Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-01-01 / 1. szám
Megjelenik minden hó 15-én NecnzeiüNk szolgálatában meql)ALNi LeDei, öe eLfÁiuöNi soítaj 5ZIÎT9 m A IjUNÇARlSTA SZClletD Up JA Alapítva: Hungária Szabadságharcos Mozgalom, 1962. 47. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2008. JANUÁR ÁRA: 240 Ft James Bacque: MILLIÓK ÉHHALÁLA NÉMETORSZÁGBAN (? oldali TUDÓS-TAKÁCS JÁNOS: A MUSZKAVEZETŐ ÉS AZ ÁLDOZAT 3. oldal HEIL HITLER, HERR FRIEDMAN! II rész 6. oldal INGRID WECKERT: „KRISTÁLYÉJSZAKA" 1938 11. oldal AQUINÓI SZENT TAMÁS: A ZSIDÓK KORMÁNYZÁSÁRÓL 14. oldal Major Tibor: PARAZITÁK CÉLORSZÁGA LETT HAZÁNK Simon Peresz izraeli államelnök az egyik tel-avivi fórumon kijelentette, hogy a zsidó állam felvásárolja — többek között — Magyarországot. Hazánk felvásárlásával a keresztény világ európai tartóoszlopa omlik össze. Az országhódítás, a szörnyű vég mára már nem egy vészjósló tünetben előrevetítette komor árnyékát. Nem volt túl nehéz a zsidó rombolás őrlőmunkájának messzemenően előrehaladott voltát észre venni. Ki volt itt a háttérben? Kinek volt mindez érdeke? Miért nem tudott a nemzet értékesebb része ellenállni a rettenetes öncsonkító, önmarcangoló őrületek egész sorozatának? A magyar közélet belefúrta magát a liberális doktrínákba és vakon követte, amit e doktrínák nevében a meghamisított közvélemény tőle követelt. Magyarországi sorstragédiánk összefüggéseit megérteni vagy országmentő politikát kialakítani a zsidókérdés megtárgyalása nélkül nem lehet. A liberális jelszavak, az országhódítók receptjei, az elzsidósodott szabadkőművesség a nemzet gondolkodását és érzésvilágát a sajátosan szemita ízű logika és morál felé terelték. Azt is tudjuk, hogy az, aki a zsidókérdésről nyilatkozni mer, „fasiszta-antiszemita”, kigúnyolt, lehetetlenített személlyé vált ember lesz hazájában. Bizonyítva egyszersmind azt is, hogy a zsidó lélek merőben idegen a mi világunkban. Talán egyedülállóan idegen minden olyan történelmi nép világában, amellyel valaha is érintkezésbe került. Ezt az idegenséget, ezt a különállást és ugyanakkor a befogadó nép javaiban való aránytalan részesülni akarást nevezték egy szóval parazitaságnak. Ezzel a lelki beállítottsággal elkerülhetetlen az élősdi életvezetés. A parazitát a természet világában sem szeretik sehol sem. Pontosan így fogta fel a zsidót Prohászka püspökünk, és amikor megkérdezték tőle, hogy miképpen egyezteti össze „antiszemitizmusát” azzal a keresztény tanítással, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, így felelt: „A baromfi éppen úgy Isten teremtménye, mint a görény, de hol van az az őrült gazda, aki a kettőt összezárná egy ólba?” A természet parazita lényei, akárcsak a zsidók önmagukban nem tudnak megélni — nyilván ezt a törvényszerűséget ismeri Simon Peresz izraeli államelnök is. így mindig kell legyen olyan gazdaállat vagy gazdanövény, illetve befogadó nép, amiből és akikből a zsidók élhetnek. Arra itt nincs helyünk, hogy idézzünk nagy és híres embereknek a zsidókról alkotott véleményéből, csupán minden zsidók bálványát, Voltaire-t idézzük. A „Dictionaire philosoph hique”-ben írja: „A zsidó nép a legpiszkosabb módon pénzéhes és a legvisszataszítóbb babona hívője. Ellenállhatatlanul gyűlöli az őt megtűrő népeket, akik révén meggazdagodik. A bajban alázatos, a jólétben szemtelen.” Talán valamennyi nép közül nekünk, magyaroknak van a legszomorúbb tapasztalatunk a zsidókkal kapcsolatban. Az, aki elolvasta Bary Józsefnek, a tiszaeszlári bűnper vizsgálóbírójának a szóban forgó perről írt könyvét, az fájdalmas mélységekbe lát bele. Az, aki hallott az 1919-es proletárdiktatúra eseményeiről, aki ott volt az 1945-ös „felszabadításnál” vagy hallott, ill. olvasott róla, nagyon jól tudja, hogy mi magyarok vagyunk a legsúlyosabb áldozatai ajudeo-bolsevizmus nemzetirtó bosszújának. A magyar nép, még a trianoni megcsonkítottságában is 560 000 zsidónak adott hazát. Kun-Kohn Béla diktatúrája után sem sújtotta a zsidóságot a magyar nép bosszúja, annak ellenére, hogy a kommunista uralom népbiztosai, komisszárjai csaknem kivétel nélkül zsidók voltak. A Csonkaország 9 millió holdnyi szántóterületéből 1 100 000 hold volt a zsidók kezén. A budapesti házak 51%-át, a nemzeti jövedelem 30%-át és a nemzeti vagyon 25%-át a 6%-os zsidó kisebbség birtokolta. Ennek ellenére a második világháborút követő „felszabadítás” után az ószövetségi bosszúnak olyan rémségei szakadtak az ártatlan magyar népre, amelyek példátlanul állanak az emberiség történelmében. A legszerényebb számítás szerint is 50 000-re megy azoknak a száma, akiket az Andrássy út 60. véres börtöneiben és az internálótáborokban gyilkoltak meg. „Nem maradt el a régi kísértet: a háborúsfelelősség hangoztatása sem ’’-olvasható a Pax Romana munkaközösség magyar egyetemistáinak I960, évi európai kongresszusának kiadványából. „Egy egész népet kollektiven kiáltanak ki bűnösnek, mert nem akadályozott meg valamit, amit sem a körülötte élő többi kis népnek nem volt ereje megakadályozni, sem az Európa sorsát igazgató nagyokból hiányzott az erre való bátorság... A propaganda mikrofonját nagyrészt azok szónokolják teli, akiknek a felelőssége nagyobb, mint az eladott kis népeké... ” A megnehezült viszonyok már az első világháború után fokozottan terelték a figyelmet arra a jelenségre, hogy a zsidóság a háború, a forradalmak és a nyomukban járó gazdasági válságok ellenére is nemcsak megőrizte, hanem még gyarapította is gazdasági birtok- és értékállományát. Az ország népességének zsidó és nem zsidó társadalmi rétegei közötti egyensúly megbomlása széles néprétegekben lett tudatossá. A társadalmi egyesületek, politikai pártok a nem-zsidó társadalmi rétegek gazdasági boldogulásának kérdésével foglalkozni kívántak. A közvéleménynek ez a megmozdulása érthető. A nemzetnek egyik legértékesebb rétege, az értelmiségi osztály válságos helyzetbe jutott. Nem szükséges külön hangsúlyoznunk, hogy a paraziták részvételének korlátozása, az ún. „zsidó törvények ” a magyarság hagyományos értékeinek erőteljesebb hangsúlyozása célozta a szellemi életnek azokon a területein, amelyeknek a közvélemény és a közízlés kialakítására különös befolyásuk van. A társadalmi és a gazdasági élet egyensúlya nélkül nem lehet állandóan vagy tartósan biztos egyéni és közületi életberendezést fenntartani. A történelem tanúsága szerint mindig az egyensúly megbomlása idézte elő a társadalmi és az állami élet megrázkódtatásait. Ezeknek elkerülése végett egyensúlynak kell lennie a társadalom, az állam, a nemzet életében éppúgy, mint amiképpen egyensúlynak kell lennie a kisebb közösségek közéletében és magának az egyes embernek az életében is. A kormánynak az a kötelessége, hogy a társadalom és a gazdasági élet egyensúlyának hatályos biztosítása érdekében a kellő időben meghozza mindazokat a rendelkezéseket és intézkedéseket, amelyek az adott viszonyok között célravezetőknek mutatkoznak. Ezeken a megfontolásokon alapultak a magyarországi „zsidó törvények” is. A történelem folyamán egyedül az ►
