Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
2007. október «lîîVAKÔfcî 15. oldal GRÓF BATTHYÁNY LAJOS KIVÉGZÉSE (Részlet Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története című művéből.) Megírván a levelet [Feleségéhez - a szerk.], ágyába feküdt. A porkolábtól már a szoba változtatásánál kikérte mindig magával hordott, lószőrrel töltött fejvánkosát, melyen aludni szokott. Az őrök egész éjen át a szobában, ágyához közel álltak. Október 6-án reggel a gróf még mély álomban látszék merülve, porkoláb ébreszteni ment őt. Egyik kezével a takarót szorosan fejére húzva találá őt, s midőn a takarót föllebbenté, eszméletlenül látá őt feküdni megaludt vérében; másik kezében egy rövidke tőrt tartott. Az orvosi vizsgálat kimutatá, hogy egy szúrás a nyakán oly mély volt, mint csak a tőr keresztvasa engedé; de üteret szintúgy nem talál, mint egy másik a karján, s egy harmadik, mely szíve mellé fúródott. A hozzá közel álló őrök egész éjen át a fájdalomnak egy rázkódását, egy nyöszörgését sem látták sem haliák e szörnyű műtét alatt a vasakaratú férfiún. Ha kezét a vérvesztés következtében beállott ájulás meg nem lankasztja, halálig marcangolta volna magát. Orvosi szerek visszahozzák az eszméletét; de a kivégeztetést tátongó nyaksebe miatt el kellett halasztani. A segélyre hívott orvosok egyike, egy nagy hírű egyetemi tanár, megkérdeztetvén, kijelenté, hogy a kivégeztetést, a sebek miatt végrehajtani nem lehet, de nem is szükséges: a beteg életereje a nagy vérveszteség miatt kimerült, s néhány óra múlva magától kialszik. De az illetőknek volt rá gondja, hogy a halál ki ne ragadja kezeikből idő előtt boszszúáldozatukat. Egy katonaorvos utasítást vett, hogy izgató szerekkel legalább néhány órára hosszabbítsa meg a kialvó életet. A város közönsége az ítélet kihirdetése óta az ámulat és fájdalom élő képe, a hang, mely még emelkedni merészelt, annyi csapás után is a legmélyebb fájdalom hangja volt. Batthyányi úgy ismerte a közönség, mint oly férfiút, kiben a hazafiúi és alattvalói hűség egybeforrva, egy lángban lobog, mint a legforradalom ellenesebb, a törvényszerűséghez legaggodalmasabban ragaszkodó kedélyt. Megfoghatatlannak, hihetetlennek látszék az ítélet, s mindenki az utolsó perctől várta a megkegyelmeztetést. E hiedelmet, - a rendőrség-e, a támadható tüntetések meggátlása végett, vagy az ártatlanságáról való közönséges meggyőződés? - székében terjeszté. De az esti öt óra meghozta a szomorú valóságot. Nagyobb vasas és vadász osztályok foglalták el a laktanya ötödik szárnya előtt elnyúló tért, melyen egész napon át sűrű néptömeg rajonga. Batthyányi a napon át a nagy vérvesztés következtében többször beállott ájulásból az izgató szerek mindannyiszor eszméletre hozták. Midőn tudtára adaték, hogy nyaksebe miatt kötél helyett golyó vetend véget életének, szinte vidámmá lett. A tőr iránt kérdőre vonatván, válaszolá: „Én az Istennel és az emberekkel leszámoltam; válaszolni többé senkinek sem tartozom.” Öt óra után a vesztőhelyre vezettetvén, a katonaorvost, ki őt bágyadtságában támogatni akará, elutasította s az őt kísérő francia papnak mondá: „Tisztelendő úr, adja karját; nem akarnám önnek egy ájulás látványát megújítani; de oly gyönge vagyok, hogy lábaim alig bírnak.” A papra támaszkodva, egy gránátos osztályból képezett kísérettel jelent meg a téren. Járása, bágyadtsága daczára is szilárd vala. A tömegen keresztül haladva, mely őt hosszában, hódoló üdvözlettel fogadá, vizsga szemekkel kerese ismerősöket, kiket aztán, mint általában az üdvözlőket fejbillentésekkel köszönté. Arcán egy neme a nyugodt, vidám szívességnek, a nézőkbe is vigaszt öntő magosabb szelídségnek volt kifejezve, s azon meggyőződést látszék visszatükrözni, hogy a legfőbb biró előtt pár perc múlva igazságosb ítéletet nyerend mint az emberektől. Menet közben a paphoz még egyszer ily szavakat intézze: „Erősen kell önre támaszkodnom; de ne higgye, hogy szellemileg is gyönge vagyok; testem azonban annál gyöngébb s örülök, hogy mindjárt helyemre érhetek, hogy ott állhassak vagy térdelhessek; mert lábaim már alig bírnak.” E nagy testi gyöngeség egyébiránt alig vala észlelhető járásán, s arcának nagy haloványsága tanúsitá kimerültségét. Az ítélet felolvasása után letérdelt s levévén ezüsttel hímzett kék szobafövegét, amennyire csak bágyadtsága engedheté hangosan felkiálta: „Éljen a haza! Allez Jäger!” Alig hangzott el ajkán a szó, a vadászok fegyvere dördült meg, s egy golyótól homlokán, más kettőtől szívén találva, élettelenül rogyott össze. Teteme éjjelre egy kórházba, onnan nagy csöndben a ferenczi szerzetesek templomának sírboltjába vitettek, ideiglenesen, míg a családiban szabad leend eltakarítani. Köztudomású dolog lévén, hogy Batthyány Lajos, a törvényesség ösvényétől egy hajszálnyira eltérni sem hajlandó, a forradalomnak minden áron elejét venni, az udvarral való szakadást a legsúlyosabb áldozatok árán is meggátolni ügyekező, szintoly hű alattvaló, mint hű hazafi, hivatalviselésében semmi alapos vádat nem vont magára; ki még az év vége felé s csak azért választatta meg magát képviselőnek másod ízben, hogy Kossuthot ellensúlyozza s az udvar és a nemzet közt az országgyűlésen újabb kiegyezkedést kísértsen meg: elitéltetésének okairól tehát sokáig sokfélét beszélt a világ. Ki Schwartzenberg miniszter, ki más magas egyéniség személyes bosszújának tulajdonította a nem indokolt, nem indokolható halálos ítéletet. Igen valószínű s majdnem bizonyosnak tartható, hogy volt része abban ezeknek is. Kétséget mindazáltal nem szenved, hogy Batthyány, főleg mint az 1848-i márciusi törvények egyik fő szerzője, mint a nemzet alkotmányos, független kormányzati törekvéseinek leghűebb kifejezése s mint magának a magyar nemzetiségnek legtekintélyesebb s legcsatányosabb képviselője vonta magára a halálos ítéletet. Batthyányban a nemzetet akarták halálosan sújtani; ő benne s vele együtt a nemzeti jogokat, nemzeti államéletet akarták sírba dönteni. Mily szerencse, hogy a nemzet élete szívósabb egyes emberek életénél! - hogy ezeknek a nemzeti szent ügy miatt igazságtalanul, erőszakosan eloltott élete a nemzet életének tőkéjét gyarapítja; — mert minden ügynek, mely igaz, jó és szép, melynek erkölcsi értéke van, a mártírok vére csak termékenyíti életgyökereit, a vértanúk szent emléke csak hatványozza életerejét! Ily szent emlékű vértanúját bírja a nemzet Batthyány Lajosban, bírja mind azon számos hazafiakban, kik október 6-án s e nap óta, mivel a nemzet jogainak kitűnő bajnokai FIGYELEM! Felhívjuk tisztelt előfizetőink és megrendelőink figyelmét, hogy a borítékban küldött pénzküldeményekért, sem a POSTA, sem a KIADÓ nem vállal felelősséget. Az előfizetést rózsaszínű postai csekken szíveskedjenek küldeni. Köszönettel: a Kiadó Hungária Szabadságharcos Mozgalom elérhetősége az Interneten: http://web.cetlink.net E-mail: szittya@cetlink.net voltak, erőszakos halállal végeztettek ki, vagy hosszú évek sorára a várfogság súlyos szenvedéseire ítéltettek. És a győzők jogot s emberiséget, igazságot s méltányosságot egyaránt eltipró kegyetlensége gondoskodott arról, hogy a nemzetnek, annyi régiek után, legyen egy újabb kiadású martyrologiuma. Gr. Batthyány Lajosnak, a békés kiegyenlítés legelhatározottabb bajnokának, a törvényesség legaggodalmasabb őrének, a forradalmi irány leghevesebb ellenzőjének kivégeztetése után, egy utóbbi vérítélet sem lehetett többé a nemzetre nézve meglepő. Meglepő volt az, hogy Batthyány, a béke és kiegyenlítés embere, a monarchiái és dinasztiái elvnek bonyodalmaink alatt legszívósabb képviselője, egy sorsra jutott azokkal, kik ellenkező irányt követve, miután az alkotmány megtámadtatása által ellentállásra kényszeríttettek, a trónvesztettség nyilatkozatához hozzájárultak s részben a harc terén fegyverrel is vívtak a nemzet törvényes önállóságáért s kormányzati függetlenségéért. Meglepő ezen utóbbiak elítéltetésénél az, hogy az ítéletek nem a forradalomban s háborúban való részvét mértéke, hanem indokolhatatlan szeszély szerint hozattak a szerencsétlen foglyokra. Borzasztó az, hogy a nemzet virága, legkitűnőbb fiai estek a bosszú áldozataiul, s hogy ezen áldozatok száma oly rémítő nagy. Iszonyú az, hogy végre az egész nemzet összesége minden jogaitól, vagyona nagy részétől megfosztatott s a legkorlátlanabb kényuralom alá vettetett, holott elébb minden manifestumokban s kiáltványokban magok állították, hogy csak egy pártnak műve az ellenállás, a forradalom. Ugyanazon október 6-án, melyen Pest lakóinak kebelét Batthyány kivégeztetése a legkínosabb fájdalommal töltötte el, az aradi polgárok még iszonyatosb jelenetnek valának tanúi. Tizenhárom tábornokra, a dicső magyar sereg virágaira, egyszerre mondatott ki a halálos ítélet; az annyi diadalmas csatákban győztes vezérek egymásután, egymás szémeláttárá múltak ki a bakó keze alatt. Míg Batthyányi az udvari reactio pártja személyes bosszúból végeztette ki, a tizenhárom derék tábornok egyszersmind katonai bosszúnak is esett áldozatául. Az osztrák sereg vezérei nem tűrhették életben azon vezéreket, kik által annyiszor megverettek; nem szenvedhették éltben azon hadvezéreket, kik számra sem nagyobb újonc seregeik győzedelmeivel elhomályosították az osztrák fegyverek dicsőségét. «lîîVAKOfcî A HUNGARISTA SZELLEM LAPJA Megjelenik minden hó 15-én Tiszteletbeli főszerkesztő: MAJOR TIBOR Felelős szerkesztő: GEDE TIBOR Főmunkatárs: TUDÓS-TAKÁCS JÁNOS Olvasószerkesztő: PAUDITS ZOLTÁN A Szerkesztőség e-mail címe: szittyakurt@yahoo.com A közlésre szánt írásokat, olvasói leveleket a szerkesztőség e-mail címére kérjük küldeni. A lényeget nem érintő rövidítések jogát a szerkesztőség fenntartja. Kiadó: GEDE TESTVÉREK BT. Levélcím: 1385 Bp. 62. Postaitok 849. Telefon: (06-I) 349-4552 E-mail: gedetestverek@yahoo.com Előfizetés: Magyarországon egy évre 3500 Ft, Egyes szám ára: 240 Ft Külföldre előfizetés: Egy évre $ 50.00, Hungária Szabadságharcos Mozgalom P.O Box. 35245, Puritas Station Cleveland, ______________Ohio 44135, U.S.A._______________ ISSN 1215-5489
