Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-05-01 / 6. (3.) szám
2006. május-június «lîîVAKÔfcî 9. oldal Tudós-Takács János INKVIZÍCÓ MANNHEIMBEN - ZÜNDEL PERE FOLYTATÓDIK A „holocaust”-tagadással vádolt Ernst Zündel elleni mannheimi inkvizíciós per a május 12-i és 19-i tárgyalással folytatódott. E két tárgyalást azonban megelőzte egy jelentős levélváltás. Dr. Meinerzhagen bíró április 4-én kelt levelében a Zündel site-tal kapcsolatban tanúskodni hívta Zündel feleségét, Ingrid Rimland Zündelt, aki ügvédje, Bruce Leichty útján május 10-én visszautasította a német bíróságra szóló meghívást. Dr. Meinerzhagen a levelében maga is elismerte, hogy Ingrid mint amerikai állampolgár nem köteles tanúskodni egy német bíróságon, és mint a vádlott feleségének joga van megtagadni a tanúskodást. Ugyanakkor rámutatott, hogy a mannheimi ügyészség vizsgálatot folytat ellene „a nép egy része elleni gyűlöletre és erőszakra való ösztönzés” gyanúja miatt. Ennek ellenére biztosította, hogy ha tanúként megjelenik Mannheimben, nem lesz letartóztatva, illetve őrizetbe véve. Zündel felesége ügyvédje útján közölte, hogy nem ismeri el a mannheimi bíróság illetékességét férje ügyében, és visszautasítja az ellene emelt vádat. Ilyen törvényi tényállás ismeretlen az Egyesült Államokban. Felháborítónak tartja, hogy a mannheimi ügyészség vizsgálatot folytat őellene, aki amerikai állampolgár. Nem hajlandó tanúskodni férjével kapcsolatban. Ezt a döntését és annak indokolását május 1-én az interneten keresztül közölte mindazokkal, akik világszerte Zündel barátai. A májusi két tárgyalást egy incidens is megelőzte április 5-én, amikor a tárgyalásból már korábban kizárt bátor szókimondó ügyvédnő, Ernst Zündel védője, Sylvia Stolz megjelent a tárgyaláson és nem volt hajlandó távozni, amikor Dr. Meinerzhagen erre felszólította. Ezt követően a bíró intézkedésére két női rendőr fizikai erőszakkal vezette ki Stolzot a tárgyalóteremből. Az ügyvédnő a tárgyaláson való jelenlétét e szavakkal védte: „Hatvan évvel ezelőtt a német nép lemondott az önrendelkezési szabadságáról. Nem akarom követni ezt a rossz példát. ” Az elnöklő bírót a nürnbergi lincs-bíróság tagjaihoz hasonlította. - Még az incidens előtt Stolz jogi lépéseket tett a tárgyalásból való kizárása ellen. A Karlsruhe-i bíróság döntése szerint az ügyvédnő kizárása jogos volt, „mivel nemzetiszocialista nézeteket hangoztatott”, és a múlt év novemberében sikertelen kísérletet tett arra, hogy Horst Mahler legyen a jogi segítője Ernst Zündel védelmében. De ez a döntés még nem jogerős: az ügyvédnő fellebbezést jelentett be. Mielőtt április 5-én a női rendőrök kivezették a teremből, ezt kiáltotta: „Ellenállás! A német nép felemelkedőben van.” Ilyen előzmények után folyt le a májusi két bírósági tárgyalás. A május 12-i tárgyalásról Günter Deckert Ingrid Zündelhez írt levelében így számolt be: Az eredetileg délután 1 órára kitűzött tárgyalás félórás késéssel, fél kettőkor kezdődött. Sylvia Stolz és Horst Mahler is jelen volt a hallgatóság soraiban. A tárgyalás során a freiburgi Max Planck Nemzetközi Jogi Intézet munkatársa, a 33 éves Straub ismertette szakvéleményét arra vonatkozóan, hogy Zündelnek a kanadai börtönben eltöltött ideje figyelembe vehető-e majd az ellen kimondott börtönbüntetés kiszabásánál. A 32 oldalas szakértői vélemény felolvasása után Jürgen Rieder védőügyvéd keresztkérdéseket intézett Straubhoz azzal kapcsolatban, hogy Emst Zündel Kanadából való kiadatásának alapja a „holocaust” tagadása volt-e. Ezt a szakértő sem volt képes cáfolni. A keresztkérdések közben a hallgatóság soraiból egy személy hangosan bekiabálta, hogy nem ért valamit. A bíró kivezettette. Günter Decker mint „az eljárásban részt nem vevő személy” figyelmeztetésben részesült, mert megkísérelte hangosan németre lefordítani az angol „white supremacist” (=„a fehér felsőbbrendűséget hirdető személy”) kifejezést. Meinerzhagen bíró igyekezett leállítani a kanadai kiadatás alapjának vizsgálatát, de Bock, Rieger és Schaller ügvédek kitartottak kérdéseik mellett. Dr. Schaller rámutatott, hogy a kanadai vádirat alapja „az ország stabilitásának veszélyeztetése” volt, ezzel szemben a német vádirat Zündelt a „faji gyűlölet élesztésével- a holocaust tagadásával” vádolta. E két vádirat között ellentmondás van. A három kirendelt védő egyike megjegyezte, hogy egy bírósági szakértőtől nagyobb szakismeret lenne elvárható. Ezt követően - délután 5-kor - a bíró a tárgyalást május 19-re elnapolta. A május 19-i tárgyalás - szintén Günter Deckert Ingridhez írt levele és a feleség összefoglalója alapján - így summázható: A tárgyalás délelőtt 9 órakor kezdődött és mindössze 40 percig tartott. A mintegy 50 főnyi hallgatóság soraiban ismét helyet foglalt Sylvia Stolz és Horst Mahler. Két angol látogató is jelen volt: Richard Edmonds és John Gregory. Dr. Meinerzhagen bíró, aki korábban megtiltotta, hogy a hallgatóság tapssal köszöntse a terembe lépő Emst Zündelt, ezúttal némán figyelte, hogy a teremben lévők tiszteletük jeléül felálltak, amikor Zündel a színen megjelent. A tárgyalás elején a bíró teljes egészében felolvasta annak a levélnek a fordítását, amelyet Ingrid ügyvédje hozzá intézett. Majd idézett néhány mondatot Igridnek a férjének szóló május 2-i leveléből, amelyben a feleség kifejezte azt a véleményét, hogy a bíró politikai nyomásra cselekszik. Néhány mondatot a jegyzőkönyvbe diktált Emst válaszából is, ahol Zündel azt állította, hogy az ellene folyó per végeredménye előre meg van határozva. Végül a tárgyalást június 9-re elnapolták, amikorra egyetlen tanút idéztek meg a Wiesbaden-i Szövetségi Bűnügyi Intézettől (amely az FBI német megfelelője): valószínűleg Sabine Kuhl-t, akinek a feladata volt állandóan figyelni a „Zündelsite”-ot. Az, hogy 31 évvel „az eszmék szabad áramlását” garantáló Helsinki Egyezmény aláírása után Európa szívében ilyen inkvizíciós per folytatható, világosan mutatja a liberális „demokraták” szavai és tettei közötti szakadékot. Ha ezt a tanulságot a németek levonják, igazolódik Sylvia Stolz mondása: „A német nép felemelkedőben van.” D. C. Dave AZ IGAZSÁG SZŐNYEG ALÁ SEPRÉSÉNEK 17 MÓDJA Még egy kormányt is megdönthetnek a nagyfokú bűnöző tevékenységéről szóló megalapozott, hihető állítások. Ha a kormánynak nincs hatékony, tényeken alapuló védelme, akkor más módszereket kell alkalmazni. Ezek sikere nagyban függ az együttműködő sajtótól, és egy látszat-ellenzéki párttól. 1. Hallgasd el. Ha nem számolsz be róla, ha ez nem hír, akkor nem történt meg. 2. Játszd meg a felháborodottat. Ez „Hogy merészeled?” trükként is ismert. 3. A vádakat jellemezd „híresztelésként“, vagy még inkább „légből kapott hírként“. Ha a hírzárlat ellenére a nyilvánosság mégis tudomást szerez a gyanús tényekről, ez csak „híresztelések” által lehetséges. (Ha az emberek hajlamosak elhinni a „híreszteléseket“, ez csak azért lehet, mert ők „paranoidok” vagy „hisztérikusak”.) 4. Üsd ki a szalmabábukat. Csak a leggyengébb vádak leggyengébb részleteivel foglalkozz. Még jobb, ha megalkotod a saját szalmabábuidat. Kelts kósza híreket (vagy ültess el hamis történeteket) és ezeket használd, amikor cáfolod a valós és megalapozatlan vádakat. 5. Nevezd a szkeptikusokat összeesküvés-elmélet gyártóknak, bolondoknak, fecsegőknek, fantasztáknak, rögeszmésnek és természetesen rémhírterjesztőknek. Használj erősen emocionális tartalmú igéket és mellékneveket, amikor a vádjaikat jellemezed, és védelmezed az „értelmesebb” kormányt, valamint annak védelmezőit. Aztán kerülj el óvatosan minden fair és nyílt vitát az általad így ócsárolt személyekkel. Biztosításképpen alkosd meg a saját „szkeptikusaidat“, akiket aztán lelőhetsz. 6. Vond kétségbe a motívumokat. Próbáld ellehetetleníteni a kritikusokat azáltal, hogy úgy állítod be őket, mint akik nem kíváncsiak az igazságra, hanem csak egy politikai programot követnek vagy pénzt akarnak csinálni (szemben a kormányoldal túltámogatott híveivel, akiknek feltehetően nem ez a célja). 7. Hivatkozz a tekintélyre. Itt a cenzúrázott sajtó és az ál-ellenzék nagyon hasznos lehet. 8. Utasítsd el a vádakat, mint „régi szöveget”. 9. Legyél félig tiszta. Ez a módszer „vallomás és elkerülésként” vagy „mérsékelt kerülőútként” is ismeretes. Ily módon őszinte benyomást keltesz magadról, miközben csupán a viszonylag ártatlan, nem büntetőügyi „hibákat” ismered el. Ehhez a módszerhez gyakran egész más menekülőútra van szükség, mint az eredetileg választott. A hatékony kárvédelem esetén a menekülőúton csak a vén szkeptikusoknak kell végigtotyogniuk, hogy eljussanak az erősen korlátozott piacokra. 10. Jellemezd a bűncselekményeket lehetetlenül bonyolultként, az igazságot pedig megismerhetetlennek állítsd be. 11. Visszafelé érvelés, a deduktív módszer bosszúval kombinált változata. Következetes dedukció esetén az aggasztó bizonyíték irreleváns. Például: teljesen szabad sajtónk van. Ha bizonyíték van arra, hogy a Vince Foster „öngyilkosság” bejelentés hamisítvány volt, akkor ők beszámoltak volna erről. Mivel nem számoltak be róla, nincs is ilyen bizonyíték. E módszer egy másik változatához szükség van egy összeesküvés leleplezőjének valószínűsítésére, és egy olyan sajtóra, amely beszámolna a kiszivárogtatásról. 12. Kívánd meg, hogy a szkeptikusok teljesen derítsék fel a bűncselekményt. Például: ha Fostert meggyilkolták, ki és miért tette azt? 13- Válts témát. Ide tartozik az elterelő hírek létrehozása, és/vagy közzététele. 14. A terhelő tényekről könnyedén számolj be, és ne vonj le következtetéseket. Ezt olykor „cserbenhagyásos gázolás” jelentésnek is nevezik. 15. Hazudjál bátran és pofátlanul. Ennek kedvelt módja az, hogy a nyilvánosság elé tálalt „tényeket” egy hihetőnek hangzó, de névtelen forrásnak tulajdonítod. 16. A 4. és 5. pont bővítéseként, bízd meg saját szekértolóidat a botrányok „leleplezésével” és támogass népszerű ügyeket. Ennek eredményeként megelőzöd a valódi ellenfeleket. Egy másik variáció az, hogy lefizetsz gazdag embereket, akik majd úgy tesznek, mintha a saját pénzüket költenék. 17. Áraszd el az internetet saját ügynökeiddel. Ez a válasz a következő kérdésre: „ mi motiválhatna valakit arra, hogy hosszú órákat töltsön internetes fórumokon és a kormányt vagy a sajtót védelmezze, miközben a valódi kritikusokat inzultálja?”. Hát nincs a hatalomnak elég védelmezője a sajtóban, a rádióban és a televízióban? Az ember azt gondolná, hogy a kritikus levelek cenzúrázása és a komoly telefonálók kizárása elég korlát lenne; de ez nyilván nem elég. (Ford. Lesetár Péter)
