Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)

2005-01-01 / 1. szám

10. oldal

flïflGYRR SORSOK

«ITîVAKOfcî

TÁJÉKOZTATÓ

A HOLOKAUSZT-MESE TÁRGYILAGOS KUTATÁSÁNAK LEGÚJABB TÉNYEIRŐL, EREDMÉNYEIRŐL

(Az összeállítást készítette egy antikommunista-anticionista 2005-ben)

A téma részletesebb tanulmányozására az olvasók szíves figyelmébe ajánlom a tájékoztató végén felsorolt könyveket, forrásmunkákat melyekről világszerte (nálunk is) hallgat a liberál-bolsevista sajtó. Az igazság kiderülése ugyanis anyagilag nem jönne jól egy bizonyos - az állandó holokusztozásból remekül megélő - körnek.

Mottó : „A zsidó nem más mint egy barbár műveletlen nép, mely már régen összekötötte a pénzéhséget a másokat kirekesztő gyűlölettel.”

tVoltaire. 1694-1778)

A holokauszt-lobbi ma óriási arzenállal, hatalmas pénzügyi és médiatámogatással terjeszti hazug állításait, vezeti félre a világot, míg a másik oldalnak elhallgatás, zaklatás, rosszabb esetben börtön jár, még egy, e témában felvetett kérdés, kérdezés miatt is. (1.: Svájc és Németország, de nem kétséges, nálunk is hamarosan bevezetik ezt a „szájkosár” törvényt). „Ha a másik oldalnak ennyire fontos álláspontja terjesztése, propagálása, fel kell tenni a kérdést: miért ? A válasz: a holokauszt-mílosz az a kígyóméreg, amellyel a mai középkorú és fiatal generációt meg lehet bénítani, hogy ne képviselje semmiféle területen saját nemzete érdekeit.”

„Egyes bosszúálló körök számára még nem ért véget a II. világháború és a vesztesek büntetését nem tartják elégségesnek.” Arról persze nem esik szó, hogy mi volt a német háborús készülődésnek, majd kirobbanásának oka. A német nép megbüntetésére, majd lassú felszámolására dolgozták ki a Kaufman és Morgenthau tervet mely nap jainkra részben már meg is valósult, a korábban öntudatos németség morális gerincének megroppantásával. Gondoljunk arra, hogy a saját kitelepítettjeinek, üldözöttéinek javasolt kárpótlást éppen a minap tagadta meg a német kormány, miközben a zsidóknak, ki tudja már hányszor fizettek. A kormány, és az egyes német cégek (pl. Siemens, Krupp, BMW) és nem nehéz megjósolni, a németek „büntetése”, kifosztása az egymást követő jellemtelen politikusok és kormányok kollaborációjának köszönhetően tovább folytatódik. A gazdasági károkozáson túl a holokauszt-téma állandó sulykolásával a jövendő generáció, a gyerekek könnyen befolyásolhatók, a módszeres tudattalanítás eredményeként kialakítható egy olyan új embertípus, amely szinte vallásos buzgalommal hisz a holokausztban, de eközben a történelmi tényeket nem ismeri, hiszen ezeket az iskolákban nem tanították, elhallgatták. Rákérdezni pedig tabunak számított és számít ma is.

Ha pedig, mint fentebb említettem, a „főbűnös” németeket egyvégtében büntetik, akkor ezt az utolsó csatlós, Magyarország sem kerülheti el. Tény ugyanis, hogy bizonyos nagyhatalmú zsidó körök engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetnek országunk és minden iránt, ami magyar. (Lásd például helytartójuk, Magyar (Ungár) Bálint romboló munkálkodását a magyar jövőt meghatározó oktatásügy élén.) Gyűlöletükkel szemben egy fegyverünk van: a tényeken alapuló igazság kimondása, leírása, terjesztése. Már az általuk unos-untalan használt „holokauszttagadó” kifejezés is hamis, tagadni ugyanis csak tényeket lehet: és hát mik a tények? Amit ők állítanak?

Az bevallottan közismert, hogy a zsidók elképesztő sajtó, gazdasági és politikai hatalmának korlátozására lépéseket határoztak el a németek. Ennek célja volt, hogy kivándorlásra ösztönözzék őket, azaz Németország zsidómentes legyen. De nem létezett terv a zsidók tömeges megsemmisítésére. Államilag elrendelt hatmilliós népirtás terv, parancs, költségvetés és tömegpusztító fegyverek nélkül? Az ezzel ellentétes állításnak sem a győztesek birtokába került precíz német levéltári adminisztrációban, sem egyéb más forrásokban dokumentumát eddig nem találták meg, nem mutatták fel. Kimondható tehát 60 év után, hogy ilyen nincs és nem is volt. David Colé (író-történész) sem hisz - zsidó származása ellenére - a holokausztban. Ellenben feltett egy mindeddig megválaszolatlan kérdés: az amerikaiak miért nem bombázták az Auschwitzba vezető vasútvonalakat ? „Még az (áldozatok számáról szóló - nem mellékesen, zsidó forrásokból! - származó) alapvető adatok is hemzsegnek az ellentmondásoktól." így például az auschwitzi áldozatok száma a különböző időben összeállított irataikban 70 ezer és 8 millió között változik, és ez már önmagában is hiteltelenné tesz minden állítást. (Az áldozatok számával való zsonglőrködésről lentebb még találhatók számadatokat.) Mennyi volt tehát az áldozatok tényleges száma? Ezt a kérdést Németországban a törvényi szabályozás szigora miatt fel sem lehet tenni, (de a „demokratikusnak” kikiáltott Svájcban sem!). Ez tabu, amelyért börtön jár.

Miféle igazság az, amely nem bír el egy nyilvános vitát (mondjuk egy nemzetközi konferencián) és törvény általi megtámogatásra szorul?

Egy-két szó a náci bűnöket tárgyaló „független és tárgyilagos” Nürnbergi Törvényszékről, amely mind a mai napig nem tárgyalta a szövetségesek által végrehajtott, ártatlan német civil áldozatokat követelő terrorbombázásoka, (pl. Drezda porig rombolása!) de „elfelejtette,, tárgyalni a százmillió emberélet kioltásával járó, több évtizeden keresztül, világszerte elkövetett kommunista rémtetteket is. (Én még bizakodom, hátha tényleg csak elfelejtették... - Szerk.) A Bíróság „igazságszerető és korrekt” tagjai közül pedig csak egyet említek Visinszkijt, aki korábban, szovjet legfőbb ügyészként hozta gyakorlatba azt a

törvényt, hogy már 12 éves gyereket is halálra lehetett ítélni, és ki is lehetett végezni a dicsőséges Szovjetunióban.

Hamburg 1960. aug. 19. A Die Zeit c. lapban nyilatkozik M.Broszat történész (a Müncheni Jelenkori Intézet igazgatója): „nem volt elgázosítás.” Eddig, 1960-ig, Dachau volt a nácizmus tetteinek gyakran emlegetett „sztár-városa”, (ezt a korabeli német és egyéb újságokban nyomon lehet követni) de a fenti, több mint tíz éves kutatás igazolta beismerés után, hogy a „hiteles történelmi kép" ne szenvedjen csorbát, új „holokauszi sztár-várost” kerestek, ez lett Auschwitz. Az a város, amelyről 1960-ig mindenki hallgatott. (Ez is ellenőrizhető az újságokban.) Azaz „áthelyezés” történt, jól kiszámítottan, mert évtizedeken keresztül a diktatórikus kommunista országokban a könyvtári és levéltári anyagokhoz, kutatási céllal, csak „megbízható” emberek juthattak, akik nem kérdeztek, bennük kétely, kérdés fel sem merült... 1990-től viszont már független kutatók is vizsgálódhattak, és vizsgálódtak is a korábbi, márványtáblán megörökített, 4 milliós auschwitzi áldozat számát illetően. A kutatások eredményeként a táblát 1990-ben újjal cserélték fel, melyen az áldozatok száma három millióval kevesebb. De ez a tény nem akadályozza őket és „együttérző” sajtóhordájukat (nálunk is) abban, hogy továbbra is a korábban blöffként bedobott hatmilliós áldozati számot szajkózzák világszerte. A zsidó Jüdische Allgemeine Wochenzeitung (több más világlappal egyetemben) a táblacseréről 1990. július 17-i számában így tudósít: „Lengyelország lecsökkentette az auschwitzi halottak becsült számát I millióra." A tiltakozás - ennek is utána lehet nézni a korabeli lapokban - világszerte elmaradt. Miért? Korábban, 15 évig, talán egy eltúlzott szám volt kiírva? És ez, a mostani - igaz?

Milyen is az általuk sokat hangoztatott „történelmi igazság” íme néhány adat, melyet igaznak, hitelesnek állítottak be korábban a zsidó áldozatok számát illetően: 1945-ben egy Francia bizottság: 8 millió, 1978. Le Monde: 5 millió, E.Kogon „Az SS állam” c. könyvében: 4,5 millió, 1993. Die Welt: 800 ezer, 1994. 08. 17. Bad Arolseni Keresőszolgálat: 66 ezer, 1996. 12. 17. a már „betört” németek Tartományi Bírósága München (iratszám AZ112Js. 12055/96) 500 ezer. Lapjuk, a Welt am Sonntag 1995. január 22-i számában a 21. oldalon 1,2 mill, az áldozatok száma, a 22. oldalon 750 ezer. Ismét kérdezhetjük: akkor most melyik az igazi, és miért kellene elfogadnia a világnak bármely más állításukat, „igazságukat”? Az 1989 es változások után egy moszkvai archívumból előkerült az alapos, precíz németek által gondosan vezetett, 44 évig ismeretlen auschwitzi halottaskönyvek közül 46. Ezekben a lágervezetőség minden halott (66.206) adatait (a halál okát is) feljegyezte. A halál oka 66% ban tífusz, és ez minden bizonnyal így volt, hiszen ez a betegség volt a leggyakoribb halálok, a rossz higiéniás viszonyok miatt, a szovjet gulág táborokban is. A független történészek által lefolytatott vizsgálat alapján a tábor halottainak összlétszámát 100 ezerre becsülik. (A könyvekről készült mikrofilmek megtekinthetők Genfben a Nemzetközi Vörös-keresztnél, az eredetiek pedig az auschwitzi múzeumban vannak kiállítva.)

6.000.000 zsidó áldozat! A világszerte általuk uralt sajtójuk aktív közreműködésével bele erőltetnek a köztudatba egy senki által, soha nem bizonyított számot, a hatmilliót, és aki ezt nem hiszi el, az holokauszt-tagadó, fasiszta, antiszemita, az ilyet börtönbe kell zárni. Vagy hisz, vagy becsukják, ilyen egyszerű az egész. ! (Lásd: Franka Tibor Szájkosár c. könyvét, vagy az interneten: a svájci Báden-i Területi Bíróság jegyzőkönyvét, 1998. július. 16.) Az 1947-ts, a világ zsidóságának statisztikai adatait tartalmazó, általuk szerkesztett Jewish World Almanach szerint 1938-ban a zsidóság létszáma világszerte 15.7 millió volt, az 1949-ts kiadásban ez a háború előtti, 1938-as szám már 16.6 millióra változott! A szintén zsidók által szerkesztett Basler Nachrichten 1946. június 13-i számában ezt írja: „A zsidó áldozatok száma 1 és 1.5 millió között mozoghat, az 5-6 milliós állítás nem igaz, de feltételezhető, hogy a végleges veszteség adata még ennél is alacsonyabb lesz.” A számokkal való zsonglőrködés nálunk is virágkorát éli. AII. vil. háború előtt a zsidóság létszáma, a Zsidó Lexikon adata szerint 380 ezer volt. Ebből néhány év múlva elvitték megsemmisíteni a nap mint nap hangoztatott hatszázezer „honfitársat.” Judith Várnai Shorer volt izraeli nagykövet 2002 ben nyilatkozta: (de egyéb magyar zsidó források is e körüli számot emlegetnek) „a háború után 200-220 ezer magyar zsidó talált új hazára Izraelben.” És kb. 100-150 ezer maradt itt, vagy tért vissza Magyarországra. No, adjuk csak össze, és vonjuk ki. 380 volt szerintük eredetileg, ebből elhurcoltak 600-at, Izraelbe ment 220, itt maradt 150. Valahol, valami nem stimmel!

ízelítőül ennyi elég is a „megdönthetetlen történelmi igazságoknak" hazudott állításaikból. Summázatul idézzük Sámuel Dayan izraeli képviselő őszinte elszólását a Knesszetben, az izraeli parlamentben. (forrás: ,A hetedik millió" - az Izraeliek és a holokauszt, c. könyv. HiU-Wang kiadó, New York, 1994. 223. oldal.)

„Micsoda mázli ! Hatmillió zsidót megöltek és mi pénz kapunk érte.” (A mázli zsidó-jiddis szó, jelentése: szerencse.)

Erről van tehát szó, a pénzről, amelyet óriási összegben vesz fel, folyamatosan zsarolva a világot, egy bizonyos szűk réteg, amíg ezt a világ egyszer meg nem unja. De legyünk humanisták (hiszen a mi hitünk, vallásunk nem gyűlölködésre épül) és zárjuk egy idézettel ez olvasnivalót: „Ha egy embert gyilkolnak

meg azért mert zsidó vagy cigány - az is eggyel több a kelleténél. Bizonyos érdekcsoportoknak azonban szembe kellene nézniük azzal a kérdéssel: vajon nem az áldozatok emlékének kigúnyolását jelenti e ha számúkat piaci kofák módjára tornásszák fel? És ha egyes szervezetek milliárdos pénzeket söpörnek be folyamatosan, jóvátétel címén, mintha egy magától értetődő üzletről lenne szó, - akkor itt kegyeletről nem beszélhetünk."

(Idézet a szólás és sajtószabadságot elnyomó jelenlegi német törvények miatt Anonymus álnéven író, valódi nevét elhallgatni kényszerülő német szerző könyvéből. Verbotene Wahrheit „A tiltott igazság” 20. oldal. Magyarul kiadta 2004-ben a Gede Testvérek Kiadó. 1385 Bp. 62. Pf. 849)

További, f. témával kapcsolatos forrásmunkák, könyvek:

Butz, Arlhur: Az évszázad csalása

Chrislopersen, Thies: Az Auschwitz-hazugság (Die Auschwitz-Lüge)

Diwald, Helmut: A németek története. A végső megoldás (Die Geschichite de Deutschen. Die Endlösung)

Faurisson, Róbert: Az auschwitzi gázkamrák tanúi (Die Zeitgen der Gaskammern von Auschwitz)

Finkeistein, Norman: A Holokauszt-ipar (Die Holocaust-Industrie). Magyarul 2003-ban a Kairosz Kiadónál jelent meg.

Gabis, Tornász: A Holokauszt-vallás (Die Holocaust-Religion)

Gauss, Ernst (Hg.): Jelenkorunk történetének alapjai (Grundlagen zur Zeitgeschichte)

Graf, Jürgen: Holokauszt a mérlegen (Der Holocaust auf dem Prüfstand)

Graf, Jürgen: A holokokauszt tetteseinek és szemtanúinak vallomásai (Tätergeständnisse und Augenzeugen des Holocaust)

Halow, Joseph: A győztesek bíráskodása Dachauban. Egy amerikai helyesbít (Siegerjustiz in Dachau - Ein Amerikaner stellt richtig)

Harwood, Richard: Valóban hatmillióan haltak meg? (Slarben wirklich Sechs Millionen?) A könyv magyarul a békéscsabai Új Kékszalag Kiadónál jelent meg „A hatmilliós, zsidó mítosz nyomában” címmel, majd a Gede Testvéreknél.

Heising, Jan van: Titkos társaságok és hatalmuk a 20. században (Geheimgesellschaften und ihre Macht im 20. Jahrhundert)

Irving, David: Nürnberg - Az utolsó csata (Nürnberg - Die Letzte Sclacht) Kämmerer, Rüdiger: A Rudolf-tanulmány (Das Rudolf-Gutachten)

Kardel, Hennecke: Adolf Hitler, Izrael megalapítója (A. H„ Begründer Israels) Laternser, Hans: A másik oldal az Auschwitz-perbcn (Die andere Seite im Auschwitz-Prozeß)

Lenz, Vera M.: Auschwitz és az Auschwitz-hazugság (Auschwitz und die Auschwitz-Lüge)

Maser, Werner: A szószegés (Der Wortbruch)

Nicosia, Francis R.: Hitler és a cionizmus (Hitler und der Zionismus)

O’Keefe, Theodore J.: A lágerek felszabadítása - tények a hazugságokkal szemben (Die „Befreiung der Lager” - Fakten gegen Lügen)

Porter, Carlos: Nem bűnös Nümbergben (Nicht schuldig in Nürnberg)

Rassinier, Paul: Európa zsidóinak drámája (Das Drama der Juden Europas) Rassinier, Paul: Mi az igazság (Was ist Wahrheit)

Rassinier, Paul: Odüsszeusz hazugsága (Die Lüge des Odysseus)

Roques, Henri: Kurt Gerstein „vallomásai” (Die „Geständnisse” des Kun Gerstein)

Roques, Henry: Günter Deckert. Aki nem üvöltött a farkasokkal (Günter Decken. Der nicht mit den Wölfen heulte)

Rudolf, Germar: A Rudolf-tanulmány (Das Rudolf-Gutachten)

Sanning, Walter: A kelet-európai zsidóság feloldódása (Die Auflösung des osteuropäischen Judentums)

Schröcke, Helmut: Háborús okok - háborús felelőség (Kriegsursachen - Kriegsschuld)

Shahak, Israel: Zsidó történelem, zsidó vallás (Jüdische Geschichte, Jüdische Religion)

Stäglich, Wilhelm: Az Auscwitz-mitosz (Der Auschwitz-Mythos)

Steffen, Werner: A második babiloni fogság (Die Zweite Babylonische Gefangenschaft)

Wakndy, Udo: Igazságot Németországnak (Wahrheit für Deutschland)

Weckert, Ingrid: Tüzjelek (Feuerzeichen)

Az aláhúzott művek az interneten angol, illetve német nyelven megtekinthetők, illetve letölthetők: http://www.vho.org/

Néhány mű magyar fordítása az alábbi honlapon található: http ://www.judeolog.cjb.net/

Igazságtételt Bárdossy Lászlónak, a nemzet igaz hősének!

2004. december 12-én dr. Bárdossy László (1890-1946) kivégzett miniszterelnök születésének 114. évfordulóján szentmisét mondatott a Magyar Igazság és Élet Pártja Vas vármegyei és Szombathelyi Szervezete. Advent harmadik vasárnapján 16 órakor a szombathelyi Szent Erzsébet (Ferences) Plébánia-templomban bemutatott istentiszteletet követően, a Szent Márton úti temetőben 17.30 órakor a Himnusz közös eléneklése után, a zúzmarával borított fenyőfák között lévő Bárdossy család sírkertjét megkoszorúztuk.

Vitéz Donát Ármin 1956-os fegyveres szabadságharcos bajtársunk elevenítette fel a vértanúhalált szenvedett miniszterelnök életének főbb állomásait.

Emlékbeszédét kis „kitérővel” kezdte, miszerint az elmúlt év december 5-i népszava-zás gyalázatos „eredménye” után sajnos csak 1.521.000 magyar ember nevében helyezhetjük el a megemlékezés virágait, valamint fölhívta az emlékünnepélyen jelenlevők figyelmét az 1946- os moszkvai bolsevista és a mai, Brüsszel zsoldjában álló plutokrata hatalom azonosságára!

Dr. Bárdossy László Szombathelyen született 1890. december 10-én kisnemesi, hivatalnoki családból. Középiskoláit a Sáros vármegyei Eperjesen és Budapesten végezte. Jogot szintén Budapesten, vala mint Berlinben és Párizsban hallgatott. Diplomát 1912-ben szerzett. Tíz év múlva már a Külügyminisztérium Sajtóosztályát vezette és 1926-ban miniszteri osztálytanácsos kinevezést kapott. 1930-tól diplomata lett Londonban, majd 1934. október 4-től a bukaresti követséget vezette.

1941. február 4-től külügyminiszter, és április 3-tól

1942. március 7-ig miniszterelnök. 1944 májusában Szombathely országgyűlési képviselőjévé válaszolta és ilyen minőségében vett részt, mintegy hatvan képviselőtársával 1944. december 10-én Sopronban a Szálasi-kormány parlamenti ülésén.

1945 márciusában Bajorországba, majd április 25-én Svájcba menekült. Az amerikaiak letartóztatták, illetve az OSS (Office of Srategic Services) kiadta a zsidó Péter Gábor (Eisenberger Benjamin) pribékjeinek.

1945. november 2-án méltóságteljesen, becsületét védve vállalta tetteit, vállalta sorsát, az elmarasztalást, de kerülte a másokra történő hivatkozást, a közös felelősség emlegetését, mely jellemes magatartása ellentétben állott zsidó vádlói viselkedésével. (Az utolsó szó jogán elmondott beszéde, írásban 30 oldal!)

Az első magyar „háborús bűnös” Bárdossy László volt, akit 1946. január 17-én végeztek ki a zsidó Hinder Márton segítségével, valamint a szintén zsidó Major Tamás színész, filmcenzor testvére, Major Ákos elnök vezette „népbíróság” tanácsa halálos ítéletével.

1948-ig körülbelül 50 ezer magyar ember került „háborús és népellenes” bűncselekmények miatt „népbíróság” elé. Ilyen bűnökért 189 magyar embert végeztek ki, ezreket vetettek börtönbe. A „népbíróság” nem helyezett súlyt a történeti igazság földerítésére: a politika utasításának megfelelően, a háborúba lépés felelősségiről előre kialakított, egyoldalú adatokra támaszkodva állapította meg a tényállást.

(Zárójelben, de nem mellékesen jegyzem meg, hogy nemzedékek nőttek, illetve nőnek föl hamis és meghamisított történeti ismeretekkel, mert a „rendszerváltás” után, a Népszabadság Rt. és a Soros Alapítvány támogatásával megjelentetett Magyar Nagylexikon harmadik kötete (Akadémiai Kiadó. Budapest, 1994., 256. oldal) még mindig „nyilvánvaló alkotmánysértés”-sel vádolja Bárdossy Lászlót. Ezzel szemben Jaszovszky László nyugalmazott bíró szerint „Bárdossy László hivatali működése alatt nem szegte meg az alkotmányt és a hatályos törvény más rendelkezéseit, és bűnössége nem állapítható meg a népbírósági rendelet alapján sem.” (Magyar Nemzet, 2001. augusztus 7. szám, 6. oldal)

Vitéz Donát Ármin végezetül megjegyezte, hogy a szombathelyi sírbolt rejti magában a Bárdossy család hamvait, ellenben a kivégzett miniszterelnök végső nyughelyét még mindig homály fedi, mert pontosan nem tudjuk, meggyilkolása után hová helyezték porhüvelyét.

A nemzeti oldal hívei lehajtott fejjel, megilletődötten elmondták a Miatyánkot. A lélekemelő, fáklyás koszorúzási ünnepség a Szózat és ősi himnuszunk, a „Boldogasszony Anyánk” közös eléneklésével, 18 órakor zárult.

Bellák Frigyes