Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)

2005-09-01 / 5. szám

2005. szeptember-október

«lîîVAKVftî

11. oldal

Dr. Urbán Pál

C. A. MACARTNEY

OKTOBER TIZENÖTÖDIKE

(A modern Magyarország története 1929-1945)

Lapunk már többszőr foglalkozott Macartney professzornak a Horthy-korszak történetét feldolgozó két kötetes művével, amely először 1957-ben, és utoljára 1961-ben jelent meg. A nagy mű közel 50 évvel az első megjelenése után is egyedülálló a modern magyar történelmet tárgyaló művek hosszú sorában. Nem lehet eleget hangsúlyozni a könyv jelentőségét, hisz egy olyan nemzet fia írta, amely Magyarországgal szemben állt a tárgyalt korszakban. A szerző pártatlanságra való törekvése őszinte, és ismeretlen a második világháború utáni hazai történetírásban. Azon történész iránt, aki olyan tényeket mer leírni, mint amit az alábbi cikk ismertet, csak a legőszintébb és a legnagyobb tiszteletünket és elismerésünket tudjuk kifejezni. Ezúttal az 1958-ban az „ÚT” című hungarista lapban a könyvről megjelent cikket közöljük, amely elsősorban a korabeli szélsőjobboldalra vonatkozó részeket ismerteti. A következő számunkban ismertetjük a könyv korabeli baloldali fogadtatását.

Prof. Macartney, az edinburghi (Anglia) egyetem tanára az első személyiség a nyugati népek fiai közül, aki a jelenkori Magyarország átfogó, alapos és hiteles forrásokon nyugvó tárgyilagos történetét megírta.

Macartney angol nemzetiségű, huzamos időt töltött Magyarországon, beszél magyarul és - saját vallomása szerint - több mint harminc éve olvassa a magyar nyelvű sajtót.

Forrásaira vonatkozólag talán csak egyetlen bírálatot lehet gyakorolni: mint angol természetesen elsősorban angolbarátokkal került összeköttetésbe, akik ebben az időszakban a nemzeti jobboldal politikai ellenfelei voltak. Ezek az elemek sok olyan felvilágosítással láthatták el őt a nemzeti jobboldal és szélsőjobboldallal kapcsolatban, amelyek nem feleltek meg vagy csak részben feleltek meg az igazságnak. Macartney minden kétségen felül igyekezett tárgyilagos maradni és ezeket az adatokat csak akkor fogadta el, ha azok több forrással megegyeztek, több esetben azonban úgy látszik, nem volt módj ában jobboldali köröktől adatokat kapnia és ezért több tárgyi tévedés csúszott bele munkájába. De ezek nem akadályozták meg őt az általános helyzet tárgyilagos ismertetésében.

Macartney művéből a kővetkező jelentős pontok tűnnek ki:

Megállapítja, hogy a trianoni békeszerződés Magyarországot súlyos igazságtalansággal sújtotta. Ugyancsak felismeri, hogy a történelmi Magyarország egész Európában egyedülálló földrajzi és gazdasági egység. (I. kötet, 4-5. oldal.)

Elismeri a zsidókérdés jelentőségét és tisztában van azzal, hogy a zsidóság „corpus separatum”-ot, vagyis államot alkotott az államban. Ugyancsak megállapítja, hogy a zsidóság számarányát sokszorosan meghaladó befolyást gyakorolt az ország vezetésére. (I. kötet, 18-21. oldal.)

Megállapítja, hogy a Károlyi Mihály-féle őszirózsás kormányzatnak tekintélyes része, az azt követő Kun Béla bolsevista népbiztosainak csaknem teljes létszáma zsidó volt. Megjegyzi, hogy a zsidók magatartása olyan volt, amely igazolja azt a feltevést (amíg az ellenkezője nem bizonyított), hogy minden zsidó egyúttal bolsevistának is tekinthető. Megjegyzi, hogy Rákosi (Róth) Mátyás és Vas (Weinberger) Zoltán (akik a háború utáni eseményekben olyan sötét szerepet vittek) szintén zsidók. (I. kötet, 28-29., 71. oldal.)

Megállapítja, hogy a Bethlen-rendszer a csaknem kivétel nélküli zsidó nagytőke alapján nyugodott és azoknak az üzleti érdekeit szolgálta ki. Tényként mutatja ki, hogy a nagytőke egy aránylagosan nagyon kis csoport kezében volt, akik csaknem mindannyian vérrokonság vagy házasság révén kapcsolatban állottak. (I. kötet, 62. oldal.)

Megállapítja, hogy széleskörű közéleti korrupció létezett a Bethlen-korszak alatt és állítja, hogy habár ebbe Bethlen személy szerint nem volt, azonban sokan, közvetlen környezetéből is, igen, és ő maga is tudott ezekről a dolgokról. Ugyancsak állítja, hogy Bethlent nemzetközi zsidó pénzérdekeltségek többször kijátszottak az ország kárára. (I. kötet, 38-39. oldal.)

Tényleges adatok alapján kimutatja, hogy a mezőgazdasági termelésre alkalmas földnek kereken a fele a lakosság nem egészen egy százalékának a tulajdonában volt és elismeri, hogy Oláh Gy. leírása a „három millió koldusáról (értve alatta a mezőgazdasági munkásságot) sem számbelileg, sem a „koldus” szó használatában nem volt túlzás. (I. kötet, 67-68. oldal.)

Megállapítja, hogy a Bethlen-korszak alatt 1928-ban az illetékesek megszüntették a magyarbarát szlovákok és ruszinok támogatását (különösen a Szlovák Néppártét) azzal az eredménnyel, hogy amikor Szlovákia megvalósulhatott volna, az események ellenséges magatartású szlovák közvéleményt találtak. (I. kötet, 83., 335. oldal.)

Elismeri, hogy a szélsőjobboldali mozgalmak többsége - különböző utakon — becsületesen igazi szociális és politikai reformokat akart, tényleges sérelmeknek valóságos orvoslását. Megállapítja, hogy ezek a mozgalmak a nemzetiszocializmushoz vonzódtak azért, mert az, zsidóellenessége mellett, hasonló reformokat sürgetett. (I. kötet, 157. oldal.)

Elismeri Szálasi Ferenc képzettségét, megalkuvás nélküli, magas erkölcsi elveit közéleti szerepében, magánéletének tisztaságát. Megállapítja, hogy Szálasi Ferenc „lángoló hazafi” volt, hűséges fia nemzetének aki minden kétség nélkül a köznép javát akarta. (I. kötet, 160-161. oldal.)

Elismeri a Flungarizmus erős vonzó hatását a magyar középosztályra, munkásságra és a hadseregre. Megállapítja, hogy csak a Flungarizmus politikai pártjai tudtak eredményt elérni a munkásság körében a marxizmussal szemben. (I. kötet, 78., 163., 167. oldal.)

Megállapítja, hogy Szálasi Ferenc nem volt németbérenc, nem fogadta el a német kisebbségi politikát (Volksbund), amelyet nem tartott összeegyeztethetőnek a Hungarizmussal. Ha Szálasi áruló lett volna - írja Macartney - előbb is átvehette volna a hatalmat. (I. kötet, 160., 457. oldal.)

Megállapítja, hogy Szálasi Ferenc fanatikusán ragaszkodott az ország alkotmányához és semmi sem állott távolabb tőle, minthogy a Kormányzó ellen dolgozzék. Bebizonyítja, hogy Szálasi teljesen ártatlan volt az úgynevezett „márciusi felkelésben” (1937), és a Kormányzót és családját sértő „nyilas” röpcéduláknak Sombor-Schweinitzer, a budapesti politikai rendőrség főnöke volt a szerzője. (I. kötet, 185-186., 227. oldal.)

Elismeri, hogy Magyarország a trianoni bilincsek széttörésében sem Franciaországra, sem Nagy-Britanniára nem számíthatott. Megállapítja, hogy 1943-tól kezdve az összes,

FELHÍVÁSI

C. A. MACARTNEY:

OKTÓBER TIZENÖTÖDIKE

A modern Magyarország története 1929-1945 című mű kiadásának támogatására

A híres angol történész, az edinburghi egyetem professzora, a magyarok igaz barátjaként volt ismeretes a ’30-as és ’40-es években. Gyakran járt Magyarországon és kitűnően megtanult magyarul. Számos könyvet írt történelmünk különböző korszakairól. Fő müve a hatalmas, két kötetes „Október tizenötödike ”, a modem történetírásban páratlan pártatlanságról és az író hazánk iránti nagy rokonszenvéről tanúskodik. Nincs olyan történész, aki nagyobb szolgálatot tett a magyarságnak, mint Macartney. Talán épp ezért nem jelenhetett meg mind ez ideig magyarul. A Gede Testvérek Bt. könyvkiadó anyagi erejét meghaladó vállalkozásba kezdett évekkel ezelőtt, amikor a nagy mű kiadását elhatározta. Az elkötelezett nemzeti olvasókon kívül más támogatókra nem számíthat a jelenleg uralkodó rendszerben. Ezért a Szittyakürt Szerkesztősége ismételten a nemzeti ügynek elkötelezett olvasóihoz fordul segítségért. Tisztelettel kérjük, hogy anyagi erejükhöz mérten támogassák adományaikkal ezt a nemzeti ügy tekintetében rendkívül fontos könyv megjelenését. A támogatók nevét a kiadó megörökíti a kötetben, és minden 150 USA dollárt meghaladó támogatás esetén a Kiadó egy tiszteletpéldányt küld. A könyv megjelenése az év végére vagy legkésőbb a jövő év elejére várható.

A támogatásukat a Szittyakürt Szerkesztőségének kérjük kiállítani és elküldeni. Cím:

SZITTYAKÜRT SZERKESZTŐSÉGE P. O. Box. 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio 44135, USA

Előre is köszönjük a nemzeti ügyért mindig áldozatkész segítségüket!

a nyugati hatalmakhoz intézett javaslatokat a fegyverletételre vonatkozóan a Szovjetunióhoz utalták. (I. kötet, 81- 82., II. kötet, 209-210. oldal.)

Elismeri, hogy az ország lakosságának a túlnyomó többsége, még az angolbarátokat is beleértve, a bolsevizmus elleni további küzdelem mellett döntött, mikor az az országot lerohanásával fenyegette. Ezt az elhatározást még erősítette a bolsevista hadsereg által elkövetett kegyetlenkedések sorozata. (II. kötet, 210., 347-348. oldal.)

Természetesen még sok más kérdést is meg lehetne említeni és tárgyalni, hiszen egy csaknem ezer oldalas történelmi műnek néhány mondattal nem lehet eleget tenni. Ugyancsak meg kell említeni, hogy Macartney - tárgyilagosságából kifolyólag - minden oldalon elismeri az elismernivalókat és bírálja a bírálnivalókat a szélsőjobboldalon is, ami azonban a fent ismertetett általános helyzetképen semmit sem változtat.

A fenti ismertetésből kétféle tanulság szűrhető le. Először mindenki számára nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy milyen rettenetes mulasztások és nemzetellenes cselekmények történtek ebben a korszakban az ország vezetésében. A felelőseknek ezért a Nemzet történelmi ítélőszéke előtt kell számolniuk. Másodszor bebizonyítást nyert az ország többségi akaratából a bolsevizmus elleni végsőkig való küzdelem által, hogy Délkelet-Európa egyetlen megalkuvás nélküli bolsevista ellenes nemzete a magyar. Legyűrni, megkínozni lehet, de megtörni soha!

Irányvonalak a szólásszabadsághoz

1. A szólásszabadság sértő szabadság.

2. A valóság különösen akkor fájdalmas, ha hazugsággal áll szemben.

3. Az embereket nem azért hallgattatják el, mert hazudnak, hanem azért, mert az igazságot mondják ki. Ha hazudnának, akkor saját szavaikat lehetne ellenük fordítani, de mert az igazságot mondják, nincs más ellenszer ellenük, mint az erőszak.

4. Egy jó író legyen jó fölismerő és lázító.

5. A legjobb eszme férfias erővel telve erőszakolja meg a szűzi értelmet és megtölti azt a még meg nem született gondolatok spermájával.

6. Tudjuk, hogy az igazságot mondtuk ki, ha följelentenek és a rendőrség jelenik meg otthonunkban.

7. A valóság akkor lesz igazán érdekes, ha ellentmondásra ösztönöz. És a dolgok akkor lesznek igazán érdekesek, ha megátkozzák és pokolra kívánják őket.

8. A szólásszabadság kétségbeesett tett. Ez az utolsó menedék, a hallgató düh támadása, és a legtöbb esetben - sértés, és eltérés a társadalmi szabályoktól. A gyilkosok általában csak egy pillanatra vesztették el gátlásaikat; de a szabadon beszélő emberek örökre elvesztették, és ezért olyan veszélyesek a kispolgár számára, mint egy veszett kutya.

9. Ahhoz, hogy komolyan vegyenek, sértővé kell válni. Ha nem leszünk azzá, azt fogják mondani rólunk: „O, ez nem teljesen komplett. Épp olyan zavarodott, mint ez vagy az”, és teljesen figyelmen kívül hagynak. De ha idegeikre megyünk, akkor tudjuk, hogy az elme felé vagyunk útban. A dolog lényege az, hogy szellemi lökés nélkül ritkán hajlandóak az emberek új eszmék és gondolatok befogadására. Bátran kell betömi az emberek tudatába.

10. Az igazság nem jólnevelt. Nincs senkire tekintettel. Királyokat éppolyan keményen megsért mint polgárokat. Lehúzza a magasan lévőt és igazolja az alacsonyan álló alacsony pozícióját. Lehet, hogy egyes alkalmakra kiöltözik, de csak azért, hogy az egész társaság előtt vetkőzzön pőrére. És éppen úgy, ahogy a valóság sem tisztel senkit, kevesen tisztelik a valóságot. De azok számára, akik kimondják a valóságot, megértést, lehetőségeket, sok dicsőséget és hatalmat, és természetesen a buták rendíthetetlen gyűlöletét hozza.

11. Az ostobákat és gonoszokat ellenséggé teszi, de ezek többnyire amúgy is ellenségesek lennének. így könnyűek a csaták és nem erősek, míg a győzelmek sokszor nagyszerűek. És a valóságért vívott csatában többnyire elérjük az emberiség kívánatos célját; éjjel nyugodtan aludhatunk.

12. Ahol elnyomják az igazságot, ott az ellenállás kötelező.

www.ety.com/berlin/richtlne.htm