogy lámpaernyőket és más tárgyakat készíttetett a meggyilkolt foglyok bőréből, hamis volt. Ezt a vádat ellene az amerikai ügyészek emelték az egyik nürnbergi per alkalmával.

Lucius D. Clay tábornok, aki 1947-1949 között az Európában állomásozó amerikai erők főparancsnoka és Németország amerikai megszállási zónájának katonai kormányzója volt. 1948-ban gondosan felülvizsgáltatta Ilse Koch-nak az emberi bőr felhasználásával kapcsolatos ügyét, és úgy találta, hogy bármilyen más bűncselekményeket követett is el az aszszony, a lámpaernyőkkel kapcsolatos vád alaptalan. Az életfogytiglani börtönbüntetést 4 évi szabadságvesztésre enyhítette, és így tájékoztatta a washingtoni Hadügyminisztériumot: „Nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy ő [Ilse Koch] azért választott ki foglyokat kivégzésre, hogy tetovált bőrre tegyen szert, vagy hogy bármilyen, emberi bőrből készült tárgyat birtokolt volna.” 1976-ban így emlékezett vissza az ügyre:

„Bíróság elé állítottuk Ilse Kochot... Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de én azt három [négy] évre enyhítettem. A sajtónk korántsem örvendett ennek. Ilse Koch-ot az tette tönkre, hogy egy vállalkozó szellemű riporter, aki elsőként látogatta meg az otthonában, azt a ’gyönyörű’ nevet adta neki, hogy ’Buchenwald szajhája’, és miután néhány fehér lámpaernyőt talált az asszonynál, azt írta e lámpaernyőkről, hogy emberi bőrből készültek.

Nos, valójában az derült ki, hogy az ernyők kecskebőrből készültek, de a perén még emberi bőrről volt szó. Szinte lehetetlennek bizonyult számára, hogy tisztességes perben részesüljön.

...A németek elfogták és 12 évi börtönre ítélték a saját népével szemben tanúsított bánásmódjáért. De az valójában nem volt háborús bűn a szó szigorú értelmében.

És ezek olyan dolgok voltak, amikkel mindig foglalkoznunk kellett.”

A foglyok: élet és halál

Nem kérdéses, hogy sok kegyetlenséget követtek el a buchenwaldi foglyok ellen. Mindazonáltal azok legnagyobb részét nem a német SS-őrök, hanem a táborban lévő földalatti kommunista szervezet követte el, amely 1943 után majdnem teljes belső hatalomra tett szert. Ezt a figyelemre méltó körülményt megerősítette az egyik 1945 áprilisából származó amerikai katonai titkosszolgálati dokumentum, amelynek címe: „Buchenwald: előzetes jelentés”. Ez a bizalmas elemzés titkosított maradt 1972-ig.

Alfred Toombs, katonai titkosszolgálati főnök egy rövid bevezetésben ezt a titkos jelentést „az egyik legjelentősebb számvetésnek” nevezte, „amelyet eddig leírtak a náci Németországon belüli életről”, mert ez „elmondja, hogy maguk a [buchenwaldi] foglyok szerveztek halálos terrort a náci terroron belül”. Toombs hozzátette, hogy a jelentés általában vett pontosságát a titkosszolgálattól független források is megerősítették.

Buchenwaldi fiúk a 40-es években

Mivel a háborús évek alatt nagyszámú külföldi érkezett a táborba, a kevés személyzettel rendelkező SS szükségesnek találta, hogy a tábor irányításának egyre nagyobb részét adja át maguknak a foglyoknak. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy 1943-tól kezdve a jól szervezett és fegyelmezett kommunista foglyok szervezete vette át a tábor belső tevékenységének irányítását. Ahogy a jelentés kifejtette:

„A bizalmiaknak széles körű hatalmuk volt fogolytársaik felett. Először csaknem teljesen német bűnözők közül választották ki őket. Ez az időszak 1942-ig tartott. Ezután azonban fokozatosan a kommunisták kezdték átvenni ennek a szervezetnek az irányítását. Ők voltak a legrégebbi foglyok: 10-12 évet töltöttek koncentrációs táborokban... Feltűnő makacssággal összetartottak, míg a bűnöző elemek csupán a maguk egyéni jólétével törődtek, és nem fűzte őket össze csoport-összetartás. A kommunisták kiváló fegyelmet tartottak, és bizonyos irányítást kaptak a táboron kívülről. Tudásuk és műszaki képzettségük volt a táborban működtetett iparágak irányítására.

Előretörésüknek ellenálltak a bűnözők, de őket fokozatosan kiküszöbölték a hatalomból, részben megfélemlítéssel, részben az SS-őrök segítségével. Számos bűnözőt öltek meg ütlegeléssel, akasztással, a szívükbe adott fenolinjekciókkal, vagy a vénájukba adott levegő- vagy tejinjekciókkal. Az injekciók a tábor orvosának, [Hovennek] voltak a specialitásai, aki a kommunista részleg támogatójává vált.

A bizalmi szervezet legfőbb pozícióin kívül számos kommunista „erődítmény” volt a tábor irányításában. Az egyik ilyen volt az élelmezési szervezet, amelyen keresztül a kedvezményezett csoportok kielégítő mennyiségű fejadagokat kaptak, míg másokat éheztettek. A másik a kórházi szervezet volt, amelyet majdnem kizárólag kommunisták irányítottak. A kórházi berendezéseket nagyrészt a párttagjaik kezelésére fordították. További kommunista erősség volt az értéktárgyak őrzőhelye... Minden német bizalmi jó ruhát és számos más értéktárgyat kapott. A kommunisták Buchenwaldban, akik 10-12 évet töltöttek koncentrációs táborokban, úgy öltözködtek, mint a sikeres üzletemberek. Néhányan bőrdzsekit és kis kerek német tengerész-sapkát viseltek, láthatóan a forradalom egyenruháját.”

Mindezek eredményeként:

„...hullahegyek vagy éhező, vezetés nélküli emberek rendezetlen csőcseléke helyett az amerikaiak [akik a tábort elfoglalták] fegyelmezett és hatékony szervezetet találtak Buchenwaldban. Ez kétségtelenül az önjelölt tábori bizottságnak tulajdonítható, egy majdnem teljesen kommunista csoportnak, a német politikai vezetők uralma alatt.

...A bizalmiak, akik idővel csaknem kizárólag német kommunisták voltak, élet és halál uraivá váltak összes többi rabtársuk felett... A kommunista bizalmiak közvetlenül felelősek a brutalitások zöméért, amit Buchenwaldban elkövettek.”

A jelentés azt állította, hogy a kommunista blokkparancsnokok személyesen ütlegelték a felügyeletük alá tartozó személyeket, és „bizonyos alkalmakkor — nyilván saját kezdeményezésükre - arra kényszerítettek egész blokkokat, hogy órák hosszat mezítláb álljanak a hóban.” A kommunisták megöltek sok lengyel foglyot, akik nem akarták alávetni magukat az ő irányításuknak. A francia foglyokat arra kényszerítették, hogy engedjék át nekik a vöröskeresztes csomagok ezreit. A jelentés név szerint említ néhány különösen kegyetlen kommunista táborvezetőt.

A dokumentum megerősítette, hogy a tábor orvosa, Dr. Hoven, fontos szövetségese volt a kommunistáknak, és halálos injekciókkal ölt meg számos bűnözőt és kommunistaellenes politikai foglyot. Az egyik SS vizsgálati csoport leleplezte Hoven háború alatti tevékenységeit és a gyilkosságokért halálra ítélték. Mindazonáltal a háború alatti kritikus orvoshiány miatt 18 hónapi börtönben töltött idő után a halálbüntetését ideiglenesen felfüggesztették. A háború után a kommunisták megpróbálták védeni szövetségesüket, de Hovent másodszor is halálra ítélték. Egy amerikai katonai bíróság ítélte el, majd 1948-ban felakasztották.

A táborban lévő kommunisták szoros kapcsolatokat tartottak fenn a jól szervezett, „külső” kommunistákkal. „Buchenwaldból egy fogoly rendszeresen kijárt kapcsolatot létesíteni egy kommunista futárral, aki híreket és utasításokat hozott. A kapcsolatot tartó ember, akit kötött a Párthoz való hűség, sohasem használta ki az alkalmat, hogy megszökjön.” A táborban lévő kommunista katonai szervezet 3 gépfegyverrel, 50 puskával és számos kézigránáttal rendelkezett. A német kommunisták jobban éltek, mint bármely más csoport. A jelentés megjegyezte: „Még most is megkülönböztethetőek a többi fogolytól rózsás arcszínük és kitűnő egészségi állapotuk alapján, noha sokkal tovább voltak koncentrációs táborokban, mint mások.”

Végül a jelentés szerzői óva intenek attól az egyszerűsítő, naiv felfogástól, miszerint az egykori foglyokban meg kell bízni és támogatni kell őket, csak azért, mert német táborokban voltak internálva. „Egyesek közülük egész Európából, illetve Németországban tartózkodó külföldi munkásokból kikerülő tényleges ’banditák’, akiket lopás miatt tartóztattak le... Ők olyan lealjasodott emberi lények, hogy rossz rájuk nézni. Könnyű elfogadni azt a náci elméletet, hogy itt emberalatti lényekről van szó.”

A kelet-berlini, kommunisták által működtetett „Nemzetközi Buchenwald Bizottság” egy könyvet tett közzé 1961- ben, amely büszkén ismerteti a táborban kifejtett kommunista földalatti tevékenységet. A kommunisták egy földalatti tábori újságot szerkesztettek, működtettek egy illegális rádióadót, egy foglyokból álló zenekart (amely kommunista dalokat játszott), egy nagy könyvtárat, sőt egy katonai szervezetet is. Kommunista összejöveteleket rendeztek, és a német haditermelést széleskörűen szabotálták.

Az egykori buchenwaldi fogoly, a zsidó Ernst Fedem, a háború után kifejtette, hogy a kommunista tábori szervezet együttműködött az SS-szel, annak érdekében, hogy növelje hatalmát és kiküszöbölje ellenfeleit és a nem-kívánatos személyeket. Emlékeztetett arra, hogy a kommunista tábori szervezet zsidó szekciójának vezetője, Emil Carlebach teljesen nyíltan kijelentette, hogy számára csak a [kommunista] barátai számítanak, és mindenki más elpusztulhat. Beszámolt arról, hogy tanúja volt az 1942-től 1945-ig blokk-parancsnok szerepet játszó Carlebach két brutális cselekményének.