Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-11-01 / 6. szám
4. oldal «lîîVAKÔfcî 2005. november-december Ungvári Gyula Megdöbbentő rendőri intézkedés után elképesztő vizsgálóbírói döntés David Irving ellen ELŐSZÖR A REVIZIONISTÁKAT, MAJD A TÖBBIT November 11-én az ausztriai Stájerországban letartóztatták és azonnal a tartományi székhely, Graz börtönébe vitték a II. világháború avatott szakértőjét, az ismert angol történészt, David Irvinget. A gyáva rendőrállami osztrák törvénykezés értelmében Irving akár 20 év börtönbüntetést is kaphat, ami azt is jelentheti, hogy Irving akár egész hátralevő életét börtönben tölti, minthogy 2006. március 24-én fogja betölteni 68. életévét. Irvinget most azért vették őrizetbe, mert 1989 őszén Bécsben és Leobenben előadást tartott, amelyben - úgymond - megsértette az Alpok országában hatályos drákói szigorúságú „gyűlölettörvényt”. Törvénysértést pedig azzal követett el, hogy megkérdőjelezte a zsidó holocaust „szent és sérthetetlennek” tekintendő állításokat. Miután annak idején a történész elhagyta Ausztriát, körözést adtak ki ellene s most - 16 év után! - foganatosították az elfogatóparancsot, noha az eltelt idő alatt az ún. gyűlölettörvényt semmilyen módon sem sértette meg osztrák földön. Osztrák hivatalos szerveknek a letartóztatás során tett közlése szerint az őrizetbevétel után két héten belül dönt a vizsgálóbíró arról, hogy lefolytatják-e a bűntető eljárást vagy sem. S a döntés néhány nappal egy hét után megszületett: figyelmen kívül hagyva Irving ügyvédjének a védence óvadék ellenében történő szabadlábra helyezése iránti kérelmében megfogalmazott érveket (Irving brit állampolgár, s így ugyanolyan európai polgár, mint egy osztrák, következésképpen az osztrák igazságszolgáltatás számára is elérhető, valamint 16 év óta nem követett el Ausztriában törvénysértést) és arra hivatkozva, hogy fennáll a büntetendő cselekmény újbóli elkövetésének, valamint a gyanúsított szökésének a veszélye, elutasította a szabadlábra helyezés iránti kérelmet. A bíróság több lehetőség közül választhatott. Megtehette volna, hogy biztosítja a gyanúsított szabadlábon történő védekezésének a lehetőségét, de azt is, hogy a történészt kiutasítja Ausztriából. A harmadik, vagyis a legrosszabb megoldás mellett döntött: példát akar statuálni a gondolat, a lelkiismeret szabadságának, a szabad történettudományi kutatásnak, a szabad tényközlésnek és véleménynyilvánításnak az elfojtásából, a szovjet típusú despotizmusból, még arra sem tekintettel, hogy e döntésével az általa védeni kívánt érdekek ellen is cselekszik, amikor ily módon vállalni kényszerül, hogy Irving nézetei a nyilvánosság felszínén maradnak, maga a „másként gondolkodó” történész pedig mártírrá válik. A bécsi ügyészség mindenesetre már elkészítette Irving ellen a vádiratot, aminek értelmében a történészt az elviekben 1947-ben elfogadott ún. Verbotsgesetz (tilalmi törvény) rendelkezései szerint alapesetben 1-10 évnyi börtönbüntetés fenyegeti. Ha Irving ügyét különösen veszélyesnek minősítik, akkor az ítélet akár 20 év szabadságvesztés is lehet. David Irving meglehetősen széles körben ismert Magyarországon is. 2003-ban forradalmunk és nemzeti szabadságharcunk 47. évfordulóján tartott ünnepségre Ő is hazánkba látogatott, találkozott a történészi munkássága iránt érdeklődőkkel, televíziós interjút adott és bemutatta - a Gede Testvérek által erre az alkalomra kiadott - Felkelés c. művét, amelyben 56-os forradalmunknak állít emléket. Ez év kora tavaszán - ugyancsak történelmi évfordulót idéző kiadásban - újabb magyarra fordított műve jelent meg, amelyben Apokalipszis 1945. címen a II. világháború legnagyobb tömeggyilkosságát, a Drezda elpusztítása végett indított angolszász terrorbombázást mutatta be. És most, a világszerte és hazánkban is nagyrabecsült történész a tudományosan alátámasztott meggyőződése miatt és a véleménynyilvánítás, mint alapvető emberi jogot magába foglaló európai egyezmények nagyobb dicsőségére Ausztriában börtönben raboskodik. David Irving a Szabó Dezső Színházban 2003-ban FELKELÉS! című könyve bemutatóján A jelek szerint az a körülmény, hogy az osztrák gondolatrendőrség most letartóztatta Irvinget, valójában egy olyan koordinált nemzetközi megtorló hadjárat szerves része, amelyet azon revizionisták (történészek, akadémikusok, tudósok stb.) ellen folytatnak, akik ilyen vagy olyan mértékben, de vitatják a zsidó holocaust dogmáját, így pl. a II. világháború hatmillió zsidó áldozatáról szóló legendát, miszerint a német koncentrációs táborokban (pl. Auschwitzban) olyan ún. gázkamrákat működtettek, amelyekben zsidókat végeztek ki, s hogy e népirtás Hitler parancsára történt volna. Ausztriában pl. 1999 és 2004 között 158 ítéletet hoztak a „náci” szervezetek újjászervezését, „náci” propaganda folytatását, ill. a holocaust tagadását szankcionáló törvény alapján. Természetesen nemcsak Ausztriában történtek ilyen események. Napjainkban pl. „gondolati bűnözés”-re hivatkozva folytatnak bűnvádi eljárást a revizionizmus nemzetközi hírű aktivistája, Ernst Zündel ellen Németországban. Germar Rudolph-ot, a német vegyészt, a világ első számú „gondolat-bűnözőjét” a közelmúltban deportálták az Egyesült Államokból Németországba. Siegfried Verbeke belga kutató a gondolati bűncselekmény elkövetésének hasonló vádjával nézhet szembe ugyancsak Németországban. 2005 szeptemberében Brüsszelben francia és belga nyomozók Vincent Reynouard másként gondolkodó revizionista lakásának ajtaját rúgták be. Jelenleg két másik belgát is vádolnak, e szerint Jerome Bourbon és Camille-Marie Galic „az emberiség elleni bűnök vitatásának” - Orwell világát idéző - bűnét követték el. Svájcban pedig René-Louis Berclaz azért ül börtönben, mert bátran kételkedett a holocaust-dogma érvényében. Az embernek az inkvizíció koráig kell visszamennie a történelemben, hogy nyugat-európai tudósok üldözésére olyan példát találjon, amilyenekkel Európa napjainkban szembesül. Megfigyelők szerint az osztrákok más európai kormányzatokkal együtt típusosán általuk nácinak mondott módszerekkel üldözik azokat a nézeteket, amelyeket „náci”nak vagy a nácizmust pártolónak tekintenek. Az osztrák titkosrendőrség pl. - a Gestapóról szóló legjobb hollywoodi hagyományoknak megfelelően - azután tartóztatta le Irvinget, hogy telefonját lehallgatva és e-mail üzeneteit elfogva tudomást szerzett a történész ausztriai látogatásáról. A revizionisták számos történelmi és tudományos bizonyítékkal tarsolyukban - és elismerve, hogy a II. világháború folyamán vitathatatlanul sok zsidó vesztette életét - azt állítják, hogy német részről nem történtek erőfeszítések a zsidók fizikai megsemmisítésére. Továbbá azt is állítják, hogy a zsidó halottak száma még csak meg sem közelíti a bűvös hatmilliós számadatot. Sokan gondolják úgy: az a körülmény, hogy embereket azért tartóztatnak le és börtönöznek be, mert vitatnak nyilvánvalónak feltételezett történelmi tényeket, kétségtelenül annak bizonyítéka, hogy az egész ügy bűzlik valamitől. Sok országban a holocaustra vonatkozó cionista beszámolók az egyetlen olyan történelmi téma, amelyben az állásfoglalást törvény kényszeríti ki. Ez a dolgok olyan állására utal, amely már önmagában szükségessé teszi a kételkedést az adott kérdésre vonatkozó hivatalos irányvonal hitelességében. A dologban az a pikáns, hogy számos alkalommal maguk a hivatalos források közölnek eltérő részadatokat a németek által a II. világháborúban állítólag módszeresen elpusztított zsidókról. A revizionisták üldözése gondolati bűneikre való hivatkozással a szándékolttal ellentétes hatást gyakorol: annak dicsfényével vonja be az üldözötteket és joggal, hogy korunkban ők a szellemnek azok az emberei, akikben - Galileihez, Kopernikuszhoz és sok más tudóshoz hasonlóan - testet ölt az önálló gondolkodás büszke európai hagyománya. A „holocaust” a cionizmus legfőbb politikai fegyvere, Izrael állam alapító mítosza, amelyet arra használnak, hogy igazolják a világszerte elkövetett cionista bűnöket, kikényszerítsék maguk iránt a rokonszenvet, biztosítsák maguknak a JóvátételleE összefüggő következményeket, miközben kitalált bűnökkel aláásni igyekeznek az európai emberek faji szolidaritását. Azzal érvelnek, hogy ha a fehérek kiállnak fajtájuk mellett vagy megbírálják a zsidó csoportokat, akkor ennek elkerülhetetlenül népirtás lesz a következménye. Mint dogmát hirdetik, hogy a holocaust az emberi gonoszság történetének egyedülálló eseménye és csak nemrég történt, hogy amerikai nyomásra arra kényszerítették az ENSZ-t: jelölje ki a zsidó ,Jíolocaust Világnapját”. Azoknak a gyilkosságoknak az áldozatai, amelyeket más népekkel szemben követtek el, ilyen figyelmet nem kapnak.
