Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2007-11-01 / 6. szám

2007. augusztus «lîîVAKÔfcî 7. oldal Jaine Gardener: ABORTUSZ: A KÓSER MÉSZÁRLÁS Ki mozgatja az abortusz-ipart az USA-ban? Akarnak megkockáztatni egy sejtést? Ha azt mondják, hogy a fő mozgatók és propagálók az abortusz-mozgalom mögött a zsidók, akkor megnyerik a nagydíjat. Amíg természetesen a szaporodást vállaló zsidókat zavar­ja az abortuszok magas arányszáma az USA-ban és Izrael­ben, megkockáztatom azt az állítást, hogy ők bizonyosan kisebbségben vannak, különösen az USA-ban. Azt, hogy a zsidók mennyire semmibe veszik a nem-zsidók életét az élet minden szakaszában, jól tükrözi a zsidó orvosok által vég­rehajtott abortuszok száma (az abortuszok mintegy felét zsidó orvosok végzik), és a zsidó tulajdonban lévő „női klinikák” (az ilyen klinikák mintegy fele zsidó tulajdonban van), ami kiugró arányszám, ha figyelembe vesszük, hogy a zsidók a népességünk kis százalékát alkotják. Különböző emberek nyilvánosan kommentálták már a zsidók aránytalanul nagy számát az abortuszhoz való jogot követelő mozgalomban. Például Kenneth Mitzner, a Neohitlerizmus Elleni életpárti Liga (The Pro-Life League Against Neo-Hitlerizm) alapítója ezt mondta: „Tragikus, de bizonyíthatóan igaz tény, hogy az abortuszt pártoló mozgalom legtöbb vezetője zsidó származású.” Mindenekelőtt vizsgáljuk meg, hogy vélekedik a Talmud az abortuszról. A Misna, a Talmud első része forrásul szol­gál annak a zsidó állapotnak megértésére, miszerint az élet csak a születéskor kezdődik, amikor hitük szerint a test egyesül a lélekkel. Ameddig a magzat, illetve annak a leg­fontosabb része, a feje nem jön világra, nem lehet szó „nefesről” (emberi lélekről), ezért egy meg nem született magzat nem tekinthető élőlénynek a születésig. Az Ószövetségben a Kiv. 21, 22-25 azt mondja, hogy a zsidók nem tekintették a meg nem született életét emberi lénynek, ami tükröződik ennek az időszaknak a törvényei­ben: „Ha férfiak veszekednek, s az egyikük megüt egy ter­hes asszonyt, és az elvetél, de más baja nem történik, ak­kora kártérítést köteles fizetni az illető, amekkorát az asszony férje követel, és amennyit a bírák megítélnek. Ha azonban az asszony belehal, akkor adjon életet az életért. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetésért égetést, sérülésért sérülést.” „Szószerinti értelemben és az értelmezés szerint ez a szöveg lefekteti azt az alapvető jogi elvet, hogy a mag­zat elpusztítása nem tekinthető büntethető gyilkosság­nak. A meg nem született halála csak pénzbírsággal bün­tethető, és főbenjáró büntetés nem alkalmazható. Csak ha az anyát éri sérelem, vagyis, ha az anyát megölik, a főbenjáró büntetésre vonatkozó törvénynek akkor van jogkövetkezménye.” Az abortusz zsidó-talmudi szemlélete nyilvánvalóan nyugtalanító, mivel ha a magzat nem tekinthető élőlénynek a születésig, ez csak azt jelentheti, hogy a Talmud alapján álló zsidóknak nem lenne semmi problémája az abortusszal, semmilyen okból, a terhesség bármely stádiumában, egé­szen a születésig. Vitathatatlan, hogy egy magzat élőlény, és borzasztó arra gondolni, hogy az abortuszt pártoló zsidók kiegyeznének egy egészséges, életképes magzat elpusztításá­val is, függetlenül attól, hogy az abortuszra a terhesség mi­lyen szakaszában kerülne sor. Országunkban a zsidók széleskörűen támogatják az abor­tuszt, és az USA-ban különféle zsidó szervezetek nyíltan, szégyenkezés nélkül kiállnak az abortusz mellett. Ilyen szer­vezetek: Amerikai Zsidó Bizottság Amerikai Zsidó Kongresszus B’ nai B’ rith Asszonyok Amerikai [Reform] Rabbik Konferenciája Rekonstrukcionista Kongregációk Szövetsége Hadissz Asszonyok Zsidó Munka Bizottság Na’amat USA Templomos [Reform] Testvériség Országos Szövetsége Zsidó Asszonyok Országos Tanácsa Új Zsidó Munkaterv Észak-Amerikai Templomos Fiatalság Rabbinikus Gyülekezet Amerikai Héber Reform Kongregációk Uniója Amerika Konzervatív Egyesült Zsinagógái Konzervatív Judaizmust pártoló Asszonyok Ligája Számos zsidó orvos, valamint sok nem-hivatásos férfi és nő igen nagy részét alkotja a bárki kérésére elvégzendő abor­tusz amerikai támogatóinak. íme, egy nem-teljes lista: „Az USA-ban az abortuszhoz való jogot követelők legbe­folyásosabb csoportjának — az Abortuszhoz való Jogot követelők Országos Akciók Ligájának (a NARAL-nak) — mind a négy eredeti alapítója zsidó származású volt, közöt­tük a jelenleg élet-párti Dr. Bemard Nathanson is. Dr. Christopher Tietze a Népesedési Intézetben és a Ter­vezett Szülőség Nemzetközi Szövetségében dolgozott, és bárki másnál többet tett az ártatlan meg nem született gyer­mekek világméretű lemészárlásáért. Dr. Alan Guttmacher a tervezett Szülőség Amerikai Szö­vetségének elnöke volt több mint egy évtizedig, valamint az orvosok Tervezett Szülőségének alapítója. Minden más or­vosnál többet tett az abortusz előmozdítása érdekében or­szágunkban. Sőt az USA-ban bizonyos csoportok számára a kötelező abortuszt és sterilizációt is védelmezte. Dr. Etienne-Emilie Baulieu, az RU-486 abortusz-tablet­ta feltalálója, egy Leon Blum nevű orvos gyermekeként 1926-ban született. 1942-ben változtatta meg nevét. Paul Ehrlich stanfordi professzor a túlnépesedési mítosz „atyja”. A népesedési bomba volt a „szikra”, amely lángra lobbantotta a születések elleni mozgalmat. Lawrence Lader (new-yorki egyetemi professzor és a NARAL társalapítója), az abortusz-propagandisták királya több, kitalálásokkal és leplezetlen hazugságokkal bővelkedő könyvnek a szerzője. Ezek a könyvek segítették az abortusz elterjedését az egész világon... Ladert tizenegyszer idézték a Roe V. Wade-ben, mivel olyan üzenete volt, amit a bírák hallani akartak. (Ugyanebben a döntésben a világ vezető magzatkutatójának, Dr. A. W Liley-nek tanúvallomását teljesen figyelmen kívül hagyták, mivel döntő módon alá­ásta a bíróság döntését. (...Lader volt az alapítója a Moz­gósítás az Abortuszhoz való Jogokért (ARM) is, amely be­perelte bíróságilag az Adóhivatalt, egy arra irányuló siker­telen kísérlet keretében, hogy vonják vissza a katolikus egy­ház adómentességét, mivel utóbbi túlságos hatékonysággal ellenezte az abortuszt. Ö volt az egyik fő indítványozója az RU-486 abortusz-tablettának is.” A fent említett Dr. Christopher Tietze, aki néhány év­vel ezelőtt halt meg, némileg lehangoló örökséget hagyott hátra. Létezik egy Dr. Tietze Díj, amelyet az Országos Abortusz Szövetség adományoz azoknak az orvosoknak, akik az abortusz-iparhoz hozzájárultak, előmozdítása érde­kében fáradoztak, minőségi tevékenységet fejtettek ki az abortusz területén. Természetesen, nemcsak az orvosi hivatás zsidó képvise­lői játszanak az abortusz ügyében vezető szerepet. Beteges ügyükben bizonyosan segítséget és támogatást kaptak kü­lönböző törvényhozóktól, különösen Anthony Bielenson szenátortól Kaliforniában és Albert Blumenthal szenátortól New York-ban, akik vezető támogatói voltak a törvényesí­tett abortusznak a saját államukban és országunkban. Bizonyított tény, hogy léteznek más baloldali szerveze­tek is, amelyek lelkes támogatói a bárki kérésére elvégzendő abortusznak, és amelyekben számos zsidó vesz részt, neve­zetesen az Amerikai Polgárjogi Unió (ACLU), amely legin­kább ellenezte az abortusz korlátozását célzó törvényjavas­latokat, azután Norman Lear szervezete, Az Emberek az Amerikai útért, amely erőteljesen támogatja az abortuszt. Még a Rágalmazás Elleni Liga is — egyáltalán nem meglepő módon - erőteljesen az abortuszpárti oldalon áll. 2007. áp­rilis 19-én nyilvánosan hangot adott ez a szervezet nemtet­szésének, hogy az USA Legfelsőbb Bírósága támogatta az abortusz szövetségi törvényi korlátozását. A Rágalmazás Elleni Liga így fogalmazott: „Mélységesen nyugtalanít bennünket, hogy a Leg­felsőbb Bíróság elrendelte az abortusz korlátozását. Az­zal, hogy a Legfelsőbb Bíróság első ízben olyan abor­tusz-törvényt támogat, amely nem tartalmaz kivételt a nő egészsége érdekében, aláaknázza a nőnek azt a jogát, hogy a lelkiismeretével és hitének követelményeivel összhangban döntsön és cselekedjen. Mi továbbra is úgy véljük, hogy az amerikaiaknak rendelkezniük kell azzal a szabadsággal, hogy állami beavatkozás nélkül meg­hozhassák lelkiismereti és egészségügyi nehéz döntései­ket.” Az abortuszhoz való jogok igen nagy mértékben lak­­musz-papírrá váltak országunkban egy megválasztott de­mokratikus képviselő számára, ahogy ezt az olyan katoli­kusoknak, mint Ted Kennedy szenátornak és másoknak abortuszt pártoló állásfoglalása tanúsítja. „Az USA Szená­tusának 41 zsidó származású tagja közül az utóbbi 20 év­ben 32 (vagyis 80%) volt harsányan abortuszt pártoló.” A Gloria Steinemhez és Betty Friedanhez hasonló zsidó nők által vezetett radikális feminista mozgalom szilárd moz­gatóerő volt az abortuszt pártoló mozgalom mögött kezdet­től fogva. Utálatuk a család és országunkban a nők által elképzelt férfi-elnyomás iránt, valamint az a hitük, hogy a nemi szerepek társadalmi képződmények és nem született sajátosságok okozták azt, hogy késztetést éreztek az abor­tusznak, mint a nagy kiegyenlítőnek a támogatására, amely megszabadítja a nőket az anyai „elnyomott” szerepüktől. Simone Weilt, az egykori francia egészségügyi minisztert és „auschwitzi túlélőt”, az abortusz franciaországi legalizá­lásáért indított mozgalom vezetőjét sokat idézték, aki ezt mondta: „Az a szándékunk, hogy megsemmisítsük a csa­ládot. A legjobb út ennek elérésére megtámadni annak leggyengébb tagját, a meg nem született gyermeket.” Kate Michaelman egy másik példa. Michaelman, a NARAL Pro-Choice America elnöke 1985-től 2004-ig, sok éven át előterében volt országunk egyik legtöbb veszekedést kiváltó, legmegosztóbb vitájának. Attól kezdve a Roe Vs. Wade, NARAL Pro-Choice America, amely azzal dicsek­szik, hogy több mint 1 millió tagja van, lett az országunk­ban a fő támogatója annak, hogy „a nőknek joguk legyen választani”. A NARAL különféle politikai akció-bizottságokon ke­resztül aktív módon támogatja az abortusz várományosai­nak választását. Teljes súlyával igyekszik befolyásolni a Kongresszust, hogy harcoljon minden abortuszellenes tör­vényjavaslat ellen, és támogasson minden olyan törvényja­vaslatot, amely védi az abortuszhoz való jogot és kiterjesz­teni a nők hozzáférését a „reproduktív egészségügyi keze­léshez”. A Lichter-Rothman tanulmányt (amelynek mindkét szerzője történetesen zsidó) hivatalosan betiltották, és köny­­nyű elképzelni, miért. Információja a média személyisé­geiről és az abortusz melletti állásfoglalásukról meg­hökkentő, de nem meglepő. Az adatok: „A filmipar vezetői: 95% abortusz-párti, 62% zsidó; a televízió-ipar vezetői: 97% abortusz-párti, 59% zsidó; az újság-ipar vezetői: 90% abortusz-párti, 23% zsidó.” Zsidó csoportok állandóan részt vesznek azoknak a tö­rekvéseknek pénzelésében, amelyek arra irányulnak, hogy az abortuszhoz való jog kérdését előtérben tartsák, tízmil­lió dollárokat költve annak biztosítására, hogy az abortusz legális maradjon. Az Amerikai Zsidó Kongresszus 1989. február 28-án egy teljes oldalt betöltő cikket tett közzé a New York Times-ban ,Az abortusz és az élet szentsége”cím­mel, amely megdöbbentő módon 30 000 dollárba került. A meg nem született gyermekek meggyilkolásához való jog biztosítása magas költségekkel jár. A sajtó a zsidóknak gyakran jelentős sajtóvisszhangot és jelentős hátszelet biztosít. Amikor Dr. Barnett Slepian (egy abortusz-támogató, akit később egy abortuszellenes aktivis­ta agyonlőtt) baseball-ütővel fejbe verte a magzati élet vé­delme érdekében tüntetők egyikét (és ezzel súlyos sérülést okozott), mert körülkeríteni merészelte az ő otthonát, az új­ságírók nemcsak kettős mércét alkalmaztak magatartása mentegetésével, hanem azt is állították, hogy Slepian azért lett kiszemelve a bekerítésre, mert zsidó, és ezért a magzati életet pártolók akciói antiszemita jellegűek voltak. Marilynn Buckham, egy abortusz-klinika tulajdonosa azt mondta a Buffalo News-nak, hogy Slepian otthonának bekerítése nem volt egyéb, mint vallási üldözés, és azért tá­madta a keresztényeket, mivel nem tisztelik más emberek vallási meggyőződését. Slepian testi sértési perének kö­vetkezményeként a bíróság megállapította, hogy az ►

Next

/
Thumbnails
Contents