Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2007-07-01 / 4. szám

4. oldal

«ItTVAKÖfcT

2007. május

► bolond, akkor „illik” úgy is viselkednie! Nem igaz? Miért félnék én kimondani azt, amit gondolok? Miért lopnám meg a magam életét? Vagy azokét, akik olvassák, vagy hallgatják, hogy mit mondok? Ha egyszer elkezd az ember C dúrbán énekelni, akkor nem válthat át fisz mohba. Ha tehát azt mondom - halkan, következetesen, félreérthetetlenül -, amit látok és tapasztalok a mai Magyarországon, semmilyen... „anti” nem vagyok. Fekszik egy ember a földön, egy másik áll a nyakán, szöges bakancsban, a fekvő ember felszól: elnézést, uram, de a nyakamon tetszik állni. A bakancsos csípőre teszi a kezét: mi van, szóval magának nem tetszik, hogy bakancs van a lábamon?! Bocsánat, a nyakamon áll, Kohn úr! Úgy? Szóval, maga antiszemita!- Nem volna szerencsés leírni ezt a példázatot...- Dehogynem! Miért? Nyugodtan! Ez a tény, mindenki tudja. Az előtérben mozognak ezek a szerencsétlen figurák, Medgyessy meg Gyurcsány, ők az intézők... A háttérben pedig matatnak, akik matatnak.- Te egyszer már kivívtad helyed a Kirekesztők című összeállításban.- Úgy van. Legfeljebb még egy strigulát húznak a nevem mellé.- ...az egyik oldalon tehát Jézus, a másikon Lucifer.- Lucifer okos, rengeteg ötlete van, ma úgy mondanák: nagyon innovatív. De csakis úgy tud gondolkodni, ahogy a természetéből fakad. Lopni, csalni, hazudni, ölni... ez az eszközrendszere. Ettől nem tud elszakadni. Nagyhatalom, de van egy nála nagyobb hatalom, és ez Jézus hatalma. „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön...” Meghalt a keresztfán és harmadnapra feltámadt. Ezzel eldőlt a csata. Jézus javára. „Aki énbennem hisz és alámerítkezik, az üdvözül...” Rajtunk múlik, hogy a halálunk után mi történik velünk. „Nyomorúságotok lesz itt, ezen a földön, de bízzatok, mert én legyőztem a világot...” Nagy tévedés azt hinni, hogy a kereszténység olyan, mint langyos vízben lubickolni. Ahogy annak a sportolónak, aki maga elé tűz egy magasabb célt, szenvedésben is van része. Szenvedésben, de nem keserűségben!

Nagy különbség. A sport olyan, mint a kereszténység - szenvedésbe ágyazott gyönyörűség! Ez a kulcsmondat. És jó lelkiismerettel mondom - mint egykor Pál apostol -, hogy ezt az Úrtól vettem...- A megváltással a harc eldőlt, mondod. De a harc kétezer év Idán is változatlan hevességgel folyik. Jó és Rossz között, és valljuk he, a Rossz egyre javítja a pozícióit... Hogyan higgyünk mégis a Jó végső győzelmében? Csak a halál által, illetve után?- Azt is mondja Pál apostol: örvendjetek, újra mondom, örvendjetek! A halál előtti életnek is megvan a sok és sokféle szépsége, öröme, boldogsága. Örvendjetek! Mert szép az élet. És van a remény! De mindenkinek külön-külön versenyfutása van. A küzdelem a lelkűnkben folyik Jó és Rossz között. Hova állunk? Mit mondunk ki? Hova és mivel invesztálunk be? Melyik oldal javára?- És hogy a Jó vagy a Rossz szerez-e meg magának.-Ez a szabad akaratunk felelőssége. Szabadon döntöm el, hogy ide állok, vagy oda állok. Felemelem ezt a golyóstollat,

vagy leteszem. Kimondom, vagy nem mondom ki. Lapítok, vagy nem lapítok. Azt vettem észre, hogy egy idő után az ember megérzi, hogy mi a jó, mi a szükséges, és mi a tilos. És mi a mindegy. De van, amit az embernek meg muszáj tennie, és van, amit muszáj meg nem tennie! Nagyon gyakran először azt érzi meg az ember, hogy mit nem szabad. Ha tartja magát a tiltáshoz, egy idő után kiderül, hogy mi az, amit viszont meg kell tennie. Egy idő után az Isten megszánja az elkeseredettet. így van: „nem kísért meg erőtökön felül”. Nem mondom, hogy jó szakasz ez az ember életében, amikor valamiről tudja, hogy tilos, és ehhez tartja magát, pedig esetleg egzisztenciális bizonytalansággal jár együtt. Szenved, nyög, szuszorog. De ha kitart ebben, ha ragaszkodik a felismert tiltáshoz - megmarad ebben a hűségben -, akkor valami gazdagodás történik. Előbbre lép az ember. Ha nem veszi be a cselt, amely úton-útfélen fenyegeti, akkor valami... megköt az emberben, valami, amiről tudja, hogy szükséges. Az életrevalóság fontos, de ennél sokkal fontosabb az örökéletre-valóság...

Hans Schmidt

ÜZENET A ZSIDÓKNAK

(Hans Schmidt, egy évtizedek óta az Egyesült Államokban élő német származású publicista, a GANPAC (German American National Public Affairs Committee) elnöke. Úgy tartják nyilván, mint az amerikai belpolitika, azon belül is az amerikai cionizmus kitűnő ismerőjét. Az alábbi szöveg Schmidt 1999-ben megjelent könyve - End times / End games. The last months of the Jewish Century - bevezetőjének fordítását adja vissza. A bevezető eredeti címe „Egy személyes üzenet azoknak a zsidóknak, akik ezt a könyvet olvassák, és különösen a közöttük lévő túlbuzgó cionistáknak.”)

Miután ezen könyvemet már majdnem befejeztem, megkérdezett az egyik legközvetlenebb munkatársam, hogy mit mondanék a zsidóknak, ha lehetőségem adódna egyik összejövetelük alkalmából beszédet tartani. Nos, a következőket mondanám nekik, abban a reményben, hogy keserűségemet világosan érzékelni fogják.

ZSIDÓK, MIÉRT NEM HAGYTOK BENNÜNKET BÉKÉBEN?

Nincs rátok szükségünk ahhoz, hogy boldogok és gazdagok legyünk. Bárhol éltünk a Földön, mindenütt nagyon jól kijöttünk nélkületek. Nézzük csak meg a világ utolsó fehér foltját, a kis Izlandot, ahol rendet láttok, ahol szinte nincs bűnözés, mert a fontos pozíciókat nem zsidók foglalják el. A Föld összes többi fehér nemzete folyamatosan csúszik lefelé, mert az ott élő zsidók olyan helyeket foglalnak el, melyekre semmi módon nem támaszthatnának igényt, sem fajuk, sem vallásuk, vagy kultúrájuk miatt, sem tehetségük, vagy jellemük miatt.

Nincs szükségünk politikusaitokra és politikai rendszeretekre, melyet arra találtatok ki, hogy érdekeiteket támogassa, és amely nekünk teljesen idegen, mert hazugságon és csaláson, korrupción, terroron és álszenteskedésen alapul. Őseink évszázadokon át kitűnően elboldogultak nélkületek. Önmagukat kormányozták, és kormányzásuk megfelelt igényeiknek, kívánságaiknak és vágyaiknak.

Nem kellenek háborús uszítóitok, mint pl. Walter Lippman, Sámuel Untermeyer, Rabbi Stephen S. Wise, Ilja Ehrenburg és a többiek. Tudjuk, hogy arra kellettek nektek, hogy az amerikaiak, oroszok és más népek között háborús hisztériát keltsetek, ha ez céljaitokat szolgálta. Arja népeink biztosan jobban éltek volna, ha egyszerűen a valóságot ismerték volna. Csak a valóság tesz hosszú ideig tartó békét lehetővé, de a valóság terjesztése nem áll érdeketekben - vajon állt ez valaha is ez érdeketekben?

Nincs szükségünk „szakértőitekre” a TV- ben, rádióban és a sajtóban, akik a világ történetét zsidó szemmel mutatják be nekünk, és arra okítanak bennünket, hogy hogyan tehetjük életünket boldogabbá. Mielőtt tömegesen közénk furakodtatok volna, népeink istenfélőbbek, boldogabbak és sokkal elégedettebbek voltak, mint ma.

Nincs szükségünk fajkeveredést hirdető apostolaitokra, multi-kulti rajongóitokra, liberálisaitokra, integráció-propagálóitokra, szocialista ál-humanistáitokra, és a különbözőségért rajongó vándorpapjaitokra sem. Szervezeteitek, mint az ADL, a Simon Wiesenthal központ, az AJC és hasonlók jól tennék, ha először saját soraikban hoznák létre a „különféleséget”, „integrációt” és hasonlókat, mielőtt ezeket a nem-zsidók nyakába akarják varrni, akiknek nem tetszik, hogy szerintetek mindenki másnak el kell szakadnia gyökereitől, csak nektek nem.

Nincs szükségeink gazdasági hatalmasságaitokra. Embereik millióinak menne jobban, ha nem lennének a zsidó pénzmágnások, mint a Baruchok, Schiffek, Greenspanok, Rubinok, Miikenek és mások, akiknek fő célja nyilvánvalóan az, hogy a mások által létrehozott vagyonokat megcsapolják. Elképzelhetjük, ma mennyivel boldogabbak lennének Ázsia tömegei, ha George Soros, nyilvánvalóan fajtársai tevékeny segítségével, nem érezte volna a mohóságot még több kincs után, és nem rombolta volna le az Ázsiai és orosz pénznemeket.

Nincs szükségünk emberbarátaitokra. Aki egy milliárdot lopott, annak könnyű száz milliót elajándékozni és magát az emberiség jótevőjeként dicsőíteni. Az emberiség tényleges jótevői, mint például a katolikus nővérek a kórházakban, a Vöröskeresztnél, a harcmezőkön, a gyerekek SOS

falvainak dolgozói, vagy az üdvhadseregnél tevékenykedők kevés kivételtől eltekintve nem-zsidók.

Nincs szükségünk hitelcsalóitokra, gengsztereitekre, pomókirályaitokra, játékbarlang tulajdonosaitokra, selyemfiúitokra és kábítószer kereskedőitekre. Néhány árja országban az ilyen foglalkozások még tiltottak, és tudjuk, hogy ott a bűnözés alacsonyabb. Igaz, hogy a szervezett bűnözés nélkül kevesebb munka adódik a zsidó bírók, ügyvédek és jogászprofesszorok számára, de erről nagyon szívesen lemondunk.

Nincs szükségünk korunk zsidó teremszentjeire, sem Albert Einsteinra, sem Siegmund Freudra, sem Kari Marxra. A kár, melyet - többnyire az egész zsidóság szívélyes támogatásával - okoztak, mérhetetlen. Nekünk megvannak saját gondolkodóink, mint Luther, Kant, Schopenhauer, Nietzsche és Heidegger, hogy csak párat említsünk a sok közül.

Nincs szükségünk műkereskedőitekre, művészeti szakértőitekre és műkritikusaitokra, akik olyan vadul próbálják néptömegeink ízlését meghamisítani, ösztönös képességét megszüntetni, hogy a szép és a csúnya közt különbséget tudjon tenni. Ha fajtársaitok nem lennének a művészeti üzletben, árja művészek újra lehetőséget kapnának arra, hogy mesterműveket alkossanak, melyek évszázadokig és évezredekig fönnmaradnak.

Nincs szükségünk minisztereitekre, hogy kormányozzanak bennünket, követeitekre, hogy képviseljenek bennünket, névtelen tisztviselőitekre, hogy előírásokat hozzanak arról, hogy miként viselkedjünk egy olyan országban, melyet főleg angolszászok és németek kultiváltak. Politikusaitok, mint a Kissingerek, Albrightok, Achtenbergek, Rubinok, Holbrookok, Komblumok és Lawrencek nem méltók arra sem, hogy tehetséges politikusainknak, mint George Washingtonnak, Thomas Jeffersonnak, John Adamsnak és Benjamin Franklinnak akár a cipőjét megpucolják.

Nincs szükségünk nagykereskedőitekre. Jóval megjelenésetek előtt már volt lengyel és ukrán gabona Nyugat-Európában, anélkül, hogy nagykereskedőitek azon nyerészkedtek volna, skót whiskit is szállítottak a világ minden zugába, amikor még senki sem hallott a Bronfmanokról. Nürnberg, Augsburg, Lipcse, Firenze, Velence és Milánó virágzó kereskedelmi központok voltak jóval azelőtt, hogy Gimbel, Sachs,

May és Bloomingdale megjelentek volna a színen.

Nincs szükségünk zenétekre, sem Schönbergre, sem Mahlerre, sem Bernsteinra, vagy más hegedűsökre a háztetőn. Még sokkal kevésbé van szükségünk a „zenének” hívott mocsokra, melyet fiatalságunknak kínáltok föl nap, mint nap, förtelmes, lélekgyilkos zajt, melyet rapnak, vagy kemény rocknak neveztek. Ha Wagner, Tannhäuser, Beethoven kilencedik szimfóniáját, Strauss „Zarathustra beszélt” vagy Mozart muzsikáját halljátok, megértitek, miről beszélek. Egy zsidó sem lenne képes akárcsak ennek a felét alkotni, még Mendelsohn, az egyik legnagyobbatok sem. Önmagáért beszél, hogy a zsidó zeneszerző és karmester, Leonard Bernstein, halála előtti utolsó fellépésekor nem saját zenéteket játszatta, mondjuk Gustav Mahlert, hanem Beethoven hetedik szimfóniáját.

Nincs szükségünk festőitekre, szobrászaitokra és építészeitekre. Nézzétek meg a vackokat, amit vezéralakjaitok alkotnak és propagálnak, ha egyáltalán a látványát el tudjátok viselni. Különös figyelemmel nézzétek meg beteges holocaust-,, művészeteteket”. Aztán hasonlítsátok össze ezt a hulladékot a régi görögök és rómaiak, Michelangelo, Rembrandt, Dürer, Tiziano, Breker, Wren, Schinkel és más nagy árja művészek alkotásaival. A különbség önmagáért beszél.

Nincs szükségünk feltalálóitokra és találmányaitokra. MINDEN nagy találmány, mely mindennapi éltünket megkönnyítette - autó, repülő, TV, holdrakéta, számítógép, elektronmikroszkóp, hogy csak néhány példát említsünk - árjáktól származik. A legszörnyűbb zsidó találmány az atombomba, amin valószínűleg, el fogtok csúszni.

Nincs szükségünk Hollywoodotokra és mindarra, ami ezzel kapcsolatban van. Mérhetetlen mennyiségű kárt okoztatok hollywoodi stílusban forgatott filmjeitekkel és TV-adásaitokkal az árja lelkekben. Nagyon jól tudjátok, hogy milyen károsak ezek a termékek fiatal nemzedékünk számára, különben miért csinálnátok tabut abból, hogy ma milyen sok fiatal lövi le tanárát, vagy pajtását. Ennek nem a fegyverviselés az oka.

Nincs szükségünk rabbijaitokra, akik nekünk testvériséget, toleranciát és megértést prédikálnak mások mássága iránt, míg maguk - és ti - a világ legmerevebb és leg-