Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-09-01 / 5. szám
12. oldal Edgar J. Steele «lîîVAKÔfcî 2006. szeptember-október SOSE BÍZZ EGY ZSIDÓBAN „Ez az embercsoport- úgy tűnik - olyan különleges, olyan nagyszerű, olyan csodálatra méltó, olyan hihetetlen, olyan védett és talán olyan erős, hogy a nyugati világbanfurcsa helyzet állt elő. Mi, nem-zsidók írhatunk bármely embercsoportról, de nem írhatunk a „ zsidó ”nak nevezett csoportról úgy, hogy ne kavarnánk vele vihart. Vannak kivételek. írhatunk „zsidókról” ha szolgai, rajongó stílusban tesszük, ami hangsúlyozza, hogy ez a csoport mennyire csodálatos, különleges, tökéletes és bámulatra méltó” Robert Lindsay, Szent faji háborúk, valóság és képzelet (Racial Holy Wars, Real and Phantom) „ Úgy gondolom, hogy néha a zsidók között a legerősebb az antiszemitizmus. A mai napig gyakran előfordul, hogy egy német zsidó gyűlöli az orosz vagy lengyel zsidókat. Vannak ebben az országban olyan német-zsidó klubok, amelyek induláskor nem engedték, hogy orosz vagy lengyel zsidók belépjenek. Néhányan időközben lazítottak ezen, de nem mindegyik. Biztos vagyok benne, hogy amikor Hitler elindult, sok német zsidó nem bánta, amit más zsidókkal tett. Nem gondolták, hogy majd ellenük fordul. Hát nem nevetséges? De ha a zsidók között lehet antiszemitizmus, miért ne lehetne mások között is? Kirk Douglas színész (született Isszur Danyielovics, orosz-zsidó emigránsok fia), Az ócskás fia - Önéletrajz, 23. old. (Pocket Books: New York, 1989) „Az antiszemitizmus betegség — amit a zsidóktól kap el az ember.” Ügyvédi munkám első hónapjában egy nyudíjba vonuló bíró azt a tanácsot adta: „ Sose hunyászkodj meg a győzelemért”. Ez az egyik legjobb tanács, amit valaha kaptam. Ha figyelmen kívül hagyom, úgy tűnik, végül mindig megbánom. Azonban ma engedek a kísértésnek, mert ezt a fontos leckét lehet belőle tanulni: Sose bízz egy zsidóban. Minél öregebb leszek, annál kevésbé hiszek a véletlenekben. Mit gondolnak, milyen gyakran fordul elő, hogy valóban a véletlen felelős valamiért? 5%? 2%? Kevesebb? Én az életem során gyűjtött személyes megfigyeléseimre támaszkodva úgy hiszem, valójában kevesebb, sokkal kevesebb. A véletlen egybeesés természetesen csak annyit jelent, ami a nevében is benne van: olyan eseményeket, melyek egymástól teljesen függetlenül következnek be, de látszólag kapcsolatban állnak egymással, például az idejük, helyük stb. egyezése miatt. Egyszer volt egy ügyfelem, aki három éven belül négyszer keresett meg, hogy képviseljem olyan autóbalasetekkel kapcsolatban, ahol beléhajtottak hátulról. A negyedik balesetnél a másik fél, a biztosító ügyitézője nem hitt a véletlenekben és ragaszkodott hozzá, hogy az ügyfelem volt a hibás, annak ellenére, hogy ő a második, harmadik és negyedik balesetben csak utas volt. Gondolom, a gondatlan utazás vétségét akarta felróni az ügyfelemnek. Ezek a balesetek nyilván egyszerű véletlen egybeesések. Vannak véletlenek. Hosszú jogászi pályafutásom során több ezer ügyfelem volt, így nagy volt a valószínűsége, hogy legalább egy ilyen esettel találkozom. Ez volt az egyetlen ilyen esetem, bár több ügyfelemmel is előfordult, hogy kétszer belehajtottak hátulról, és végül lényegében mindegyikükről kiderült, hogy nem hibásak a balesetben (pl. nem fékeztek egymás után többször, anélkül, hogy hátranéztek volna). így néz ki egy véletlen egybeesés. Kizárólag a vita kedvéért (arguendo, ahogy mi, jogászok fellengzősen mondanánk), tegyük fel, hogy valódi véletlen egybeesések vannak, mondjuk, az esetek 1%-ában. Ez azt jelenti, hogy azok, akik „ megelőlegezik a bizalmat” másoknak, „kivárnak”, vagy „megvárják, mi lesz a dologból”, az esetek 99%-ában tévednek! Gondolkodjanak el ezen egy pillanatig. A bizonytalanok például nem hiszik, hogy a feketék erőszakosabbak, mint a fehérek. Úgy gondolják, kizárólag a véletlen műve, hogy az egyéni fekete bűnelkövetők 50-szer annyi erőszakos bűncselekményt követnek el (nemi erőszak, gyilkosság, testi sértés), mint az egyéni fehér elkövetők (a csoportos elkövetés a feketéknél 7-szer gyakoribb, pedig az összlakosságnak csak 7%-át teszik ki - számolják csak ki Önök is! „Bizonyítsd be!” - követelik, miközben figyelmen kívül hagyják a statisztika és a valószínűségszámítás bizonyító erejét. így gyanútlanul lehajóztak New Orleans-ba és csodálkoztak, hogy aligátor-eledel lett belőlük. A bizonytalanok azt hiszik, puszta véletlen, hogy mind Geroge W. Bush-t, mind az édesapját megválasztották elnöknek. „ Dubya” (Dupla W) az apja nélkül is elnök lehetett volna. Hát peeeeersze ... Tehát, a bizonytalanok bármiben 100-ból 99-szer tévednek. Hányszor kell valakinek tévedni ahhoz, hogy Önt ne érdekelje többé a mondanivalója? Fogadok, hogy 99%-nál jóval kevesebbszer. Nem véletlen, hogy az emberek modora öreg korukra kérgessé válik: a tapasztalat azt mutatja, hogy a véletlenek nagyon ritkák. Ezért nem lehet egy idősebb emberrel bármit elhitetni. Hiszik vagy sem, még a tinédzserekeknél is rosszabbak vagyunk. Majdnem biztos, hogy az élete egy pontján Ön is úgy gondolja majd, hogy torkig van azzal, hogy legtöbbször nincs igaza. Ekkor az ember végleg elveti a véletlen egybeesést, mint bárminek a magyarázatát. Ezért mondom most én is, hogy nem hiszek a véletlenben. Mióta erre rájöttem, rengeteg dolog sokkal egyszerűbb lett számomra és sok erőfeszítéstől megkímélem magam. És csak nagyon ritkán tévedek. Ha a fenti elméletet alkalmazzuk, százból egyszer, de a saját tapasztalataim szerint sokkal, sokkal ritkábban tévedünk. Ezért szinte lehetetlen nekem bármit beadni. Kibírom, hogy az esetek egy százalékában tévedek. Higgyjék el nekem, jobb, mint 99%-ban tévedni. Ezért mondom ma Önöknek: Sose bízzanak egy zsidóban. Vannak megbízható zsidók? Persze. De nem sok. Az én tapasztalatom mást mutat. Nem véletlen, hogy a zsidók kapzsik, ravaszak, jól forgatják a szót és mindig rést keresnek, lehetőséget, hogy mások fölé kerekedjenek. Pontosan mit sugall Önöknek az, hogy „megszerzem magának nagyker áron?” Természetesen azt, hogy aki ezt mondja, zsidó. Ennek oka van, mint ahogy annak is, hogy a zsidó szó melléknévvé vált, például mikor azt mondjuk, „ne légy olyan zsidó”. Zsidónak lenni genetikai ... és kulturális tulajdonság, ami ugyanaz. A kultúra elég sokáig való gyakorlása a gyakorolt viselkedés természetes kiválasztódásához vezet. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy a hanyatló kultúrának genetikai oka van. Ezzel eljutottunk egy Henry Makow nevű emberhez és az Etherzone című internetes fórumhoz, ahova Makow rendszeresen ír. Gondolják, a véletlen műve, hogy Makow írásai rendre megjelennek az Etherzoneon, az enyéim pedig soha? Tulajdonképpen az Etherzone tulajdonosa kitiltott a fórumáról, csak azért, mert pár éve válaszoltam az egyik beírónak, aki engem támadott. Makow épp most írt egy engem támadó írást az Etherzone-xa, a címe: „ Edgar Steele rasszizmusa - miért szeretik a zsidó bankárok az antiszemitákat.” Vajon egyszerű véletlen, hogy nem tudok válaszolni Makow vádjaira „Az értelmes alternatívá”-ban (ahogy az Etherzone magát nevezi)? Mellesleg, minek az alternatívája? A szólásszabadságnak? Vajon csak véletlen hogy Makow zsidó? Persze hogy nem. Amerikában a szólásszabadság a zsidóknak és az ő politikailag korrekt birkáiknak van fenntartva, és csak igen ritkán terjesztik ki olyanokra, mint én. Kérdezzék csak meg Cindy Sheehan-t, akit elhallgattattak és akinek néhány követőjét nemrég letartóztatták New York-ban azért, mert felemelték a hangjukat az iraki háború ellen- egy olyan háború ellen, amit zsidók találtak ki, zsidók finanszíroztak és zsidók erőszakoltak ki más zsidók érdekében, de nem zsidók vívtak meg, hanem a mi fiaink és lányaink őértük. Olyan fiúk, mint Ms. Sheehan fia, aki életét adta Izraelért az arab pokolban. Makow szereti úgy beállítani magát, mint jó zsidót, aki a jó amerikaikkal együtt szemben áll a rossz zsidókkal, — akikre a legjobb példa a bankár-elit soha meg nem nevezett tagjai. És szeret ujjal mutogatni olyan emberekre, mint én, mondván, hogy mi vagyunk a rossz amerikaiak, mert a cionisták kezére játszva megijeszjük az összes zsidót, akik aztán a cionista bankár-elit oltalmazó karjaiba menekülnek. Makow szerint, ha nem mondanának az emberek olyanokat, mint én, egész Amerika egyetlen nagy, boldog multikulturális család lenne. Ó, és persze úgy gondolja, hogy nincs genetikai alapú zsidó viselkedés - csak véletlen egybeesés. ► ► folytatta: „Nem tudom, hogy az, aki látta ezt a felvételt, hogyan képes továbbra is tagadni a bűnösséget”. Nos, Shelby szenátor, úgy tűnik, az FBI-t - a Szövetségi Nyomozóhivatalt - nem győzte meg a videó. Hogyhogy Önt igen? A Muckraker Report megkísérelt az USA kormányától beszerezni valamilyen igazolást, ami a Bin Laden „ beismerő videó” eredetiségét tanúsítja, de eredménytelenül járt. Mégis a Bush adminisztráció és az Egyesült Államok Kongresszusa a médiával együtt egyértelműen úgy közölte a videót, mint hitelest és eredetit. Akkor az FBI vajon miért nem tekinti a „beismerő videót” közvetlen bizonyítéknak? Ha az FBI más bűncselekményeket - például drogkereskedelmet - vizsgál és megszerez egy olyan videófelvételt, amin egy drogkartell tagjai egy sikeres USA-beli drogterjesztési akcióról beszélgetnek, azt a bíróság elé terjeszti. A videó azonosított szereplőit formálisan megvádolják, és ha elfogják őket, a videó önmagában elég bizonyíték az esküdtszék számára az elítélésükhöz. Akkor a Bin Laden „beismerő videódnak miért nincs ugyanilyen súlya az FBI számára? Emlékezzünk, hogy 2006 június 5-én Rex Tomb, az FBI szóvivője azt nyilatkozta, „Az FBI-nak nincs közvetlen bizonyítéka arra, hogy Bin Laden-nek köze volt szeptember 11-hez”. Ennek világszerte vezető hímek kellene lennie. Az olvasóban felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem lett az? Miért hitte el vakon az Egyesült Államok médiája a kormány szeptember 11-érői felállított forgatókönyveit, ahelyett, hogy indulatoktól, előítéletektől és részrehajlástól mentesen megvizsgálták volna a szeptember 11-i eseményeket? Miért tette a média feketelistára az összes olyan vendéget, aki beszélhetett volna arról, amit a kormány leplezni igyekszik, ahelyett, hogy maga a média kereste volna meg azokat, akinek olyan mondanivalója van szeptember 11-ről, ami a kormány álláspontjától eltér? És azon ritka alkalmakkor, amikor mégis adásba került egy-egy ellenvélemény, miért tette a mértékadó média nevetségessé, miért kiáltotta ki összeesküvés-elméletnek, ahelyett, hogy meghallgatta volna a bizonyítékokat, amik egyértelműen nagyon komoly kérdéseket vetnek fel a kormány szeptember 11-ről készült beszámolójával kapcsolatban? Miért elégedett a Nagy Média Konglomeráció maradéktalanul a kormány szeptember 11-es eseményeket leíró forgatókönyvével, ha olyan sok néhány egyszerű kattintással is ellenőrizhető információ mond ellent ennek? Ki ellenőrzi a médiaüzeneteket, és hogy lehet az, hogy az Egyesült Államok médiája Osama Bin Laden-t vádolja a 2001 szeptember 11-i eseményekkel, de az Egyesült Államok kormánya nem? Hogy lehet, hogy az FBI-nak nincs „közvetlen bizonyítéka” arra, hogy Bin Laden-nek köze volt 2001 szeptember 11-hez, miközben a média immár öt éve úgy kezeli a Bin Laden-szeptember 11. összefüggést, mintha egyértelműen bizonyított volna az, hogy Bin Laden felelős az ikertornyok összeomlásáért, a Pentagon elleni támadásért, és a United Airlines 93-as járatának lezuhanásáért? ... Nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy Bin Laden-nek köze volt szeptember 11-hez ... Gondolkodjanak el ezen! (Ford. Lesetár Péter)
