Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-01-01 / 1. szám
A KARPATOKTUL LE AZ ALDUNAIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) TESTVER! OLVASD A HUNGARISTA SZELLEM LÁPJÁT! ttlîîV a Hungária szaüaöságíjarcos ooozgaLocd Lapja 45. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2006. JANUAR-FEBRUAR ARA: 2,25 US dollár Dobszay Károly VÁLASSZ, MAGYAR! 2. oldal Germar Rudolf AUSCHWITZ: FELSZABADULÁS VAGY MEGSZÁLLÁS? 7. oldal. Tudós-Takács János MINDSZENTY ÉS A NYILASOK 10. oldal. ÍME, A ZSIDÓ VÉGJÁTÉK 14. oldal. Ungvári Gyula • • KITÖRÉS EGY LEGENDÁS HŐSKÖLTEMÉNY A főváros ostroma, amely Sztálingrád, Berlin és Breslau után a második világháború legnagyobb méretű utcai harcokkal járó küzdelme volt, 1944 és 1945 fordulóján vette kezdetét. Természetesen miközben folyt Budapest ostroma, hazánk más területein is folytak harcok. Ezekben a küzdelmekben Budapest védelmének nagy jelentősége volt, hiszen a főváros védekezése nagy számú ellenséges erőt kötött le. Emiatt is természetes, hogy a mögöttes területeken harcoló német-magyar erők nem hagyhatták Budapest védőit magukra. Egyrészt légi úton jelentős anyagi támogatásban részesítették őket, másrészt három ún. Konrád-hadmüveletben is megkísérelték Budapest, ill. Buda felmentését. A légi támogatás az utolsó lehetséges pillanatokig folyt. A Budapest Hadtestcsoport egyrészt a IX. Német SS-Hegyihadtest 8. és 22. SS-hadosztályából állt Pfeffer-Wildenbruch tábornok parancsnoksága alatt, másrészt az 1. Magyar Hadtestből Hindy Iván altábornagy parancsnoksága alatt. Az ostrom kezdetén a német-magyar védősereg kb. 80 000 főre rúgott. A véderő a teljes létszámot figyelembe véve kb. fele-fele arányban oszlott német és magyar részre, viszont nagy különbség mutatkozott a véderő harci létszáma és a páncélosokkal való ellátottság területén - a német erő javára. A támadó szovjet-román haderő lényegesen több mint kétszerese volt a védőseregnek, harci állományuk viszont közel háromszoros. A támadók létszámfölénye a harcok során fokozódott. A kitörés előtti pillanatokra a sebesültek nélkül számítva a védőerő létszáma 30 000 főre, a szovjet-román haderő létszámának kb. 40%-ára, harci létszámának 30%-ára csökkent. A szovjet erő oldalán a nehézfegyverzet, a fegyverzetjavítási lehetőségek és a lőszerellátottság tekintetében oly nagy fölény mutatkozott, hogy a fenti két- és félszeres, ill. több mint háromszoros erőkülönbség a valóságban még nagyobbnak bizonyult. A szovjet stratégia először Pest elfoglalására irányult, ez alatt a budai részen a szovjetek lassan haladtak előre. Közben Budapesten a harcok házról házra folytak, az óvóhelyekre, pincékbe szorult lakosság súlyos szenvedéseken ment keresztül (éhezés, a tisztálkodás hiánya, zsúfoltság, betegségek, sebesülések, sok-sok haláleset, majd a megszálló katonaság zabrálása, nők megbecstelenítése és primitív rombolása). Pest elfoglalása január 18-ára fejeződött be. Az utolsó pillanatban a Pestet védő sereg visszavonult Budára és megkezdődött Buda erőteljes ostroma. Ez a január 20-február 11-e közötti időszakot ölelte fel, az ostrom egész időszakának csaknem a felét. A védők harci morálja, eltökéltsége többségük esetében nem hanyatlott. A magyar egységek is kitűnő védelmi teljesítményt nyújtottak, olykor sikeres helyi ellentámadást is végrehajtva, így pl. a rohamzászlóaljak, riadózászlóaljak, hungarista harccsoportok. Különösen említésre méltó hőstörténet a Vannay László vezette ún. riadózászlóaljé, amelynek gyakorlatilag minden harcosa hősi halált halt. Ugyanakkor nemcsak a védők, de a rendelkezésükre álló élelmiszer és gyógyszer, fegyver és lőszer is folyamatosan csökkent. S ilyen körülmények között Budavára még akkor is tartotta magát, amikor Zsukov csapatai már 55 km-re voltak Berlintől! Ha az ostrom fogalmát tágabban értelmezzük és a közvetlenül Budapestért vívott harcokon kívül a főváros elleni felvonulás időszakát, valamint a védők felmentését célzó kísérleteket is figyelembe vesszük, akkor a szovjet és román támadók sebesültekben, hadifoglyokban és halottakban jelentkező összes vesztesége közel 300 000 főre rúg (s ebből halott közel 80 000), míg a Budapestet védő és a felmentésre bevetett sereg összes vesztesége közel 135 000 fő (ebből hősi halott kb. 50 000, hadifogoly több mint 60 000; a többi a felmentési próbálkozások során megsebesült személy). A hadifoglyok kb. négyötöde magyar, a hősi halottak közül több mint 30 000 a német.). A támadók Budapestért folytatott harcának jelentőségét bizonyítja, hogy az e harcokban elesett szovjet és román katonák száma a trianoni Magyarország területén elesett támadókénak kb. a felére rúg. A magyarországi s különösen a budapesti védekezés viszonylagos sikerességét az is bizonyítja, hogy ez teremtette meg a feltételét annak, hogy Hitler 1945 márciusában a 6. német hadsereggel a Dunántúlon 2006. OKTÓBER 13-14-15 CLEVELAND, OHIO Vili. NAGY SZITTYA TÖRTÉNELMI VILÁGKONGRESSZUS NEMZETT ERDÉLY FELVIDÉK DÉLVIDÉK ŐRSÉG KÁRPÁTALJA EMIGRÁCIÓ RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÓ All. OLDALON! megindíthassa utolsó offenzív hadműveletét. A német támadás ugyan a benzinhiányból kifolyólag gyorsan összeomlott, ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy Budapest hősi védelme is hozzájárult ahhoz, hogy Sztálin nem érte el titkolt célját: jóval nagyobb területeket elfoglalni Európából, mint amiről ez idő tájt folytak a szövetségesek tanácskozásai, közelebbről: eljutni a Rajnáig, annak megfelelően, ahogyan erre az angolszászoktól, 1939-től a teheráni konferenciáig már többször is ígéretet kapott. Ha ugyanis Budapest s azon túlmenően Nyugat-Magyarország az eredeti szovjet terveknek megfelelően esik el, akkor 1944 és 1945 fordulóján a Vörös Hadsereg jó eséllyel karolhatta volna át a keleti fronton harcoló német erőket és Ausztria, Bajorország stb. is szovjet megszállás alá kerülhetett volna s a szövetségesek találkozása nem az Elbánál, hanem talán a Rajnánál jön létre. Az ostrom idején kb. 1 millióra rúgott Budapest polgári népessége. Közülük 40 ezren haltak meg, kevesebben a harcok következtében, a többség éhezés, tífusz stb. folytán. A szovjetek által elhurcolt polgári lakosok száma nagyobb volt, mint a hadifogságba került magyar katonáké, és e népesség több mint egynegyede soha nem tért vissza. Végül is a további budai harcok közel egy hónapig tartóztatták fel a szovjet haderőt. A közvetlen budapesti harcokban a kitörés előtti időpontig a védősereg elesettekben és hadifoglyokban számított vesztesége nem volt több mint 35 000 (ebből hősi halott alig több mint 10 000) fő, míg a szovjet és román erők vesztesége legalább 140 000 főre rúgott, közülük elesett kb. 50 000 fő. Ezek az adatok egyértelműen ►
