Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)

2006-03-01 / 2. szám

AZ IGAZSÁG VÉDELMÉBEN- Exkluzív interjú Polgár Lajossal -2006. március-április ______________________«ITTVAKtfllT

AÆint közismert, az izraeli illetőségű nácivadász Simon Wisenthal Központ a liberális zsidó sajtó hathatós támogatásával tavaly nyár óta háborús és népellenes bűnök vádjával hajszát folytat az Ausztráliában élő 89 éves Polgár Lajos ellen, anélkül, hogy bűnösségéről a legcsekélyebb bizonyítékot is felmutatták volna. A Szittyakürt tavaly szeptember-októberi számában már beszámoltunk életútjáról. Most a lap számára folytattunk beszélgetést a Nyilaskeresztes Párt egykori tisztségviselőjével.

Kérdés: Mivel a hazai sajtó és média kivétel nélkül valótlanságok Özönével árasztotta el az olvasókat személyeddel kapcsolatban, szeretnénk, ha a Szittyakürt olvasóinak tájékoztatására maga a legilletékesebb válaszolna azokra a kérdésekre, amelyek a körülötted kirobbantott botrányban felmerültek.

PL: Végtelen örömmel olvasom a Szittyakürtöt. Nem is képzelitek, milyen hatalmas pofont adtatok zsidó vádlóimnak a „Visszahozom a nyilaskeresztef című húsz évvel ezelőtt írt cikkem újraközlésével. A zsidók ugyanis főképpen azzal vádolnak, hogy Ausztráliában elbújtam és hatvan éven keresztül súlyos bűneim tudatában meg sem mertem mukkanni. Az igazság valójában az, hogy közel ezer magyar és angol cikkemben, sok előadásomban, mindig kiálltam a legtisztább magyarság, a Hungarizmus mellett.

K: Mennyiben változott meg az életed, mióta elkezdődött az ellened való kampány és a liberális sajtó úgymond „sztárt” csinált belőled?

PL: Az utóbbi időben elleptek a média képviselői, a televíziós állomások, újságok stb., mert az állandó gyilkosságok, földrengések és egyebek után kellett nekik valami más is, amiről írhatnak. így hát elkaptak egy bujkáló fasiszta nácit, aki kínozta, gyilkolta a szegény ártatlan zsidókat. Az egyik cikkben egy zsidó nő tudósítása azt állítja, hogy a Hűség Házában, mint annak parancsnoka, én irányítottam a zsidók százainak kínzását és meggyilkolását.

K: Hogy kerültél egyáltalán a Hűség Házába és milyen feladatokat láttál el?

PL: Ami a Hűség Házában történt két hónapos szolgálatomat illeti, vádlóim a saját elképzelésük szerint vádaskodnak, közben nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy az igazságot derítsék fel. A hatalom átvétele előtt két évig katonai szolgálatot teljesítettem, amikor a politizálás a katonáknak tiltva volt. Október 17-én

a királyi várban, a Szálasi-kormány első ülése után Szálasi utasítására Beregffy honvédelmi miniszter ott helyben mentett fel a további katonai szolgálat alól. Minthogy nem akartam szerepet vállalni egyetlen minisztériumban sem, így Gera testvér jött hozzám, hogy vállaljam el Henney altábornagy helyét, aki Szálasi mellett mint országos munkarendvezető működött. Ezt már szívesen elvállaltam. Ekkor nyílt meg az eddig bezárva tartott Hűség Háza és első ténykedésem volt, hogy a pincében egy nappal azelőtt a Truczka házmester által fogva tartott hat zsidó átküldését a gettóba vagy a rendőrségre, elrendeltem. Ez a dolog a népbíróságon Gera testvér tárgyalásán említésre került velem kapcsolatban.

Én csak kétszer láttam zsidókat ott. Először, amikor Truczka hozott be hatot az én érkezésem előtt. Amikor megláttam őket - sértetlenül - a tűzifás pincében, azonnal elrendeltem eltávolításukat, és a megfelelő helyre való visszaküldésüket. A másik alkalommal, amikor beléptem Olaszi Sándor országos pártszolgálat vezetőnek az irodájába, ott láttam egy zsidó fiatalasszonyt az asztalnál kávét inni, cigarettázva. Félrevontam Olaszit és kérdeztem, mit keres ez a zsidónő az irodájában. Meglepő választ kaptam. A nő a gettóban szolgál, mint megfigyelő és egyben tájékoztató az ottani általános hangulatról. A Párt készen akart lenni egy Varsó-szerű zsidómaffia lázadás esetére. A nő beszámolója szerint nem volt okunk aggodalomra, mert a zsidók biztonságban érezték magukat. Mi annyira el voltunk foglalva a Budapestre beözönlő párttagok és menekültek megsegítésével és eligazításukkal, hogy még álmunkban sem jutott volna eszünkbe a zsidókkal kapcsolatos ügyekbe való beavatkozás. Ilyesmire akkor idő sem volt, mert az ország minden részéből menekülő testvérek százszámra jelentkeztek kihallgatásra a Hűség Házában, és a pincék alig voltak elegek légoltalmi feladatra az állandó riadók miatt. Bolond az, aki azt meri állítani, hogy abban az időben zsidó foglyokat tartottunk volna a pincében.

K: Mit szólsz az ellened felhozott vádakhoz?

PL: Ami engem illet, csak örülni tudok a körülöttem lévő zavargásnak, mert már nagyon bosszantott az a sok hazugság, amit a Pártunk két hónapos budapesti működésére rászórtak, különösen, ami a Hűség Házában történt, amelynek egyik fő mozgatója voltam. Azt hiszik ezek a hazudozó zsidók, hogy mi is azt csináltuk, amit ők gazemberkedtek hatvan éven keresztül.

K: Mit tudsz a nyilasok által állítólag elkövetett, úton-útfélen szajkózott kegyetlenkedésekről és gyilkosságokról?

PL: Jómagam a hatalom átvétele után október 18-tól december 24-ig nem egészen két és fél hónapot töltöttem el a Hűség Házában, ahova csak szállingózva jöttek hírek a visszaélésekről. Kétségtelen, hogy a hungarista hatalomátvételnek sajnos volt sötét oldala is, főleg azok részéről, akik azzal visszaéltek a felső vezetés tudta nélkül.

Azok a vádak, amik a „Terror Háza” avatásakor hangzottak el az ottani nyilas kínzásokról és gyilkolásról, mind disznó hazugság, mert arról nekem is tudnom kellett volna és a szegény, ártatlanul kivégzett makói gyerekorvos Gera testvér, Szálasi helyettese, kitért volna a hitéből, ha csak egyetlen ilyesmi ott előfordult volna. Egyébként a kerületekben történt visszaélésekről a Párt vádlottjai a népbíróságokon értesültek igazán először.

A Dunába ezerszámra való beleélés nevetséges vád. Sehol a Duna körül nem volt jelentés partra sodort hullákról, pedig tudjuk, hogy rendszerint még egyet is kisodor a víz valahol. Ettől függetlenül ma már tudjuk, hogy történtek ilyen esetek, de nagyon elszórtan.

A sebtében felállított gettó valódi menedéknek bizonyult a zsidók számára, mert a Szalai Pál által Szálasi utasítására nyilas pártszolgálatosokból és rendőrökből összeállított őrség megvédte a zsidókat minden külső beavatkozástól. Szalai Pál a háború után mint a Magyar Államrendőrség tagja ezredesi rangot ért el. Csak azt felejtik el mindig vele kapcsolatban megemlíteni, hogy amit ő tett, azt Szálasi Ferenc egyenes utasítására tette. A kilencvenes években halt meg Amerikában, ahova 1956 után vándorolt ki.

K: Egyik további vád ellened, hogy álnéven érkeztél Ausztráliába annak idején.

PL: Én már 1950-ben feltártam az igen befolyásos munkaadómnak valódi hátteremet és kértem tőle tanácsot, hogy kérjem-e hivatalosan a valódi nevem visszaállítását, minthogy én a feleségemmel mint Kardos József jöttem ki, amelyet az összeomláskor, 1945-ben vettem fel. Ő azt ajánlotta, hogy ezzel ne is próbálkozzak, mert jelenleg úgy áll a helyzet, aki nem a saját nevén jött ki, azt azonnal felpakolják az első Európába menő repülőgépre vagy hajóra és küldik vissza, ahonnan jött, mert túl sok pénzbe kerülne a háttér kivizsgálása. így vártam 1957-ig, amikor az

7. oldal

56-os nagyhírű szabadságharc egész más képet festett az ide kivándorolt magyarokról. Bementem egyszerűen a bevándorlási minisztériumba és bejelentettem, hogy barátaim szeretnék, ha felvenném az ausztrál állampolgárságot, de én ezt az eredeti nevemen szeretném elnyerni. Persze volt nagy meglepetés és mindjárt bevezettek a minisztériumba helyezett ASIO biztonsági szervezet képviselőjének az irodájába, akinek becsületesen feltártam az egész hátteremet. A tisztviselő megvakarta a fejét és csak annyit mondott, hogy ezt nekik bizony ki kell alaposan vizsgálni, mert nagy a felelősség is.

Nyolc hónap múlva hívtak be megint ugyanahhoz a tisztviselőhöz, aki nagy csodálkozását fejezte ki, hogy miért változtattam nevet, amikor Nürnbergben, Berlinben, Tel Avivban, Budapesten és még Debrecenben is folytattak kivizsgálást az angol követségen keresztül, mert akkor még nem volt képviselete ott Ausztráliának. Sehol nem találtak ellenem olyan tettet, amelyet rossznak lehet tekinteni, inkább csak jó véleményt. Ezen az alapon a bevándorlási miniszter úr megadta az engedélyt eredeti nevem viselésére és egyben elfogadtak ausztrál állampolgárnak.

K: Tudomásunk szerint Ausztráliában igen prominens barátokkal rendelkezel.

PL: Az itteni zsidók most megtámadták a halott volt munkaadómat, majd Malcolm Frazer volt federális miniszterelnököt, akit 19 éves kora óta ismertünk és aki munkaadóm velünk együtt felnőtt lányát vette feleségül. A mai napig jó barátságban vagyunk. Megtámadták a volt bevándorlási minisztert is, a jelenlegi külügyminiszter édesapját, hogy mind segítettek nekünk, piszkos fasiszta gyilkosoknak az állampolgárság felvételében. Különösen a THE AUSTRALIAN c. újság nevez engem mindenféle kínzó, gyilkoló fasisztának. Minden más újság riporterével hajlandók vagyunk beszélgetni, de ennek a piszkos, hazug újságnak az embereivel nem állunk szóba.

K: Téged többek között azzal is vádolnak, hogy holocaust-tagadó vagy.

PL: Ez a nagy herce-hurca, ami körülöttem van, jó alkalom arra, hogy kiteregessük azt a sok hazugságot, ►