Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-05-01 / 3. szám
8. oldal «ITÎVAKÔfrî 2007. április Molnár Lajos KAMATRABSZOLGASÁG ÉS ORSZÁGVESZTÉS! Hogyan jutottunk ide és mi a teendő? A Magyar Nemzet 1956. október 23-án felkelt a zsarnokság ellen és megdöntötte a kommunista pártdiktatúrát és a szabadságharc győzedelmeskedett a Vörös Hadsereg felett. A rövid életű szabadság alatt a forradalom ideiglenes kormánya kinyilvánította függetlenségét és semlegességét. November 4-én a Szovjet Hadsereg sok hadosztállyal támadást indított a független Magyar Nemzet ellen és eltaposta a Szabadságharc vívmányait! Ez bekövetkezett, mert a Yaltai Egyezmény még érvényben volt. Ezt igazolja az amerikai képviselőház dokumentuma, mely kimondja: „ Az Egyesült Államok kormánya nem nézi kedvezően azokat a Szovjetunió határain lévő kormányokat, amelyek barátságtalanok a Szovjetunióval szemben.” „ Ez nem volt egy véletlen, vagy a következmények rossz értékelése, amely a részrehajlás nélküli orosz hadsereget oda vezette, hogy újra megszállják Magyarországot 1956. november 4-én reggel 4 órakor. A Titohoz írt, Eisenhower elnök távirata, a „mehet” jel volt az oroszok számára, mert minden Amerikai iskolás gyerek tudja, hogy Tito Moszkva „Trójai lova” volt. Kevesebb, mint 48 órába telt, hogy ezt az áruló üzenetet továbbítsa feljebbvalóinak a Kremlbe. Az egész világ tudja a rettenetes következményeket, amely ezek után következett. A becstelenségnek ez a megnyilvánulása el volt temetve az 1956-os elnökválasztás kampányában úgy, mint az erkölcsi forradalom, amely a mi hibánkat követte, ahogy válaszoltunk a rab Magyarország szabadság felhívására.” A szovjet fegyverek és Amerika segítségével ismét uralomra jutott az MSZMP, amely véres, irtó hadjáratot indított a még otthon rekedt szabadságharcosok ellen. Tízezrek vannak a temetőben jeltelen sírokban, ahol csak egy kiálló görbe drót mutatja, itt is van egy névtelen HARCOS. Aztán jött a halálos csend, majd visszaállt a régi rend. Ki felelt, vagy felel ezekért a tettekért? Senki! Ezután a pártállam olyan súlyos politikai, gazdasági, erkölcsi válságba juttatta Magyarországot, hogy ezt csak utódja, az MSZP tudta felülmúlni. Akkor jött a gulyáskommunizmus, a Kádár diktatúra vívmánya, ahol hitelre lehetett enni, inni és nem bánkódni. Ugye, milyen jó volt? Ekkor még az 56-os emigránsok tízezrei valamelyik egyetemen dolgoztak, tányért mosogattak, vagy más egyéb munkákat is végeztek, sőt még egy jó gulyás- levest is elfogyasztottak volna persze nem hitelkártyára. Egy emberélet ment rá, amire talpra álltunk, de sohasem felejtettük el október 23-át megünnepelni, és Magyarország szabadságáért mindent elkövetni, mert 56 még nincs befejezve! Az idő elszaladt, a rendszerváltásnak nevezett hazugság túl későn jött, hogy ebbe 1956 jogán tudtunk volna beleszólni. A magyarság is csalódott. Ma már sem a kormány, sem a Parlament nem legitim többé, és az egész kormányt az elkövetett bűnök alapján börtönbe lehetne zárni. Sajnos, a paktum szerint Antallék felvállalták a pártállam összes örökségét (hitel milliárdok, szerződések, kötelezettségek, régi kommunisták átmentése az új hatalomba stb.) Elmaradt a számonkérés, az elszámoltatás, és a pártállam által 1945 után elrabolt tulajdonokat egymás között kiosztották privatizációs alapon. Ez nem rendszerváltás, ez nem demokrácia, ez nem szabadság, ez nem program. Ez tudatosan és mesterségesen előidézett helyzet, melynek célja Magyarország megnyomorítása, hogy a rablótőke minél olcsóbban felvásárolhassa Európa legértékesebb földjeit akkor, amikor az ország csődbe jutott. Idegen érdekek országhódítása folyik ma Magyarországon. 2004. 04. 14-én Titkos magyar-izraeli államközi megállapodás jött létre. A dokumentum aláírásán részt vettek: Mose Kacav, Izrael államfője, Mádl Ferenc, Magyarország Köztársasági Elnöke, Medgyessy Péter, akkori miniszterelnök, Kovács László, az MSZP részéről, Hiller István, az MSZP részéről, Dávid Ibolya, az MDF részéről, Herényi Károly, az MDF részéről, Orbán Viktor, a Fidesz MPP részéről, Áder János, a Fidesz MPP részéről, Pokorni Zoltán, a Fidesz MPP részéről, valamint a Magyarországi Zsidó Hitközségek vezetői. A dokumentum 8 pontból állt, melyek a következők voltak: 1. Magyarország befogadó célország. Abban az esetben, ha Izraelt külső agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élő zsidók életét, Magyarország 500 000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. Hasonló megállapodások értelmében Németország további félmillió, Lengyelország pedig 100 000 izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet az ott elhangzottak szerint. 2. Izraeli áruk európai terjesztése. A megállapodás ezen része valójában az uniós törvények kijátszása, tulajdonképpen nem más, mint, csempészés állami segédlettel. Ez a pont ugyanis arról szól, hogy az Izraelből érkező árukat átcsomagolással úgymond „ honosítanánk” és úgy terítenénk az EU országaiban. Mi más lehetne ennek a pontnak az értelme, hiszen Izrael bárkivel kereskedhet a EU-ban, ha legálisan akarja ezt megtenni. 3. „Izraeli vállalkozások állami pénzen való támogatása. A megállapodás után nem sokkal létrejött az a szerződés, mely alapján egy izraeli céget közel egymilliárd forinttal támogat az állam. Ez egy gyémántcsiszoló üzem lett volna Salgótarjánban, annak az öblösüveg gyárnak a területén, amely átmeneti pénzzavarba került. A „ munkahelyteremtés” címszó alatt az izraeli befektetőnek ajándékozott pénzösszeg 750 embert, plusz a beszállítók kenyerét menthette volna meg hosszú távra az egyébként jó piaci feltételek között működő St. Glass Rt. talpra állításával. Ezzel szemben a gyémántcsiszoló kevesebb, mint 350 embert foglalkoztatott volna, ráadásul a beruházás végül sosem valósult meg. Vajon hány hasonló ügylet bonyolódott le, hová mentek a pénzek számolatlanul? Jó példa a 2-es és a 3-as pontokra az is, hogy egy másik megállapodás értelmében a Magyar Fejlesztési Bank Izraelben állami pénzen tart el kibucokat, akik rossz minőségű paprikát állítanak elő, amit aztán a kiváló hazaihoz keverve az EU-ban magyarként adnak el.” 4. A zsidó kultúra hangsúlyos megjelenítése, és propagálása a médián keresztül. Ebben nincs nálunk hiány. Ez is része az EU-Izraeli akcióterv néven ismert dokumentumnak. 5. „A gyűlölettörvény minden áron való elfogadtatása az országgyűlésben, és annak szigorú alkalmazása.” No comment. 6. „A nemzeti irányultságú kisebb pártok, valamint civil szervezetek működésének ellenőrzése, korlátozása, és megszüntetése.” Ez a pont egyértelmű. Nem más ez, mint a megalkuvást nem ismerő, valódi nemzeti erők, az ún. „ szélsőjobb” eltaposására tett törekvés szentesítése. 7. „Az izraeh pobtika feltétlen támogatása a magyar külpolitikában, és a nemzetközi fórumokon. Ez utóbbit tökéletesen lekövethetjük a magyar politikában. Az izraeli tömeggyilkosságok ellen egy szava sincs a magyar kormánynak, sem pedig a pártoknak. A maga is zsidó származású Eörsi Mátyás szóvivő kijelentette, hogy „Izraelnek joga van az önvédelemhez“, holott mindannyian jól tudjuk, hogy nem önvédelemről van szó. Eörsi Mátyás, és Vásárhelyi Mária voltak azok, akik soha, egyetlen egyszer sem szólaltak föl a magyar nemzetiség ellen történt atrocitások esetében, ellenben Izraelt, foggal-körömmel védték, amikor az Európa Unió el akarta ítélni a tevékenysége miatt. Eörsi esetében ez nem egészen igaz, hiszen legutóbb szót emelt szlovákiai magyarokkal történt esetek miatt, de itt is csupán csak arról lehet szó, hogy még nem tudjuk, hogy cui prodest. 8. „Harc az antiszemitizmus minden formája ellen a Berlini Deklaráció szellemében.” Ez is része az EU-Izraeli akciótervnek. Ez a pont ismét csak a véleményszabadság korlátozása céljából került bele az egyezménybe. A fenti megállapodást az Atlanti Magyar Tanács nevű, homályos rendeltetésű szervezet hozta össze, melynek tagsága, hogy is mondjam igencsak „színes”, és amely szervezet nem megerősített források szerint évente 4 milliárd forinttal részesül a magyar adófizetők pénzéből. IDE JUTOTTUNK. Magyarország a Kádár rendszer végén 23 milliárd dollár adósságra tett szert, amit az MSZP Antalitól a mai napig több, mint 60 milliárdra tornászott fel. Világrekord (!) egy 10 milliós nemzet számára. Hosszú távon Ennek az összegnek a kamatát se tudja Magyarország fedezni. Majd jött Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vallomása, hogy hazudtak éjjel-nappal, és ezért most meg kell szorítani a derékszíját. Aztán sokan kimentek a Kossuth térre, hogy majd felszólítjuk a kormányt, mondjon le! Hivatkoztak 56-ra, de semmi nem történt azon kívül, hogy a rohamrendőrök jól véresre vertek rengeteg járókelőt, és így megmutatták, ki az Úr! A rendszerváltásról beszélt az ellenzék, de arról nem volt szó, miként rakják ki a tolvajokat a házból és hogyan lesz ebből az országból jogállam. Ez nem könnyű, amikor a jogrendszer teljes egészében a volt kommunista oligarchia napszámosa. Most felvetődik a rettenetes kérdés; mi lesz, ha az ország gazdasági csődbe kerül? Ki lesz ezért felelős egy nem jogállamban? Hová tudunk fordulni segítségért? Majd jön Soros, meg Izrael és Amerika, aki kiváltja az országot ebből a gazdasági válságból, cserébe pedig helyet adunk egy-két millió izraeli menekültnek? Ez egyenlő az ORSZÁGVESZTÉSSEL. Bekövetkezik Kossuth jóslata, a magyar csak lakos lesz hazájában, nem Nemzet. Sőt, ezen túlmenően nem csak lakos, hanem cseléd. Nem, ezt nem engedhetjük meg! Most kell programba vennünk az adósság eltörlését, vagy lecsökkentését. Nincs ennél fontosabb kérdés. Nem szabad olyan miniszterelnök jelöltre, pártra szavazni, akinek nem az adósság eltörlése az első számú és legfontosabb programpontja. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom mindent elfog követni a felvilágosítás terén, hogy a Nemzeti Emigráció bevonásával és a hazai nemzeti erőkkel közösen elindítson egy Nemzetmentő gazdasági programot és létrehozzon egy Konferenciát, melynek keretében minden jogi, politikai és gazdasági szakértőt, beleértve külföldieket is megszólaltatunk a Nemzet szolgálatában. Ha más nemzeteknek elengedtek óriási összegeket, akkor nekünk miért nem? Azért nem, mert az idegen érdekeket szolgáló kormányunk meg sem próbálta kérelmezni.
