Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-01-01 / 1. szám
NEMZETI VÁNDORZÁSZLÓ - ŐRSÉGVÁLTÁSTÓL HAZATÉRÉSIG 2007. január-február __________________«lîîVAKOfcî____________________9. oldal A Magyar Nemzeti Emigráció első vándorzászlóját Olaszországban Nápoly mellett a Földközi tenger gyönyörű vidékén, a „vasfüggöny” mögötti nemzetek menekült fiai részére felállított táborban bontották ki 1951. szeptember 16-án. Seres Péternek a Vándorzászló Bizottság elnökének irányításával a Vándorzászló 1955 végéig csak olaszországi missziót teljesített, ennek oka az anyagiak hiánya volt. A Vándorzászló Bizottság majdnem kivétel nélkül menekült táborok lakói voltak, akik semmilyen jövedelemmel nem rendelkeztek s így az olasz határokon évekig nem juthatott át a Vándorzászló. 1956 tragikusan kezdődött a Magyar Nemzeti Vándorzászlóra nézve és tíz hónappal később tragikusan végződött az egész magyar nemzetre nézve. Január 15-én Triesztben Sansabba nevű menekülttáborban nagy tűz pusztított. Ebben az időben a Vándorzászlót a tábor magyar iskolája kérte és kapta meg tanítás céljából. A félelmetes tűzvészben az iskola teljes felszerelésével együtt a Vándorzászló is a lángok martaléka lett... Sokaknak nagy szomorúságot, lelki megrázkódtatást okozott ez a hontalan magyar tragédia. Az alapító elnök Seres Péter hite azonban új vándorzászlót teremtett. Rómából dr. Bogláry M. és Triesztből a menekülteket mindig készséggel támogató Póth család áldozatos közreműködése folytán 1956. március 15-én, nemzeti ünnepünkön felavatták a szép új koronás-címeres Vándorzászlót. A babér és tölgykoszorú körül a nagy magyar költő, Vörösmarty Mihály lángoló lelkének üzenete olvasható: „ Tűrj érte mindent, ami bánt, kínt és halált, de el ne szenvedd, el ne tűrd véred gyalázatát!” Itália kék ege alatt városról városra, táborról táborra járt a Vándorzászló, hirdetve a feltámadás hitét, bátorítva a vérző magyar szíveket. A Nemzeti Vándorzászló Bizottság tiszteletbeli elnöke, Guido Romanelli ezredes, volt meghatalmazott miniszter üzenetében olvasható: „Adja Isten, hogy az ezer éves magyar nemzet háromszínű lobogója, melynek központi helyét Szent István koronája foglalja el, miközben a világon szerteszét szórt magyar közösségeket látogatja, állandó izzásban tartsa azok nemzeti érzését és erősítse akaratukat, hogy Hazájuk bármilyen áldozatok árán is felszabadítsák az utált és sátáni zsarnokság alól. ” Itáliából Ausztriába, majd a szomszédos Németországban bontották ki a Vándorzászlót, innen Belgiumba és Spanyolországba került. Madridban még a keresztény Magyarországot képviselő Magyar Királyi Követség ünnepi fogadáson tiszteleg a bujdosó magyarok Vándorzászlója előtt. Itáliából akkor érkezett Párizsba a Vándorzászló, amikor hazánkban a magyar nép páratlan hősiességgel szállt szembe, az elnyomó kommunista zsarnoksággal. A franciák megható szeretettel vették körül a szent zászlót. A kor tanúi szerint, közülük nagyon sokan csókjukkal illették, simogatták, mint sebesült hőst! A szabadságharc novemberi időszakában a Moselle-i magyarok emelték magasra a Vándorzászlót. A franciák által rendezett szimpátiatüntetésen nov. 14-én 25 ezer ember vonult fel az élen lobogtatva a Vándorzászlót. A rokonszenvtüntetésen a franciák gyújtották fel a kommunisták székházát és lapjuknak szerkesztőségét. Ezután indult el ismét a Magyar Nemzeti Vándorzászló országhatárokon és földrészeken át - világkörüli útjára: Ausztráliában, Észak- és Dél-Amerikában, a száműzött bujdosó magyarok szemébe könnyeket fakasztva. 1958-ban a Vándorzászló ismét Európában van, és a Brüsszelben megtartott nagy Magyar Találkozón az első helyen állott a világot járó Vándorzászló, amelyről a belga lapok úgy emlékeztek meg, mint amely elhozta Brüsszelbe a világ magyarságának üzenetét. 1958-ban ismét Egyesült Államokba érkezett a Vándorzászló, hogy hirdesse az egész világnak a nemzeti szabadságharc halhatatlanságát s újra feltámadását a zsarnokság rabigájában szenvedő magyar nemzetnek. New Yorkban Vasvári Zoltán vezetésével testvérszervezetünk a Kereszt és kard Mozgalom tiszteleg a Vándorzászló előtt. Cleveland-ban vitéz Kovács Gyula altábornagy, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom tanácsadója fogadja a Vándorzászlót. Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc nyolcadik évfordulóján (1964) a Hungária Szabadságharcos Mozgalom a vándorzászló előtt még keményebb és áldozatosabb nemzetszolgálatra tett fogadalmat. A Trianoni Békediktátum 50. évfordulóján Gyékényest György nemzettestvérünk irányításával megtartotta mozgalmunk a nemzeti emigráció legnagyobb Trianonellenes kongresszusát. Évtizeden keresztül Prof. Málnási Ödön szabadságharcos bajtársunk közreműködésével „Arccal magyar véreink felé!” nemzetszolgálatunkkal segítettük a hazában élő magyar véreinket. Kihallgatást nyertünk az Egyesült Államok Biztonsági Tanácsánál. Erről az elszakított magyarság képviselőit részletesen tájékoztattuk. Ilyen kihallgatást egyetlen más magyar szervezetnek sem sikerült kiharcolni. Az Egyesült Nemzetek Szövetségénél az erdélyi magyarság megsegítését célozva az ENSZ-kormányokon kívül álló szervezetben tárgyalták (1790) a Hungária Szabadságharcos Mozgalom felvételét. Jellemző, hogy 107 szervezet felvételéről kétnapi tárgyaláson döntöttek, addig mozgalmunk felvételéről ötnapos viták voltak a 12 országot képviselő ENSZ delegátusok között. Ötödik napon a szovjet megbízott bejelentette a HSZM felvételével szemben vétójogát, így felvételét mozgalmunknak az ENSZ képviselők elvetették. 1979- február 11-én a Nemzeti Vándorzászló Bizottságiöl az alábbi tartalmú memorandum érkezett a HSZM részére: „A Szittyakürt a Magyar Nemzeti Emigrációnak, a keresztre feszített Igazság feltámadásáért legbátrabban, legőszintébben küzdő sajtóorgánuma. A Szittyakür, és a Hungária Szabadságharcos hatósugarában élő, küzdő magyarok történelmi munkát végeznek, hősi áldozatot vállalnak az örök magyarságért. Az a meggyőződésünk, hogy Ti vagytok a Nemzeti Emigráció legtisztább szándékú, legigazabb harcosai. Ezért, ha akarjátok készséggel átadjuk nektek teljes hatásköri joggal a világot már körüljárt Magyar Nemzeti Vándorzászlót. Átadjuk további megőrzésre, méltó helyeken való kibontásra és majd győzelmes hazatérésére, hogy magyar földön hirdesse tovább az örök őserőből eredő, Isten által teremtett örök Magyar Életet. ” Az 1956-os Szabadságharcunk 23. évfordulóján, 1979. október 28-án került sor a Vándorzászló clevelandi fogadására és a Nemzeti Vándorzászló Bizottság őrségváltására. A Szittyakürt októberi számában Seres Péter, a Vándorzászló Bizottság elnöke „Őrségváltás” c. történelmi dokumentációjában olvasható: „A Hungária Szabadságharcos Mozgalom a nemzeti emigrációnak az a szervezete, ahol élet van, öntudatos élet, céltudatos cselekvés. Ezért a szabad világot már körüljárt, az élő magyar közösségek által lelkesen fogadott, valamint idegen hatalmaktól hivatalos fogadásban részesített zászlónkat, idegen földön, idegen csillagok alatt szent missziót teljesítő MAGYAR NEMZETI VÁNDORZÁSZLÓT további megőrzésre a Hungária Szabadságharcos mozgalomnak átadjuk. ” A hontalanság keserű napjaiban, idegen földeken a száműzött bujdosó magyarok szemébe könnyeket csalt Nemzeti Vándorzászló küldetése továbbra is hirdetve népünk feltámadásába vetett rendíthetetlen hitét, a zsarnoki békediktátumok igazságtalanságát és a szabad félelemmentes élethez való jogát. Dr. Professzor Paposi-Jobb Andor professzor fáradhatatlan munkája nyomán az amerikai egyetemek és katonai reáliskolák hallgatói ismerhették meg az örök magyar igazságokat. Magyarságunkat, népnemzeti egyéniségünket - immár a nyolcadik Nagy Szittya Történelmi Világkongresszon - azért védelmezzük, mert szeretjük népi hagyományainkat, őseink emlékét és anyanyelvűnket. Nem akarjuk elveszteni vagy meghamisítani ősi faji képességeinket. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Molnár Lajos vezetésével, mint a Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus elnöke, a nemzeti emigrációban elsőként katedrát biztosított a Magyar Tudományos Akadémia indogermanista, finnugorista történettudományi és nyelvészeti terrorjával szemben az igaz Szittya-Hun-Avar-Magyar történelmi folytonosság tanait munkáló őstörténészeink számára. A Magyar Nemzeti Vándorzászló kötelez bennünket, mert attilai örökségünk feldaraboltságában fel kell eszmélni a magyar léleknek őstörténelmünk felemelő tudatára, amely a legősibb kultúmépek. legelejére helyezi a magyart. Az 1956-os nemzeti Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulóján a Magyar Nemzeti Vándorzászló hazatért, a Magyarok Világszövetségének gondozásába és őrzésébe került. És ha jogfosztott sorsunk a mi időnknél tovább tartana, úgy majd a Vándorzászló-őrség e zászlót szintén adja tovább az utánunk jövőknek, akik ha üt az óra, erős lélekkel, halált legyőző hittel, biztos kézzel kibontják, és tovább viszik, fel a Kárpátokig, együtt az 56-os Szabadságharc dicsőséges lobogójával! Adja a magyarok. Istene, bogy így legyen! Major Tibor A Vándorzászló Bizottság elnöke Major Tibor Nemzeti Vándorzászló Bizottság elnöke Kádár Dániel, a Magyarok Világszövetsége USA országos tanácsának főtitkára, Molnár Lajos, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom elnöke és Rácz Sándor a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke Kádár Dániel USA főtitkár, Rácz Sándor a Magyarok Világszövetség tiszteletbeli elnöke és Balogh Attila a Nemzeti Vándorzászlő Bizottság társelnöke
