Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-05-01 / 6. (3.) szám
2006. május-június «lîîVAKÔfeî 7. oldal ► hírek szerint széleskörű biztonsági, védelmi és hírszerzési rendszert alkalmaz - sőt még külföldön is vadászik az ellenségeire. Szeptember tizenegyedike nem egyszerű akció volt. Kitervelhető és végrehajtható lett volna-e a hírszerző és biztonsági szolgálatok koordinációja, illetve kiterjedt beszivárgása nélkül? Természetesen ez csupán egy pallérozott elme sejtése. Miért tartották titokban a támadás különféle vonatkozásait? Miért nem közük velünk, hogy kik mulasztották el kötelességüket? És a felelősök és bűnösök miért nincsenek azonosítva és bíróság elé állítva? Minden kormánynak kötelessége gondoskodni állampolgárainak biztonságáról és lelki békéjéről. Néhány év óta az Ön országa népének és a világ konfliktus-gócpontjai szomszédainak nincs meg a lelki békéje. Ahelyett, hogy szeptember 11-e után gyógyították és ápolták volna a túlélők és a támadások következtében óriási mértékben traumatizálódott amerikai nép érzelmi sebeit, bizonyos nyugati médiák csak növelték a félelem és bizonytalanság légkörét: némelyek állandóan az új terrortámadások lehetőségéről beszéltek és a népet félelemben tartották. Szolgálat volt-e ez az amerikai nép számára? Lehet-e számbavenni a félelemből és pánikból elszenvedett károkat? Az amerikai polgárok a bármely pillanatban és bármely helyen bekövetkezhető újabb támadásoktól való állandó félelemben éltek. Bizonytalanságot éreztek az utcán, munkahelyükön és otthonaikban. Kit tenne boldoggá ez a helyzet? Miért növelte a média a bizonytalanság érzését, ahelyett, hogy a biztonság érzését sugározta és a lelkek békéjéről gondoskodott volna? Vannak, akik úgy vélik, hogy a túlzott félelem megkönnyítette az Afganisztán elleni támadást és igazolásul szolgált arra. Ismét utalnom kell a média szerepére. A média alapszabályaiban rögzített tétel az információ korrekt terjesztése és egy történetről való tisztességes beszámolás. Mélységesen sajnálom, hogy bizonyos nyugati médiák ezeket az elveket láthatóan semmibe vették. Az Irak elleni támadásra a fő ürügy a tömegpusztító fegyverek léte volt. Ezt ismételgették szünet nélkül, hogy a közvélemény végül elhiggye, és ez szolgált alapul az Irak elleni támadásra. Nem fog elveszni az igazság egy mesterségesen kialakított és megtévesztő légkörben? Újra azt kérdem: ha engedik, hogy az igazság elvesszen, hogyan egyeztethető ez össze a fentebb említett értékekkel? Elveszett-e a Mindenható számára ismert igazság is? Elnök Úr! A világ különböző országaiban az állampolgárok hozzájárulnak a kormányok kiadásaihoz, és így ennek viszonzásaként a kormányaik képesek szolgálni őket. Itt a kérdés az, hogy „a dollárok százbilliói, amelyeket minden évben az iraki hadjáratra költöttek, mit eredményeztek az állampolgárok számára?” Amint Excellenciád tudja, az Ön országának bizonyos államaiban az emberek szegénységben élnek. Sok ezer ember hajléktalan, és a munkanélküliség hatalmas probléma. Természetesen ezek a problémák - kisebb-nagyobb fokban - más országokban is léteznek. E körülmények szem előtt tartásával a hadjáratnak az állami kincstárból fizetett hatalmas költségei megmagyarázhatók-e és összhangban vannak-e a fentebb említett elvekkel? Amint mondtuk, a nép bizonyos problémái szerte a világon léteznek, a mi régiónkban és az Ön országában is. De az én állításom - amellyel remélhetőleg bizonyos fokig Ön is egyetért majd - a következő: a hatalom birtokosai meghatározott ideig vannak hivatalukban és nem uralkodnak végtelenségig, de a nevüket számon tartja majd a történelem, és folytonosan megítélik őket a közeli és távolabbi jövőben. A nép fogja tüzetesen megvizsgálni elnökségünket. Békét, nyugalmat és jólétet akartunk-e teremteni a nép számára, vagy bizonytalanságot és munkanélküliséget? Igazságosságra törekedtünk-e, vagy csupán sajátos érdekeltségű csoportok támogatására, és sok ember szegénységbe és nélkülözésbe kényszerítésével kevés ember gazdaggá és hatalmassá tételére - elárulva így a nép és a Mindenható övéire vonatkozó felhatalmazását? Megvédtük-e a kiváltságokkal nem rendelkezők jogait, vagy semmibe vettük azokat? Megvédtük-e minden nép jogait szerte a világon, vagy háborúkat kényszerítettünk rájuk, beavatkozva jogtalanul a belügyeikbe, pokoli börtönöket létesítve, és közülük egyeseket börtönbe zárva? Békét és biztonságot teremtettünk-e a világ számára, vagy a megfélemlítés és fenyegetés kísérteiét idéztük-e fel? Megmondtuk-e az igazat népünknek és másoknak szerte a világon, vagy annak ellenkezőjét tártuk eléjük? A nép oldalán álltunk-e, vagy a megszállók és elnyomók oldalán? Azt a célt tűzték-e ki kormányaink, hogy az ésszerű magatartást, a logikát, etikát, békét, a kötelességteljesítést, az igazságosságot, a nép szolgálatát, a jólétet, a haladást és az emberi méltóság tiszteletét mozdítják elő, avagy a fegyverek erejét, a megfélemlítést, bizonytalanságot, a nép semmibe vevését, a haladás és más népek kiemelkedésének késleltetését és a nép jogainak sárba tiprását? Végül is a nép fog megítélni minket: hűek maradtunk-e hivatali eskünkhöz - a nép szolgálatához, ami a fő feladatunk, és a próféták hagyományaihoz -, vagy sem? Elnök Úr! Meddig képes a világ eltűrni ezt a helyzetet? Hová vezeti ez a irányvonal a világot? Meddig kell fizetni a világ népeinek néhány vezető helytelen döntéseiért? Meddig fogja üldözni a - tömegpusztító fegyverek felhalmozásából felidézett - bizonytalanság kísértete a világ népeit? Meddig fog folyni az ártatlan férfiak, nők és gyermekek vére az utcákra, és meddig fogják lerombolni az emberek házait a fejük felől? Elégedett-e Ön a világ jelenlegi helyzetével? Gondolja, hogy a jelenlegi politika folytatódhat? Ha a biztonságra, a katonai hadjáratokra és csapatmozgásokra költött dollárbilliókat ehelyett beruházásra és a szegény országok megsegítésére, egészségügyi célokra, a különféle betegségek leküzdésére, a lelki és testi egészség növelésére és az arra való nevelésre, a természeti katasztrófák áldozatainak segítésére, munkahelyek teremtésére, tervek kialakítására, a szegénység enyhítésére, béketeremtésre, a vitázó felek közötti közvetítésre, a faji, etnikai és más konfliktusok tüzének kioltására költenék, ilyen lenne ma a világ? Nem lenne-e az Ön kormánya és népe jogosan büszke? Nem lenne-e az Ön kormányának politikai és gazdasági helyzete erősebb? És - nagyon szomorúan kell mondanom - növekedne-e egyre jobban a globális gyűlölet az amerikai kormány iránt? Elnök Úr! Nem akarok senkit sem szomorítani. Ha Ábrahám, Izsák, Jákob, Izmáéi, József próféta vagy Jézus Krisztus ma lenne közöttünk, hogyan ítélnék meg ezt a magatartást5 Játszhatnánk-e szerepet a megígért világban, ahol az igazságosság egyetemessé válik, és Jézus Krisztus jelen lesz? Egyáltalán, elfogadnak-e majd minket5 Alapkérdésem ez: nem lenne-e jobb kölcsönhatásban lenni a világ többi részével? Jelenleg több száz millió keresztény, több száz millió mohamedán létezik, és több millió ember követi Mózes tanítását. Minden isteni vallás egy szón osztozik, egy szót tisztel, és ez a „monoteizmus”, vagyis hit az egy Istenben, akin kívül más isten egyáltalán nem létezik. A Szent Korán ezt a közös szót hangsúlyozza. Felhívást intéz az isteni vallások összes követőihez és ezt mondja [3. 64]: „Ó, ti a Könyv követői! Egyezzünk meg egymás között abban, hogy csak Allahot szolgáljuk, senki mást: nem csatlakozunk senki máshoz, csak Őhozzá, és egyesek közülünk nem fogadnak el úrnak senki mást Allahon kívül: de akik hátat fordítanak, azoknak azt mondjátok: tanúsítsd, hogy mi mohamedánok vagyunk.” (Imran Családja) Elnök Úr! Az isteni szöveg szerint mindannyiunknak az a hivatása, hogy az egy Istent tiszteljük és az isteni próféták tanítását kövessük. „Tisztelni kell Istent, aki a világ minden hatalma fölött áll, és mindent megtehet, amit csak akar. ” „Az Úr, aki ismeri mindazt, ami el van rejtve, és ami látható, aki ismeri a múltat és a jövőt, tudja, hogy mi megy végbe a szolgái szívében, és megemlékezik a tetteikről.” „Az Úr a bíró, aki az egek, a Föld és az egész világegyetem birtokosa.” „A világegyetemről való tervezés az Ő dolga, és szolgáira bízta az irgalom és bűnbocsánat boldogító hirdetését.” „Ő társa az elnyomottnak és ellensége az elnyomóknak.” „Ő az együttérző, az Irgalmas.” „Ő a hűséges emberek menedéke, és a sötétségből a fény felé vezeti őket.” „Ő tanúsítja szolgái tetteit.” „Arra szólítja fel szolgáit, hogy legyenek hűségesek, tegyenek jót, és arra kéri őket, hogy tartsanak ki az igazságosság útján és maradjanak állhatatosak.” „Csak azoknak van rossz végük, akik e világ életét választották, nem engedelmeskednek Neki, és elnyomják a szolgáikat.” És: „A jó vég és az örök paradicsom azoké a szolgáké, akik félik az Ő felségét és nem követik az élvhajhászó énjüket.” Mi abban hiszünk, hogy az isteni próféták tanításaihoz való visszatérés az egyedüli út, amely az üdvösséghez vezet. Azt hallottam, hogy Excellenciád Jézus Krisztus tanítását követi, és hisz a Földön az igazságosság uralmára vonatkozó isteni ígéretben. Mi is hisszük, hogy Jézus Krisztus a Mindenható egyik nagy prófétája volt. Ismételten dicséri őt a Korán. Jézust a Korán is idézi. [19. 36] Bizonyos az is, hogy Allah az én Uram és az Ön Ura, szolgáljuk hát Őt: ez a helyes út. Minden isteni hírnök hitvallása ez: szolgálni és engedelmeskedni a Mindenhatónak. Minden európai, ázsiai, amerikai, csendes-óceáni és a világ többi részén élő népnek egy az Istene. Ő a Mindenható, aki vezetni akarja, és méltóságot ad minden szolgájának. Ő nagyságot ajándékozott az embereknek. Ezt is olvashatjuk a Szent Könyvben: „A Mindenható Isten csodákkal és világos jelekkel küldte el a prófétáit, hogy vezessék az embereket, isteni jeleket mutassanak nekik és megtisztítsák őket a bűnöktől és a szennyeződésektől. A Könyvet és a mérleget is elküldte, hogy az emberek igazságosságot tanúsítsanak és elkerüljék a lázadót.” Mindezek az idézetek is különböző formában megtalálhatók a Jó Könyvben. Az isteni próféták megígérték: „Eljön a nap, amikor minden emberi lény megjelenik a Mindenható ítélőszéke előtt, és a tetteik meg lesznek vizsgálva. A jó akarat jutalma a menny lesz, és akik rosszat cselekedtek, isteni büntetésben fognak részesülni. Bízom benne, hogy mindketten hiszünk egy ilyen nap eljövetelében, de nem lesz könnyű számba venni a vezetők cselekedeteit, mert felelnünk kell a nemzetünkért és minden más emberért, akinek az életét közvetlenül vagy közvetve érintették a mi cselekedeteink. Minden próféta, aki a békéről és az ember érdekében álló nyugalomról beszélt, a monoteizmus, az igazságosság és az emberi méltóság iránti tisztelet alapján állt. Nem gondolja-e, hogy ha mindannyiunk hinni fog ezekben az elvekben, és aláveti magát ezeknek, vagyis a monoteizmusnak, Isten tiszteletének, az igazságosságnak, az emberi méltóság iránti tiszteletnek, az Utolsó Napban való hitnek, megbirkózhatunk majd a világ jelenlegi problémáival, amelyek a Mindenható és a próféták tanítása iránti engedetíenség következményei, és javíthatjuk a teljesítményünket? Nem gondolja-e, hogy ezen elvekben való hit megteremti és garantálja a békét, barátságot és igazságosságot? Nem gondolja-e, hogy a fentebb említett írott és íratlan elveket egyetemesen tisztelik? Nem akarjae elfogadni ezt a meghívást? Vagyis: igazi visszatérést a próféták tanításához, a monoteizmushoz, az igazságossághoz, az emberi méltóság megőrzéséhez, a Mindenható és a prófétái iránti engedelmességhez? Elnök Úr! A történelem azt tanítja, hogy az elnyomó és kegyetlen kormányok nem maradnak fenn. Isten az emberek sorsát rájuk bízta. A Mindenható nem hagyta sorsára a világegyetemet és az emberiséget. Sok dolog történt, ami ellentétes volt a kormányok óhajaival és terveivel. Ezek azt bizonyítják, hogy egy magasabb rendű hatalom működik, és minden eseményt Ő határoz meg. Tagadhatja-e bárki is a változás jeleit ma a világban? Összehasonlítható-e a világ jelenlegi helyzete a tíz évvel korábbival? A változások gyorsan, irtózatos sebességgel mennek végbe. A világ népei nem elégedettek a status quo-val és nem törődnek a világ számos befolyásos vezetőjének ígéreteivel. Szerte a világban számos ember bizonytalanságot érzékel, ellenzi a bizonytalanság és háború terjedését, nem hagyja jóvá, nem fogadja el a kétes politikai irányvonalakat. Az emberek tiltakoznak a gazdagok és a szegények, valamint a gazdag és szegény országok közötti, egyre növekvő szakadék ellen. Az emberek undorodnak az egyre növekvő korrupciótól. Számos ország népe haragos a kulturális alapjaik elleni támadások és a családok szétzilálása miatt. Ugyanilyen mértékben döbbenti meg a törődés és együttérzés fokozatos eltűnése. A világ népei nem hisznek a nemzetközi szervezetekben, mivel a jogaikat nem támogatják ezek. A liberalizmus és a nyugati stílusú demokrácia nem volt képes segíteni az emberiség eszményeinek megvalósulását. Napjainkban ez a két koncepció kudarcot vallott. A kifinomult érzékkel rendelkezők már hallhatják a liberális demokrata rendszerek ideológiájának és gondolatai megsemmisülésének és bukásának hangjait. Egyre jobban látjuk, hogy a világ népei közelednek egy fő fókuszpont - a Mindenható Isten felé. Az Istenben és a próféták tanításában való hit által az emberek kétségtelenül megoldják majd a problémáikat. Az én kérdésem ez: „Nem óhajt csatlakozni hozzájuk?” Elnök Úr! Akár tetszik nekünk, akár nem, a világ a Mindenhatóban és az igazságosságban való hit felé tart, és az Isten akarata diadalmaskodni fog minden felett. Mahmood Ahmadinezsád, Irán Iszlám Köztársaságának elnöke (Fordította: Tudós-Takács János)
