Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)

2005-11-01 / 6. szám

4. oldal «lîîVAKÔfcî 2005. november-december Ungvári Gyula Megdöbbentő rendőri intézkedés után elképesztő vizsgálóbírói döntés David Irving ellen ELŐSZÖR A REVIZIONISTÁKAT, MAJD A TÖBBIT November 11-én az ausztriai Stájerországban letartóztatták és azonnal a tartományi székhely, Graz börtönébe vitték a II. világháború avatott szakér­tőjét, az ismert angol történészt, David Irvinget. A gyáva rendőrállami osztrák törvénykezés értel­mében Irving akár 20 év börtönbüntetést is kaphat, ami azt is jelentheti, hogy Irving akár egész hátra­levő életét börtönben tölti, minthogy 2006. március 24-én fogja betölteni 68. életévét. Irvinget most azért vették őrizetbe, mert 1989 őszén Bécsben és Leobenben előadást tartott, amelyben - úgymond - megsértette az Alpok orszá­gában hatályos drákói szigorúságú „gyűlölettör­vényt”. Törvénysértést pedig azzal követett el, hogy megkérdőjelezte a zsidó holocaust „szent és sért­hetetlennek” tekintendő állításokat. Miután annak idején a történész elhagyta Ausztriát, körözést adtak ki ellene s most - 16 év után! - foganatosították az elfogatóparancsot, noha az eltelt idő alatt az ún. gyűlölettörvényt semmilyen módon sem sértette meg osztrák földön. Osztrák hivatalos szerveknek a letartóztatás során tett közlése szerint az őrizetbe­vétel után két héten belül dönt a vizsgálóbíró arról, hogy lefolytatják-e a bűntető eljárást vagy sem. S a döntés néhány nappal egy hét után megszületett: figyelmen kívül hagyva Irving ügyvédjének a védence óvadék ellenében történő szabadlábra he­lyezése iránti kérelmében megfogalmazott érveket (Irving brit állampolgár, s így ugyanolyan európai polgár, mint egy osztrák, következésképpen az osztrák igazságszolgáltatás számára is elérhető, va­lamint 16 év óta nem követett el Ausztriában tör­vénysértést) és arra hivatkozva, hogy fennáll a büntetendő cselekmény újbóli elkövetésének, vala­mint a gyanúsított szökésének a veszélye, elutasí­totta a szabadlábra helyezés iránti kérelmet. A bíró­ság több lehetőség közül választhatott. Megtehette volna, hogy biztosítja a gyanúsított szabadlábon történő védekezésének a lehetőségét, de azt is, hogy a történészt kiutasítja Ausztriából. A harmadik, vagyis a legrosszabb megoldás mellett döntött: pél­dát akar statuálni a gondolat, a lelkiismeret szabad­ságának, a szabad történettudományi kutatásnak, a szabad tényközlésnek és véleménynyilvánításnak az elfojtásából, a szovjet típusú despotizmusból, még arra sem tekintettel, hogy e döntésével az általa védeni kívánt érdekek ellen is cselekszik, amikor ily módon vállalni kényszerül, hogy Irving nézetei a nyilvánosság felszínén maradnak, maga a „másként gondolkodó” történész pedig mártírrá válik. A bécsi ügyészség mindenesetre már elkészítette Irving ellen a vádiratot, aminek értelmében a tör­ténészt az elviekben 1947-ben elfogadott ún. Verbotsgesetz (tilalmi törvény) rendelkezései szerint alapesetben 1-10 évnyi börtönbüntetés fe­nyegeti. Ha Irving ügyét különösen veszélyesnek minősítik, akkor az ítélet akár 20 év szabadság­­vesztés is lehet. David Irving meglehetősen széles körben ismert Magyarországon is. 2003-ban forradalmunk és nem­zeti szabadságharcunk 47. évfordulóján tartott ün­nepségre Ő is hazánkba látogatott, találkozott a történészi munkássága iránt érdeklődőkkel, tele­víziós interjút adott és bemutatta - a Gede Testvérek által erre az alkalomra kiadott - Felkelés c. művét, amelyben 56-os forradalmunknak állít emléket. Ez év kora tavaszán - ugyancsak történelmi évfordulót idéző kiadásban - újabb magyarra fordított műve jelent meg, amelyben Apokalipszis 1945. címen a II. világháború legnagyobb tömeggyilkosságát, a Drezda elpusztítása végett indított angolszász terrorbombázást mutatta be. És most, a világszerte és hazánkban is nagyrabecsült történész a tudo­mányosan alátámasztott meggyőződése miatt és a véleménynyilvánítás, mint alapvető emberi jogot magába foglaló európai egyezmények nagyobb dicsőségére Ausztriában börtönben raboskodik. David Irving a Szabó Dezső Színházban 2003-ban FELKELÉS! című könyve bemutatóján A jelek szerint az a körülmény, hogy az osztrák gondolatrendőrség most letartóztatta Irvinget, való­jában egy olyan koordinált nemzetközi megtorló hadjárat szerves része, amelyet azon revizionisták (történészek, akadémikusok, tudósok stb.) ellen folytatnak, akik ilyen vagy olyan mértékben, de vitatják a zsidó holocaust dogmáját, így pl. a II. világháború hatmillió zsidó áldozatáról szóló legendát, miszerint a német koncentrációs tábo­rokban (pl. Auschwitzban) olyan ún. gázkamrákat működtettek, amelyekben zsidókat végeztek ki, s hogy e népirtás Hitler parancsára történt volna. Ausztriában pl. 1999 és 2004 között 158 ítéletet hoztak a „náci” szervezetek újjászervezését, „náci” propaganda folytatását, ill. a holocaust tagadását szankcionáló törvény alapján. Természetesen nemcsak Ausztriában történtek ilyen események. Napjainkban pl. „gondolati bűnözés”-re hivatkozva folytatnak bűnvádi eljárást a revizionizmus nem­zetközi hírű aktivistája, Ernst Zündel ellen Német­országban. Germar Rudolph-ot, a német vegyészt, a világ első számú „gondolat-bűnözőjét” a közelmúlt­ban deportálták az Egyesült Államokból Német­országba. Siegfried Verbeke belga kutató a gondolati bűncselekmény elkövetésének hasonló vádjával nézhet szembe ugyancsak Németországban. 2005 szeptemberében Brüsszelben francia és belga nyomozók Vincent Reynouard másként gondolkodó revizionista lakásának ajtaját rúgták be. Jelenleg két másik belgát is vádolnak, e szerint Jerome Bourbon és Camille-Marie Galic „az emberiség elleni bűnök vitatásának” - Orwell világát idéző - bűnét követték el. Svájcban pedig René-Louis Berclaz azért ül bör­tönben, mert bátran kételkedett a holocaust-dogma érvényében. Az embernek az inkvizíció koráig kell vissza­mennie a történelemben, hogy nyugat-európai tudó­sok üldözésére olyan példát találjon, amilyenekkel Európa napjainkban szembesül. Megfigyelők sze­rint az osztrákok más európai kormányzatokkal együtt típusosán általuk nácinak mondott módsze­rekkel üldözik azokat a nézeteket, amelyeket „náci”­­nak vagy a nácizmust pártolónak tekintenek. Az osztrák titkosrendőrség pl. - a Gestapóról szóló leg­jobb hollywoodi hagyományoknak megfelelően - azután tartóztatta le Irvinget, hogy telefonját le­hallgatva és e-mail üzeneteit elfogva tudomást szerzett a történész ausztriai látogatásáról. A revizionisták számos történelmi és tudomá­nyos bizonyítékkal tarsolyukban - és elismerve, hogy a II. világháború folyamán vitathatatlanul sok zsidó vesztette életét - azt állítják, hogy német rész­ről nem történtek erőfeszítések a zsidók fizikai meg­semmisítésére. Továbbá azt is állítják, hogy a zsidó halottak száma még csak meg sem közelíti a bűvös hatmilliós számadatot. Sokan gondolják úgy: az a körülmény, hogy embereket azért tartóztatnak le és börtönöznek be, mert vitatnak nyilvánvalónak fel­tételezett történelmi tényeket, kétségtelenül annak bizonyítéka, hogy az egész ügy bűzlik valamitől. Sok országban a holocaustra vonatkozó cionista beszámolók az egyetlen olyan történelmi téma, amelyben az állásfoglalást törvény kényszeríti ki. Ez a dolgok olyan állására utal, amely már önmagában szükségessé teszi a kételkedést az adott kérdésre vonatkozó hivatalos irányvonal hitelességében. A dologban az a pikáns, hogy számos alkalommal maguk a hivatalos források közölnek eltérő rész­adatokat a németek által a II. világháborúban állí­tólag módszeresen elpusztított zsidókról. A revi­zionisták üldözése gondolati bűneikre való hivat­kozással a szándékolttal ellentétes hatást gyakorol: annak dicsfényével vonja be az üldözötteket és joggal, hogy korunkban ők a szellemnek azok az emberei, akikben - Galileihez, Kopernikuszhoz és sok más tudóshoz hasonlóan - testet ölt az önálló gondolkodás büszke európai hagyománya. A „holo­caust” a cionizmus legfőbb politikai fegyvere, Izrael állam alapító mítosza, amelyet arra használnak, hogy igazolják a világszerte elkövetett cionista bű­nöket, kikényszerítsék maguk iránt a rokonszenvet, biztosítsák maguknak a JóvátételleE összefüggő következményeket, miközben kitalált bűnökkel aláásni igyekeznek az európai emberek faji szoli­daritását. Azzal érvelnek, hogy ha a fehérek kiáll­nak fajtájuk mellett vagy megbírálják a zsidó csoportokat, akkor ennek elkerülhetetlenül népirtás lesz a következménye. Mint dogmát hirdetik, hogy a holocaust az emberi gonoszság történetének egyedülálló eseménye és csak nemrég történt, hogy amerikai nyomásra arra kényszerítették az ENSZ-t: jelölje ki a zsidó ,Jíolocaust Világnapját”. Azoknak a gyilkosságoknak az áldozatai, amelyeket más népekkel szemben követtek el, ilyen figyelmet nem kapnak.

Next

/
Thumbnails
Contents