Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-11-01 / 6. szám
2006. november-december «IttVAKÖkt 5. oldal 120 ÉVE SZÜLETETT ÉS 70 ESZTENDEJE HUNYT EL A FAJVÉDŐ MINISZTERELNÖKÜNK VITÉZ JÄKFAI GÖMBÖS GYULA Gömbös Gyula (1886-1936) altábornagy, államférfi, 120 évvel ezelőtt, 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. Édesapja, Gömbös Gyula evangélikus tanító, édesanyja Weitzel Anna Mária. Tanulmányait a soproni líceumban kezdte, s a pécsi honvéd hadapródiskolában folytatta. Felavatása után a zágrábi 25. számú magyar királyi honvéd gyalogezredhez került és ennek kötelékében szolgált 1912-ig. Közben- 1908-ban - a katonai torna- és vívótanári tanfolyamra vezényelték. Ezután Budapesten letette a felsőbb tiszti tanfolyamra képesítő felvételi vizsgát, s miután elvégezte a császári és királyi bécsi hadiiskolát, 1914-ben a zágrábi XIII. hadtest vezérkari irodájában kapott szolgálati beosztást. Itt érte az első világháború kitörése. 1915 tavaszán egységével együtt részt vett a báró Kari Pflanzer-Baltin (1855-1925) osztrák-magyar vezérezredes hadseregének kárpáti átkelésében, mint hadsereg-, hadtest- és dandárvezérkari tiszt. 1916. június 11-én az oknai áttörés alkalmával, az oroszok egy éjjeli rajtaütése folyamán megsérült. Gyógykezelése miatt hazakerült és ekkor megnősült, első felesége Reichert Margit. (Később elváltak, második felesége, Szilágyi Erzsébet halála- 1933 - után ismét első házastársával esküdött össze.) Ezt követően a Honvédelmi Minisztériumba osztották be, majd az oláh hadseregnek Erdélybe való betörése előtt (1916 őszén), Betegh Miklós erdélyi kormánybiztos oldalán, Erdély kiürítését bonyolította le. E szolgálatból került a Belügyminisztériumba, ahol Sándor János belügyminiszter és Perényi Zsigmond báróval együtt, az erdélyi menekültek repatriálásának ügyét szolgálta. 1917-ben írta a feltűnést keltő tanulmányát „Die ungarische Armee” (A magyar hadsereg) címen, amelyben az önálló magyar hadsereg szükségességét fejtegette, majd 1918 augusztusában jelentette meg a „Was ist zu tun” (Mi a teendő) című kiadványát, amelyben az intéző körök figyelmét hívta föl a forradalom megelőzése érdekében szükségesnek vélt intézkedésekre. A forradalom kitörésekor hazavezényelték, s előbb a Honvédelmi Minisztériumba, majd Balla Aladár, akkori zágrábi követ mellé került, mint katonai attasé. 1918. december 6-án visszakerült a Honvédelmi Minisztériumba, ahol a hadműveleti osztályban, mint a Balkáncsoport vezetője nyert beosztást. Ebben a minőségében a Muraköz védelmét sürgette. Kezdettől fogva bizalmatlanul nézte a Károlyi-kormány működését, s ezért 1919. január 19-én belépett a Magyar Országos Véderő Egyesületbe (MOVE), amely Károlyi Mihály ellen mondott, éles hangú beszéde után - egészen váratlanul - elnökévé választotta. Mint a MOVE vezetőjét, a februárban megjelent rendelet alapján internálni akarták, hogy ezzel meggátolják a Magyar Országos Véderő Egyesület szervezkedését, azonban Gömbös Gyula nem hagyta félbe munkáját, inkább nyugdíjaztatta magát. 1919 februárjának végén elhagyta az országot, Bécsbe szökött, ahol megindította a Bécsi Magyar Futár című hetilapot. 1919 márciusában Belgrádba utazott, ahol a „Tanácsköztársaság” megdöntésére irányuló terveket beszélte meg. Innen Szegedre ment és mindkét szegedi kormányban hadügyi államtitkár volt. Részt vett a Magyar Nemzeti Hadsereg megszervezésében. 1919 augusztusában, mint vezérkari tiszt, újból a hadseregben kapott beosztást, s egyúttal folytatta a MOVE és egyéb jobboldali egyesületek szervezését. I92O tavaszán Törökszentmiklós (Jász- Nagykun-Szolnok vármegye) nagyközség és kerülete - a Kigazda Párt programjával - egyhangúlag nemzetgyűlési képviselőnek választotta. IV Károly király visszatérési kísérleteinek meghiúsításában vezető szerepe volt. AII. nemzetgyűlési választások előtt, Bethlen Istvánnal, Nagyatádi Szabó Istvánnal és Klebelsberg Kunóval együtt részt vett az Egységes Párt megalakításában, s mint a párt ügyvezető alelnöke, irányította a választásokat. 1923 augusztusában kilépett az Egységes Pártból és megalakította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot. Több ízben erélyesen síkraszállt a numerus clausus védelmében. 1928 szeptemberében a Kormányzó kinevezte honvédelmi államtitkárnak, 1929 júniusában avatták vitézzé és október 10-én - Csáky Károly gróf váratlan lemondása után - előléptették honvédelmi miniszternek. Hivatalában vaskézzel teremtett rendet, nevezetesen visszaállította a hadseregben a 40 éves szolgálati időt, rendezte a tiszti fizetések és előléptetések ügyét, s készíttetett egész sor utasítást, köztük a szolgálati szabályzat I. részét. Gömbös Gyula élesen szembefordult a liberális körök ama kívánságának, hogy a vitézi rendnek zsidó hadviseltek is tagjai lehessenek! Azt az álláspontot képviselte, hogy a Vitézi Rend maradjon meg kizárólag a keresztény magyarság intézményének. Hasonlóképpen minden alkalmat megragadott annak hangoztatására: a világ tartozik a magyarságnak azzal, hogy katonai téren is visszaadja szuverenitását. 1931-ben Abádszalók (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye) nagyközségen kívül Kiskunhalas (Pest-Pillis-Solt-Kiskun vármegye) kisvárosban is megválasztották országgyűlési képviselőnek, de ő az előbbit tartotta meg, melyet egyhangúlag elnyert. A Bethlen-kormány távozása után, 1931 augusztusában, a Károlyi-kabinetben is megtartotta a honvédelmi tárcát, azonban Károlyi Gyula miniszterelnök lemondása után, 1932. október 1-től Gömbös Gyula lett a kormányfő. Minisztertanácsa 1932. október 11-én mutatkozott be a Képviselőházban. A magyar miniszterelnökök közül elsőként kormányprogramot adott ki, melyet Luther Márton mintájára 95 pontban foglalva, Nemzeti Munkaterv címmel hozott nyilvánosságra 1932. október 26-án. Gömbös Gyula már 1929 nyarán találkozott Mussolinivel Rómában. 1932 novemberében, 1933 júliusában, 1934 márciusában és novemberében is megismételte római útjait, melyeken a magyar-olasz egyezmény oly módon sikerült megerősítenie, hogy vele a magyar gabonatermékek elhelyezését is biztosította. 1933. június 17-én (szombaton) Mecsér András szolgálaton kívüli őrnagy társaságában - inkognitóban - érkezett Münchenbe és onnan Adolf Hitler birodalmi kancellár (hárommotoros Junkers típusú) repülőgépén Berlinbe, ahol 15 órakor találkozott először a Führerrel. A következő napon Erfurtban részt vett a rohamcsapatok (SA) díszszemléjén, majd Lipcsén át visszautazott Magyarországra. Útjának látható eredménye a magyar-német gazdasági megegyezés volt. 1933- október 22-én Ankarában aláírták, illetve meghosszabbították a magyar-török barátsági szerződést. Törökországi útja során Rodostóban (Tekirdag) fölavatta II. Rákóczi Ferenc rekonstruált lakóházát. 1934. október 19-én Varsóba utazott, s a tanácskozások eredményeként létrejött a magyar-lengyel kulturális egyezmény. Gömbös Gyula 1935. március 4-én lemondott, de ismét megbízást kapott a kormányalakításra, s föloszlatta a parlamentet. Az új választások során a Nemzeti Egység Pártja (NÉP), amelyet 1933 folyamán szerveztek meg az Egységes Párt alapján, kereken száz új képviselővel gyarapodott. Egészsége 1936 tavaszán annyira megrendült, hogy május 14-én kénytelen volt betegszabadságra távozni. Augusztus 9-én ismét átvette a kormány vezetését, de szeptember 3-án újabb hathetes szabadságot kapott a kormányzótól egészsége helyreállítására, azonban állapota (vesebaja) annyira rosszabbodott, hogy orvosai tanácsára, dr. Boross József egyetemi tanár kíséretében, repülőgépen Münchenbe utazott. Az orvosprofesszor a München melletti Neuwittelsbach-szanatóriumban helyezte el a súlyos beteget. Gömbös Gyula - 70 évvel ezelőtt - életének 50. évében, 1936. október 6-án 8:20 órakor vesegyulladás okozta urémiában (végső stádiumú veseelégtelenségben) Münchenben halt meg. Holttestét a német kormány intézkedésére a müncheni királyi palota úgynevezett „ császári márványoszlopos lépcsőházában” ravatalozták föl, s Hitler jelenlétében, katonai pompával búcsúztatták. A hat ló vontatta ágyútalpon kivitték a koporsót a pályaudvarra, ahol a régi királyi váróteremben ravatalozták föl újra. A koporsót azután, október 7-én 22:23 órakor induló budapesti gyorsvonathoz kapcsolt különkocsiban indították el Magyarországra. Budapesten nem kisebb pompával helyezték el a Parlament Kupolacsarnokában. Innen október 10-én a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomba, a XXXV számú - háromszög alakú - parcella csúcsán kijelölt díszsírhelyen. Párthívei e sír fölé díszes emléket, a Döbrentei téren (Budapest, I. kerület) márványszobrot emeltek. 1944. október 6-án - Gömbös Gyula halálának 8. évfordulóján az úgynevezett „Nemzeti Ellenállási Mozgalom”, illetve annak zsidó-kommunista Marótcsoportja a szobrot felrobbantotta, síremlékét pedig 1945-ben ledöntötték. Emlékének ápolására még 1938-ban megalakult a Gömbös Gyula Társaság, amelyet ugyancsak a zsidó-kommunisták 1945-ben föloszlatták. Ennek ellenére mi, a nemzeti elkötelezettségű magyarok - Bárdossy László dr. és Szálasi Ferenc mellett - a legnagyobb miniszterelnökünknek tartjuk a fajvédő Gömbös Gyulát, bízva abban, hogy születésének 120. és halálának 70. évfordulóján méltóan emlékezik meg Róla a világ magyarsága! Bellák Frigyes
