Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-01-01 / 1. szám

2008. január «lîîVAKÔfcî 11. oldal Ingrid Weckert: „KRISTÁLYÉJSZAKA” 1938 A NAGY NÉMETELLENES MUTATVÁNY Az igazi történet tivista csoport) pénzelt. Apja szabó volt, aki Lengyelországból Németországba költö­zött. Herschel hírhedt munkakerülő volt és nagybátyjainak otthonában lopta a napot Brüsszelben és Párizsban. Beköltözött egy költséges szállodába, kö­zel ahhoz az utcasarokhoz, ahol a LICRA hivatala volt. 1938. november 7-én Herschel Grünspan besétált a párizsi német követségre és öt lö­véssel lelőtte Ernst von Rath német diplo­matát. A LICRA azonnal felfogadta az egyik legkiválóbb párizsi ügyvédet és fizette a bí­rósági költségeket, amikor Herschelt letar­tóztatták. Grünspant letartóztatták Grünspant a helyszínen letartóztatták és elvitték a rendőrségre. Noha teljesen sötét lengyel zsidó volt, pénz és látható támoga­tók nélkül, mindazonáltal néhány órával a gyilkosság után az egyik leghíresebb francia ügyvéd, Moro Giaferri megjelent a rendőrségen, és azt mondta a rendőröknek, hogy ő Grünspan ügyvédje. Moro Giafferiről kiderült, hogy a LICRA jogi tanácsadója. Ezt a szervezetet, amely katonai propagandaszervezetként működött, a zsidó BemardLecache alapítot­ta 1933-ban. Egy másik gyilkosság 1936 februárjában Giaferri a zsidó David Frankfurtért képviselte, aki Wilhelm Gustlojfot, az NSDAP svájci ágának fejét lőtte le. Az ezt követő perben egyértelmű­en megállapítást nyert, hogy Frankfurter bérgyilkos volt, akit a LICRA támogatott. Grünspan túlélte a háborút, és a LICRA által támogatva Párizsban élt. Grünspan családja nagy összeget és Palesztinába szóló iratokat kapott a LICRA-tól. Mi történt valójában a Kristályéjszakán? Egy nappal a Kristályéjszaka előtt, 1938. november 8-án különböző hesseni kisvá­rosokban, közel a francia-német határhoz váratlanul korábban sohasem látott, idegen személyek jelentek meg. A polgármesterek­hez, az NSDAP által kijelölt körzetveze­tőkhöz és e városok más fontos hivatalno­kaihoz fordultak és megkérdezték, milyen akciókat vettek tervbe a zsidók ellen. A hi­vatalnokok meglehetősen meglepődtek e kérdésektől, és azt felelték, hogy nem tud­nak semmiféle ilyen tervekről. Az idegenek úgy tettek, mintha megdöbbentek volna ennek hallatán. Felháborodtak és a mellett kardoskodtak, hogy valaminek történnie kell a zsidók ellen, majd további magyará­zat nélkül eltűntek. A hivatalnokok általában őrült antisze­mitáknak tekintették az idegeneket és azon­nal el is feledkeztek az incidensekről - a következő estig. Néhányan e látszólag őrült személyek közül valójában túljátszották magukat. Herschel Grünspan Néhány városban hasonló incidensek történtek. Nem azonosítható idegenek je­lentek meg hirtelen, beszédeket tartottak, majd köveket kezdtek dobálni az ablakok­ra, megrohantak zsidó épületeket, iskolá­kat, kórházakat, zsinagógákat és azután el­tűntek. Ezek a szokatlan incidensek már novem­ber 8-án elkezdődtek, vagyis még azelőtt, mielőtt Ernst von Rath meghalt volna. Az ő halálát csak november 9-én késő este je­lentették be. Az a tény, hogy ezek az ide­genszerű incidensek már egy nappal koráb­ban elkezdődtek, bizonyítja, hogy von Rath halála nem volt oka a Kristályéjszaka kirob­banásának. Von Rath még élt, amikor a pogrom megkezdődött. Módszeres banditák és nem felháborodott polgárok November 9-én este jól szervezett, nagy kiterjedésű incidensek kezdődtek. Általá­ban öt-hat, feszítővassal és furkósbottal fel­szerelt fiatalemberből álló csoportok men­tek végig az utcákon és betörték az üzletek ablakait. Ezek nem zsidógyűlölő SA- emberek voltak, akiket felháborított a né­met diplomata halála. Túl módszeresen dolgoztak ahhoz, hogy a harag motiválta volna őket. A munkájukat minden látható érzelem nélkül végezték. De a romboló tevékenysé­gük felbátorított bizonyos más embereket is, akik a legalsóbb társadalmi osztályokhoz tartoztak. Ezek csőcselékké váltak és foly­tatták a rombolást. A történelemkönyvekből bárki azt tud­hatta meg, hogy „minden” zsinagógát le­romboltak, és „minden” üzlet ablakát be­törték. Ettől a pontatlan leírástól eltekint­ve, a könyvek szinte semmilyen részletet nem közöltek. ► A Kristályéjszakának és a második világ­háborúnak megvolt a maga történelmi előzménye. Amschel Rotschild pénzelte a bolsevik forradalmat. Trockij, Lenin és Sztálin meggyilkolta­tott több mint 20 millió oroszt, akik szem­ben álltak a zsidó szélhámossággal. Orosz művészeket, tanárokat és más értelmiségie­ket, ill. vezetőket börtönöztek be és küld­tek a Gulágra. 1932-34-ben az ukrán parasztok nem voltak hajlandóak átadni földjüket a kom­munistáknak. Sztálin elraboltatta a gaboná­jukat és éhhalálba küldött legalább 7 millió ukránt. Hitler gátat vetett a kommunizmusnak. A felbőszült zsidók hadat üzentek Német­országnak. Hitler egyedül, dacosan szállt szembe a zsidók által szervezett kommunizmus dagá­lyával, amely akkor mindent elsöpört maga előtt. A kommunisták hatalmukba kerítet­ték Oroszországot és ott voltak a polgári fe­szültségeknek és forradalmaknak a mélyén Kelet-Európábán, Angliában, Franciaor­szágban, a spanyol polgárháborúban, a brit domíniumokban és az USA-ban. Németország egyedül verte vissza és tar­totta ellenőrzés alatt a felforgatásnak és lá­zadásnak ezt az árhullámát. Ezek a körül­mények vezettek a kristályéjszakához. Herschel Grünspan. Egy zsidó meggyilkol egy diplomatát Grünspan 17 éves foglalkozás nélküli zsidó volt, akit a LICRA (az egyik zsidó ak­SS-nek öltözött provokátorok Az egyik esetben SS-egyenruhába öltö­zött két ember ment el egy SA-ezredeshez és azt parancsolta neki, hogy rombolja le a közeli zsinagógát. Ahhoz, hogy megértsük ennek képtelenségét, tudnunk kell, hogy az SS és az SA teljesen különböző szervezetek voltak. Egy igazi SS-katona sohasem kísé­relt volna meg parancsot adni egy SA- egységnek. Ez az eset mutatja, hogy az ide­genek külföldiek voltak, akik még csak nem is ismerték a német hatósági szervek közöt­ti különbségeket. Az SA-ezredes elutasítot­ta a magukat SS-katonáknak kiadó idege­nek parancsát és jelentette az incidenst a fel­jebbvalóinak. Az idegenek beszédet mondanak Amikor a provokátorok tudatára ébred­tek, hogy törekvéseik a helyi tisztviselőknél nem járnak sikerrel, változtattak taktikáju­kon: megpróbálták közvetlenül az utcán sé-Ernst von Rath 31 éves német diplomata volt Párizsban táló embereket felizgatni. Egy másik város­ban pl. megjelent két ember a piacon, és ott beszédet mondva a járókelőket a zsidók el­len próbálta uszítani. Végül néhány ember valóban megrohamozta a zsinagógát, de ak­korra a két provokátor természetesen el­tűnt. Ingrid Weckert

Next

/
Thumbnails
Contents