Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
12. oldal «lîîVAKVfcî 2007. augusztus Neck lelkész NÉMETORSZÁG - HALÁL ÉS FELTÁMADÁS (Egy bátor svájci férfi meglátásai, dacolva az 1945-ös német vereséggel. Ezért évtizedekig üldözést kellett szenvednie. — A szerk.) A német népnek meg kellett halnia másokért, hogy azok éljenek? Azért, hogy pénzeszsák és az ő szelleme éljen? - Nevetséges! Aágy azért történt, hogy a démon lelepleződjék? Azért kellett belemennie a borzalomba, hogy a hazugság bálványa látható legyen, és annál inkább harcoljanak ellene? Ha azért történt, el kell némulnunk. De a kétségbeesés után újra kell kezdenünk! A hazugság bálványa ellen ugyanis harcolni kell. Németország sohasem ismerheti el őt, és nem mondhat neki „igent”. Ne csináljunk belőle semmilyen metafizikai lényt. Ne fogadjunk el semmilyen megadást előtte, hanem támadni kell mindaddig, amíg az ellene folytatott háború be nem tölti az egész Földet. De Németországnak élnie kell, hogy ez a küzdelem sikeres legyen. Semmilyen hamis elképzelés nem akadályozhatja meg a szellemet. Elsősorban Németország hivatása, hogy ezt a harcot, ezt a szent küzdelmet újra felvállalja. Mindazonáltal Mi szembeszállunk vele a mi büszke „mindazonáltalunkkal”. A tengerbe, a viharba, a halál dühöngésébe soroljuk. A hazugságnak ez a sárkánya nevezheti magát „istennek”, megjelenhet egyszerre két jogarral, mi nem hiszünk neki. Ö nem lehet ISTEN! El kell takarodnia, és át kell adnia a helyét. A pokolba vele! Milyen sokáig kereste a mi elismerésünket, csábítva, hazudva, semmitmondó fecsegéssel, tüzelve, kénezve! Nem fogja megkapni azt. Mi még mindig ugyanolyan bizalmatlanok vagyunk, mint valaha. Ugyanazzal a hitetlenséggel vagyunk a bálvány iránt, aki el akarja hitetni velünk, hogy Isten ítélete az, ami megtörtént Németországgal. Nem hisszük el neki, hogy a világnak ez a folyása, ez a világháború Isten ítélete volt Németország felett! Ez trágya volt, szennylé volt, mosogatóié volt a Sátán konyhájából. A lemészárolt Németországban most egy világ tűnt el, egy összefüggés szakadt szét; a múlt feneketlen mélység. Ami mögöttük van, az egy világ alkonya. Egy ősi civilizáció, a régi szokás halott. De a feltámadás az eljövendő jele. Ez a holnap emblémája. Ti daccal, mindazonáltal hisztek benne. Bátran hisztek benne. Vagy-vagy! Veszitek a kétségbeesést, és belenyomjátok a sárkány fogába. Ott a méreg a méreghez járulva megemészti önmagát. Nem nyugszotok és nem vagytok olyan naivak, mint Siegfried. Nem térdeltek le inni a hideg forrásból, hogy az ellenség átszúrhassa hátatokat a lándzsájával. El és le az összes ellenséggel! El a kebleteken lévő ellenségeiddel! Ez hatalmas döntés lesz. Maga a pokol nyitja óriásira a száját egyes feltámadtakra, tüzet és kénkövet hányva az arcukba. A német hit A hitünk a rendeltetésünk. Ez dacolás a semmivel, dacolás a pokollal. Semmit sem látunk, semmi sincs a kezünkben. Nem látjuk Istent, sem az őrangyalokat, de ott van a hitünk, az van velünk. Van egy rendeltetésünk; hisszük, hogy ezt kell tennünk: meg kell szüntetnünk a kétségbeesést, az Istent láthatóvá kell tennünk. Ez valódi fausti hit, igazi prométheuszi hit. Faust a zászló, Prométheusz a név. Ez a fanatikus fausti dacolás német hit. Nem akarják ezt elismerni, de még meg fogják látni! A hit magvai gyéren el vannak szórva, és mindenütt, ahol németek vannak, ez a hit növekedni fog, ott Faust lesz és Prométheusz. Ez a német út. Ez a hit át fogja itatni Németországot. Németország nagy feladata Németország nagy feladata a nép megőrzése. Ez megelőzi az alkotmányt, megelőzi a kormányt, megelőz mindent, amit a kultúra alkothatott. A maga faji azonosságát kell megőriznie, mert ez több mint a kultúra! Még ha kevés is maradt meg, még ha alig maradt is meg valami, ezt a maradékot kell fenntartani és támogatni. Még ha csak egyetlen gyökér maradt is meg a talajban, ez a gyökér törzzsé növekedhet. A gyökér megőrzése a legfőbb feladat, a legsürgetőbb feladat, szent hivatás. A mérhetetlen rombolás ellenére a német maradéknak fenn kell maradnia. Németország sohasem válhat elnégeresedett, erőtlen, erkölcsileg csődbement, komédiát alakító Galliává. Egészségünk halálos veszélyeztetése, az ellenségeink megsemmisítő tevékenysége sohasem okozhat erkölcsi közömbösséget és levertséget. Ez valójában ellenségeink győzelme lenne. Még ha az éhezés, betegség, kínzás, üldözés, elnégeresítés, a szív gyötrelme és a döghalál mérhetetlen is lenne, a maradék sohasem adhatja fel önmagát. Soha, semmilyen körülmények között. Ha a kétségbeesés szinte elnyelne minket, és ISTEN már nem lenne látható — mint ahogy jelenleg valóban láthatatlan —, ezen utolsó ellenségünk, a kétségbeesés ellen fel kell vennünk a harcot! A kétségbeesés sohasem győzhet le minket, hanem a német faj maradékának kell legyőznie az elkeseredését. Ha van hatalmasabb valami, mint a rendeltetés, akkor ez a bátorság, a szenvedés elviselésének bátorsága. Ez az ősi küzdelem a sárkány ellen. Ez háború a kígyó ellen, amelynek lélekmérgezése még mindig folytatódik. Ez döntő fontosságú valami. Ennek győzelemre kell vezetnie. Ebben győzelemre kell vezetnie. Ebben a harcban mindenkiről és MINDENRŐL van szó. Németország elleni rágalmazók A Németország elleni hamisítások és ellenségesség megszüntetése minden tisztességnek és életnek kezdete Európában. Csak akkor, amikor az ősi ellenség meglátja azt a jót és nagyságot, amely a német népben nyilvánvalóan bőségesen jelen van, csak akkor, amikor elismeri ezt, hozhatja létre kontinensünk a szabadságot és egységet. Európának egyesülnie kell. Nincs más út. Az örökös megosztottságnak meg kell szűnnie. Európának egy testté kell válnia, nem Amerika hűbéresévé, vagy Oroszország függelékévé. De egy pillanatra se gondoljuk, hogy lehet egész Németországot összerombolni, népének millióit meggyilkolni, és azután - mivel ennek következtében a kés az ember torkán van - hirtelen Európai Egyesült Államokért kiáltani. Európa a teljes Németország nélkül senki és semmi. A rászedettek természetesen megkísérelhetik azt, de ebből semmi sem lesz. A Maass folyótól nyugatra nincs erő. Egy öntudatos ember sem szövetkezik gyávával a félelem elűzésére. Csak egy kutya követi azt, aki megkorbácsolta. Csak egy kutya engedi magát félholtra verni, csak azért, hogy engedelmesen kihúzza az őrült elnyomója agyonhasznált taligáját a mocsokból. Az embernek már nevetnie kell, hogy összegzik ezeket a napokat. Az egyenleg sohasem fog stimmelni. Németország feltámadása Németország fel fog támadni a fekete sírból. Vissza fogja nyerni hihetetlen életerejét. A szíve telve lesz izzó szeretettel és a legmélyebb szenvedéssel. Szenvedése és lelkisége képessé teszi a tőle megkövetelt feladat teljesítésére. De mindenekelőtt szolgáltassanak igazságot. Európa csak akkor fog újjászületni, ha Németország újra fellélegezhet. Állítsátok le a kegyetlen átnevelést! Neveljétek át magatokat! Hozzátok helyre Versailles igazságtalanságait, a lengyel korridort és az összes többi régi bűnt. Ha annak idején az igazságosság és tisztesség uralkodott volna, nem lett volna második világháború. Tegyétek jóvá gonosz fegyverszünetetek borzalmait. Adjatok teret az életnek. Az igazságosság helyreállítása érdekében a régi határokat vissza kell állítani. Máshogy ez nem megy! Adjatok teret és kenyeret. Ez az igazságosság, amelyet Isten mindenekelőtt megkövetel. Akkor újraéled Európa gondolkodóinak és alkotóinak szelleme. De a meggyilkolt Németország számára a harci kiáltás ez: ki a halálos sírból! Ki a pokol torkából! Szegezzétek szembe a Sátán hamis győzelmével a ti gránitkémény hitetlenségeteket! Az összes sírok ellenére higgyetek az örökkévaló Országában! Higgyetek benne, a jelenlegi éj ellenére! Ne várjatok másokra. Ápoljátok magatokban a hitet. Győzzétek le a halált a fausti bizalmatokkal! A hit megteremti a győzelmet. A Sátánt le kell győzni! A BIRODALOM A MIÉNK! A BIRODALOM ISTENÉ! ANNAK FENN KELL MARADNIA! (Ford.: Tudós-Takács János) MI EGY „NÁCI”? Ez jó kérdés. Sok bölcsesség van a velős kérdésben: „Mi egy »náci«”? Olyan valaki, aki győz egy liberálissal folytatott vitában. Lényegében a szónak nincs határozott jelentése. Ez valódi, lényeges, vonás nélküli, alakítható közhely, alkalmazva egy ellenfélre, elterelni a vitát a racionális, jelentőséggel bíró párbeszéd területéről érzelmi, ösztönös területre. A „náci” egyfajta becsmérelő kifejezés, amelyet a német nemzetiszocialisták ellenfelei találtak ki... Semmivel sem helyénvalóbb és pontosabb a ‘náci’ szót alkalmazni egy nemzetiszocialista jellemzésére, mint használni a „Krisztus-gyilkos” kifejezést egy zsidó pontos jellemzésére, vagy a „rongyos fej” kifejezést egy kelet-indiai pontos jellemzésére. A nem-liberális „liberálisok” szavakban elítélik az emberi lények elembertelenítését és tárgyiasítását, de ők azok, akik gyakran nem teszik azt, amit hirdetnek. A nem-liberális „liberálisok” inkább karikatúrákkal foglalkoznak, mint emberekkel, mivel a karikatúrákkal könnyebb szembeszállni. A karikatúrákkal nem kell vitatkozni. A nem-liberális „liberálisok” tartózkodnak a lényegi vitától azokkal, akiket tárgyiasítanak, főleg két okból: a félelem és a lustaság miatt. Félnek, hogy a dédelgetett baloldali fogalmaik az igazi valójukban mutatkoznak meg az igazi vita során. Mivel a legtöbb „liberális” híjával van az önfegyelemnek (ez a filozófiájuk fogható lényege), a hosszan tartó vita olyan tevékenység, amelybe inkább nem megy bele, tekintet nélkül a tétekre - az túl sok munkával jár. A Hollywood által létrehozott tisztességtelen, torz karikatúrák arra szolgálnak, hogy megvédjék a nem-liberális „liberálist” a tényleges adatokon nyugvó intelligens vita lefolytatásának szükségességétől. A nem-liberális „liberális” azt a látszatot szereti kelteni, hogy a „nácik” sajátos rossz bánásmódot érdemelnek. Mindnyájan tudjuk, hogy ők GONOSZOK és nem kell megfontolnunk az ő érveiket, vagy emberségüket. De sohase zavarjon bennünket az a tény, hogy a nem-liberális „liberális” utálja a „komcsi” szót alkalmazni a marxistára — még akkor is, ha a kommunisták, és nem a „nácik” felelősek a történelem legnagyobb tömeggyilkosságáért. Ne zavarjon minket az a tény, hogy a nem-liberális „liberális” még csak nem is gondol sohasem arra, hogy a „bűnös niggerek” rasszista jelzős szerkezetet használja a fekete afrikaiak jellemzésére, akik eltávolítják fiatal lányok csiklóját, és rabszolgává teszik a szomszédjaikat még ma is. Sohase zavarjon minket az, hogy a nemliberális „liberális” dühbe gurul, amikor a ‘Jap’ szót használják a Bataan Halálmenet létrehozóinak jellemzésére. Amikor megkérdezik tőlem: „náci vagy-e?”, mindig azt fogom mondani: „nem”, és ez legőszintébb válasz lesz. Mindazonáltal, ha azt kérdezik tőlem: „nemzetiszocialista vagy-e?”, mivel hiszek annak a filozófiának lényegében, amely törekszik alkalmazni a természeti rend összes megváltozhatatlan törvényeit az emberi életre és egy valóban progresszív társadalmi rend létrejöttét támogatja, a válasznak ennek kell lennie: „Igen.” Ha azt kérdezik „rasszista vagy-e?”, mivel elismerem minden egyes emberi faj egyedülálló tulajdonságait, hibáit és szükségleteit, és beépítem ezeket a realitásokat a magam világnézetébe, a válasznak ennek kell lennie: „Igen.” Ha azt kérdezik „csodálod-e Adolf Hitlert?”, mivel méltányolom a XX. század legjelentősebb alakjának, a legnagyobb német államférfinak győzelmeit és küzdelmeit, aki a rousseau-i hagyományban a Népe Akaratát képviselte, és irányította egy összetört társadalomnak a kora legprogresszívebb és legfejlettebb nemzetévé való csodálatos átalakulását, a válasznak ennek kell lennie: „Igen!” Milton Kleim (Ford.: Tudós-Takács János)
