Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-09-01 / 5. szám
2006. szeptember-október «lîîVAKÔkî 9- oldal ► 6) Bizonyított tény, hogy a vádlottak közül Julius Streichelt a pert megelőző vizsgálat során fizikai kínzások sorozatának vetették alá: négy napon keresztül ruhátlanul kellett cellájában tartózkodnia, leteperték a padlóra és vascsövekkel verték, meg kellett csókolnia egy néger őr lábát, miközben az az arcába köpött, és amikor vizet kért, megparancsolták, hogy a latrináról igyon. Amikor mindezt feltárta a tárgyalás során, az erről szóló részletet töröltették a per jegyzőkönyvéből! 7) Nem engedték meg a védőknek, hogy a tanúknak keresztkérdéseket tegyenek fel. Márpedig csakis azt a tanúvallomást lehet a bíróságnak hitelesnek elfogadnia, amely kiállja a keresztkérdések próbáját. Egyébként a legtöbb tanú csakis írásban tett vallomást, nem jelent meg a bíróság előtt, és a bíróság ezeket is elfogadta, figyelmen kívül hagyva a tanúkra vonatkozó szóbeliség elvét. 8) Törvényszék által hitelesnek tekintett dokumentumok nagy részének a hitelessége erősen kétséges, sőt némelyik később kifejezetten hamisítottnak bizonyult. (Megbeszélésekről készült „jegyzőkönyvek” zöme nem a helyszínen, hanem később, emlékezetből lett összeállítva; több jegyzőkönyvből kivettek eredeti lapokat, és később hamisított lapokkal pótolták stb.) Ha - mindezen túlmenően - tartalmi szempontból vesszük bonckés alá a Nürnbergi Pert, előtűnnek annak égbekiáltó igazságtalanságai. Joggal kérdezhetjük, milyen jogon vádolhatták „agresszív háborúval” és „emberiesség elleni bűntettekkel” Németországot Drezda, Hamburg, Köln, Duisburg, München, Nürnberg, Berlin romba döntői és ezen városok polgári lakosságának gyilkosai? Nem felháborító-e, hogy a katyni gyilkosok a németekre akarták fogni borzalmas tettüket? Történelmi tény, hogy nem Németország, hanem Anglia és Franciaország robbantotta ki hadüzenetével a második világháborút, és Churchill volt a fő háborús uszító. Milyen alapon vádolhatja Anglia „háborús bűncselekményekkel” Németországot? Milyen jogon emelhetett vádat Anglia Belgium, Hollandia, Norvégia „semlegességének megsértése” címén Németország ellen, amikor tény, hogy éppen az angolok készültek behatolni ezen országokba, és a németek csupán megelőzték őket? Jogos volt-e a Szovjetunió vádja Németország ellen, hogy a preventív háború indításával megszegte az 1939-es megnemtámadási egyezményt, amikor ő maga a sorozatos légi határsértéseivel már hónapokkal korábban ismételten megszegte azt? Nem viszszás-e végtelenül, hogy a koncentrációs táborok intézményét feltaláló és először alkalmazó Anglia, valamint a több milliós tömegeket fogva tartó, kényszermunkára alkalmazó és gyilkoló Gulág-rendszert működtető Szovjetunió vádolta „emberiesség elleni” bűntettel a koncentrációs táborai miatt Németországot? Ez a kérdéssor még hosszasan folytatható lenne. De ennyi is elég annak szemléltetésére, hogy a Nürnbergi Per nem igazságszolgáltatás volt, hanem ahogy Harlan Fiske Stone, az USA Legfelsőbb Bíróságának elnöke nevezte: „első osztályú lincsparti”. Nem a perbe fogott németek voltak háborús bűnösök, hanem azon országok kormányai, amelyek bírái most ítéletet mondtak a legyőzött Németország politikai és katonai vezetői felett. Háborús bűnösök voltak a terrorbombázással az angolszászok, népellenes bűnösök voltak a katyni gyilkosok, a német nőket megerőszakoló szovjet és angolszász katonák, meg a Gulágok rendszerét fenntartó szovjet vezetők! De háborús bűntettek sorozatát követik el napjainkban is az USA külpolitikájának és katonapolitikájának irányítói a Balkán, Afganisztán és Irak elleni terrortámadásokkal. A demokrácia szószólói „demokráciát”, azaz „népuralmat” akarnak az iraki nép akarata ellenére rákényszeríteni az iraki népre, és ezen abszurd idea érdekében alkalmaznak erőszakot! Ez bizony klasszikus példája a háborús bűntetteknek! A bíróság részéről objektív pártatlanságról már csak azért sem lehetett szó, mert az egész per alatt a bírák együtt ebédeltek, vacsoráztak, ünnepeltek, mulattak, a legszorosabb kapcsolatban álltak a vád képviselőivel, és az ilyenkor szokásos pohárköszöntők alkalmából a vád képviselőivel együtt koccintottak a vádlottak minél előbbi likvidálására... A több, mint tíz hónapi tárgyalás után 1946. október 1-én a Törvényszék felolvasta az ítélete rendelkező részét. A 22 vádlott közül 12 személyt halálra ítéltek. Ezek a következők voltak: Hermann Göring, Joachim von Ribbentrop, Wilhelm Keitel, Alfred Jodl, dr. Ernst Kaltenbrunner, Alfred Rosenberg, Hans Frank, dr. Wilhelm Frick, Julius Streicher, Fritz Sauckel, dr. Arthur Seyss- Inquart (és távollétében Martin Bormann). Baldur von Schirach és Albert Speer 20 évet, Rudolf Hess, dr. Walter Funk és Erich Raeder életfogytiglani börtönt, Constantin von Neurath 15 évet, Karl Dönitz 10 évet kapott, Franz von Papent, Hjalmar Schachtot és Hans Fritzschét pedig felmentették (a tárgyilagosság látszatának keltése végett). A halálos ítéleteket (a távollévő Bormann és az utolsó pillanatban öngyilkos Göring kivételével) 1946. október 15-ről 16-ra virradó éjjel végrehajtották, a legszigorúbb biztonsági intézkedések közepette. Amennyire félt a vádhatóság (és az egész Törvényszék) a per alatt a vádlottak esetleges „kellemetlen” kérdéseitől, annyira bátran, emelt fővel mentek utolsó útjukon az akasztófa alá a halálra ítéltek. Hazájukat, Németországot éltették; olyan hősiesek voltak halálukban, mint amilyen legendás, hősi harcot folytatott az egész német nép a háború alatt az ellene és néhány szövetségese ellen felsorakozott fél világgal szemben. Méltók voltak a halálra ítéltek Németországhoz - és a német nép méltó volt hozzájuk! Haláluk 60 éves évfordulóján álljon itt Ribbentrop búcsúja a földi élettől, amely a társai gondolatait, érzéseit is tükrözte: „Isten áldja Németországot! Utolsó kívánságom, hogy állítsák helyre Németország egységét, és ez járuljon hozzá Kelet és Nyugat kibéküléséhez!” Ribbentrop kívánságának első része teljesült: Németország újra egységes. De a világon igazi béke egyedül az igazságosság gyümölcse lehet: igazi béke csak akkor lesz, ha eltűnik az a gyűlölet, amely a Nürnbergi Pert létrehozta és lefolytatta, ha nem burkolózik a jog és igazságosság köpenyébe a győztes bosszúvágya, és ha megtanulja az ember az ellenségében is tisztelni és megbecsülni, ami nagyszerű! A Nürnbergi Perről is történelmi távlatban érvényesek Adolf Hitler egykori szavai: „Az állam bírái elítélhetnek ártatlanokat tetteikért, de a történelem, a magasabb jog és igazabb igazság istenasszonya mosolyogva fogja egykor széttépni ezt az ítéletet, és felmenti majd a vádlottakat a bűnösség vádja alól.” Korunk igazi háborús bűnösei EGY IZRAELI PROFESSZOR SZERINT: „EL TUDNÁNK PUSZTÍTANI AZ ÖSSZES EURÓPAI FŐVÁROST” (IAP News) - Egy izraeli professzor és hadtörténész utalt rá, hogy Izrael megbosszulhatná a holocaustot azzal, hogy több millió németet és más európaiakat semmisít meg. A Jerusalem Post-ban megjelent interjúban Martin Van Creveld professzor azt nyilatkozta, hogy Izraelnek megvan a lehetősége arra, hogy nukleáris fegyverekkel megtámadja a legtöbb európai fővárost. „Több száz nukleáris robbanófejünk és rakétánk van, és bármilyen irányban fel tudjuk lőni őket, talán még Rómára is. A legtöbb európai főváros célpont a légierőnk számára”. Creveld, a jeruzsálemi Héber Egyetem hadtörténeti professzora, rámutatott, hogy Izrael egyetlen értelmes katonai stratégiája a palesztin nép tekintetében a „ kollektív deportálás”. „Az összes palesztint deportálni kellene. Azok, akik erre törekszenek (az izraeli kormány) csak a megfelelő időpontra és a megfelelő emberre várnak. Két évvel ezelőtt az izraelieknek csak 7 vagy 8%-a gondolta úgy, hogy ez lenne a legjobb megoldás, két hónapja már 33%, most pedig - a Gallup felmérése szerint - 44%”. Creveld azt mondta, biztos benne, hogy Ariel Sáron izraeli miniszterelnök deportálni akarta a palesztinokat. „ Úgy gondolom, nagyon is lehetséges, hogy ezt akarta tenni. Ki akarta terjeszteni a konfliktust. Tudta, hogy semmi más, amit tehetnénk, nem lesz eredményes.” Mikor azt kérdezték, nem aggódik-e, hogy amennyiben Izrael tömeggyilkos deportálást hajt végre a palesztinok ellen, „gazember államnak” fogják nyilvánítani, Creveld Moshe Dayan korábbi izraeli védelmi minisztert idézte, aki szerint „Izrael olyan kell, hogy legyen, mint a veszett kutya: túl veszélyes ahhoz, hogy zaklassák.” Creveld azzal érvelt, hogy Izraelt nem érdekelné különösebben, ha gazember államnak neveznék. „A haderőnk nem a világ harmincadik legerősebb hadereje, hanem inkább a második vagy harmadik. Képesek vagyunk arra, hogy az egész világot magunkkal rántsuk. És biztosíthatom, hogy ez meg is fog történni, még mielőtt Izrael elbukna.” Islamic Association for Palestine (IAP) Nádim Ladki (Ford. 1. p.)
