Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / 5. szám
4. oldal «lîîVAKVfcî 2005. szeptember-október A„HÁBORÚS BŰNÖS” Nácivadászat és ami mögötte van Bár a második világháború hivatalosan már több mint 60 esztendeje befejeződött és az úgynevezett háborús bűnöket (egyoldalúan!) már hetedíziglen megtorolták a győztesek, egy gátlástalan bűnöző csoport, nevezetesen a „Holokauszt- Maffia” most „UTOLSÓ ESÉLY” nevű hadműveletének keretében mindent elkövet, hogy még egyszer (de biztosan nem utoljára) kasszírozzon. Miután kifosztották Németországot, térdre kényszerítették a svájci bankokat, most Kelet-Európa országai következnek. Mindezt nem én állítom, hanem a New York-ban élő zsidó professzor, névszerint Norman G. Finkelstein, aki nagy vihart kavart Holocaust-ipar c. könyvében rántja le könyörtelenül a leplet erről a maffiáról, amely Amerika hallgatólagos támogatásával, nyilvánvalóan hamis, kitalált vádakkal és adatokkal próbálja zsarolni és kifosztani az elbutított nem-zsidó világ azon részeit, ahonnan még pénzt remél. Finkelstein valószínűleg nagyon jól tudja, hogy mit beszél, hiszen szülei szintén holokauszt-túlélőnek számítanak, akik egykor több hírhedtté vált, úgynevezett koncentrációs tábor lakói voltak. Mindez csak azért jutott eszembe, mert a nyárvégi uborkaszezonba szinte bombaként csapott be a hír: ÚJABB NYILAS HÁBORÚS BŰNÖST TALÁLTAK AUSZTRÁLIÁBAN! A jólismert hazai sajtó terroristák - főleg az ausztráliai lapok badarságait átvéve - egymást túllihegve tálalták a nagy szenzációt anélkül, hogy halvány fogalmuk lett volna a megvádolt POLGÁR LAJOS kilétéről vagy életútjáról. Az úgynevezett nemzeti sajtó pedig hallgatott mint nyúl a fűben, mivel természetesen mindmáig fekete folt számukra, hogy míg ők annakidején a kommunista lapocskáknál játszották az ellenállót, addig a nemzeti emigráció majd fél évszázadon át azért letett valamit az asztalra. Kicsoda tulajdonképpen Polgár Lajos, akit a magyarországi sajtó már ismeretlenül is rögtön háborús bűnösként kezel, és akit egyes alvilági toliforgatók legszívesebben agyonütnének, ahogy azt az egyik internetes újság cikkében olvashattuk? Már az összes vele kapcsolatos hírközlés is egy nagy hazugsággal kezdődik! Polgár Lajost ugyanis nem kellett megtalálni vagy leleplezni, mert nemhogy nem bujkált, hanem évtizedek óta a magyar emigráció közismert és megbecsült tagjának számított, aki soha nem tagadta le nyilas múltját, sőt részletes életrajzát az emigrációs magyar sajtó is többször közölte, mint pl. legutóbb az ausztráliai MAGYAR ÉLET c. hetilap 2004. december 16-i számában, a róla szóló DÍSZPOLGÁR c. írás keretében. Véleményét, politikai meggyőződését soha nem rejtette véka alá. Sőt még magának Soros Györgynek is kifejtette véleményét a magyarság és a zsidóság eléggé bonyolult együttéléséről egy 1997-ben írt több oldalas levél keretében, amelynek kézhezvételét Soros titkársága visszaigazolta. Mert Polgár Lajos nem most lépett ki az ismeretlenség homályából, hanem több mint fél évszázadon keresztül a nemzeti emigráció különböző sajtótermékeinek munkatársaként szerzett magának megérdemelt megbecsülést és őszinte tiszteletet a nyugatra szakadt magyarság köreiben. Persze érthető a holokauszt-ipar pórázán tartott sajtó meghökkenése is, mivel az elvárásokkal ellentétben Polgár Lajos nem húzta be fülét-farkát a személyét illető koholt vádak súlya alatt, hanem olyanokat mondott az őt faggató újságíróknak, riportereknek, ami egyes körökben már magában is háborús bűnnek számít. Véleménye szerint a Nyilaskeresztes Párt nem volt antiszemitább más pártoknál, hisz Magyarországon a háború idején a társadalom nagy többsége zsidóellenes volt. Ettől függetlenül kihangsúlyozza, hogy a Szálasi által képviselt Hungarizmus nem volt fasizmus, nem volt hitlerizmus és nem volt antiszemitizmus, hanem a nemzetiszocialista koreszme egyedi magyar változata. Állítása szerint - ami megfelel a történelmi tényeknek - a vidéki zsidóság deportálására akkor került sor, amikor a Nyilaskeresztes Párt még nem volt hatalmon, sőt Szálasi kimondottan tiltakozott ez ellen, mivel a magyarországi zsidókérdés megoldását magyar belügynek tekintette, amelyet a háború után a cionista elképzeléseknek megfelelően - tehát önkéntes kivándorlással - szeretett volna rendezni. Polgár azt is elismeri, hogy a nyilas uralom ideje alatt történtek sajnálatos visszaélések és elítélendő cselekmények a zsidóság kárára, de ezek nem felső utasításra történtek, hanem általában a háborús káoszt kihasználó közönséges bűnözők tetteinek könyvelhetők el, akiknek bizonyíthatóan nem sok közük volt a párt és mozgalom szellemiségéhez. Végül megállapítja, hogy a nyilas vezetőket a háború után tomboló zsidó bosszúállási hullám keretében megrendezett kirakatperek során teljesen ártatlanul ítélték halálra és végezték ki. Külön kiemelik a tudósítások, hogy Polgár Lajos dolgozószobájában még mind a mai napig ott lóg a falon Szálasi Ferenc arcképe. Erre aztán természetesen rögtön előkerült néhány hivatásos holokauszt-túlélő, akik megerősítették, hogy a nyilasok még rosszabbak voltak a náciknál is, és ismerve a dolgok menetét, nem kell sokáig várni arra sem, hogy előkerülnek a koronatanúk is, akik aztán eskü alatt fogják vallani, hogy Polgár Lajos személyesen lőtte őket a Dunába vagy karikásostorral terelte őket valamelyik koncentrációs tábor gázkamrája felé. És sokan, nagyon sokan lesznek, akik mindezt el is hiszik. Pedig még a szakma ‘politikailag korrektnek’ elismert szakemberei és történészei is kénytelenek voltak néhány nap múlva beismerni, hogy POLGÁR LAJOSRÓL NEM LÉTEZIK SEMMIFÉLE TERHELŐ ADAT VAGY DOKUMENTUM, AMELY AZT BIZONYÍTANÁ, HOGY VALAMILYEN BŰNT IS ELKÖVETETT VOLNA! Mi, akik ellentétben a hazai média nagyokos képviselőivel valamelyest ismerjük Polgár Lajost, ezen nem is csodálkozunk. De a személye körüli sötétség eloszlatásának érdekében röviden felvázoljuk életútját: Polgár Lajos 1917. január 26-án született Debrecenben. Középiskoláiból hat évet a Piarista Gimnáziumban, majd a hetedik és nyolcadikat a hírneves debreceni Református Kollégium gimnáziumában végzi és érettségivel fejezi be 1935-ben. A Tisza István Tudományegyetemen három évig orvostant hallgat, majd áttér a Jog és Államtudományra, amelyet négy év után 1942-ben absolutoriummal végez. Jelentkezik a doktori szigorlatra, de elkészülni már nem tud, mert a mellékesen futó politikai elfoglaltságában nagy és fontos változások történtek. Érettségi után 18 éves korában csatlakozik párttagként a Hungarista Mozgalomhoz, ahol 24 éves koráig az iljúsági főkerületvezetői tisztséget tölti be. Nagykorúságának elérése után a párt debreceni városvezetője lesz, majd rövidesen Hajdú-vármegye megyevezetője. 1942 januárjában Szálasi Ferenc az akkor 25 éves Polgár Lajost a három megyéből álló debreceni főkerület élére nevezi ki. 1942. október 1-én megkezdi katonai szolgálatát. Újonc kiképzése után tartalékos tisztiiskolába kerül Kassán és 1944-ben rangelsőként fejezi be, amelynek alapján a debreceni 6-ik hadtest parancsnokságon kerül beosztásra dr. Kopinszky vezérőrnagy mellé. 1944. október 12-én a hadtest (akkor már kerületi) parancsnokság azonnali kiürítési parancsot kap Budapestre való irányítással. A Tiszán való átkelés a Debrecen-Szolnok vonalon már bizonytalan volt, s ezért a Felvidék felé irányították az oszlopot. 1944. október 15-én egy kis felvidéki falu közelében értesül Horthy Miklós kormányzó fegyverletételi intézkedéséről, majd másnap Szálasi Ferenc hadparancsáról. Mint a Mozgalom és a Párt régi harcosa tudja, hogy most rá is szükség lesz, ezért elindult Budapest felé, ahova október 17-én meg is érkezik. Szálasi utasítására felmentik a további katonai szolgálat alól és dr. Gera József, a pártépítés vezetőjének és egyben Szálasi helyettesének javaslatára az országos munkarendvezetői tisztségre kap megbízást. Ezzel a beosztással tagja lett a legfelsőbb tíztagú Pártvezetői Tanácsnak is. A háború teljes erővel tombolt tovább és Karácsony előestéjén a pártvezetőség elhagyta Budapestet és Kapuváron ütötte fel székhelyét. A pártvezetőség úgy döntött, hogy haladéktalanul főmegbízottat küld ki, aki Németországba, aki Bayreuth székhellyel gondoskodik arról, hogy a magyar menekültek megfelelő elbánásban részesüljenek. Szálasi döntése alapján Polgár Lajos lett a németbirodalmi főmegbízott. A megfelelő munkatörzs megszervezése után 1944. december 31 -én hagyta el Magyarországot. Bayreuthot elérve azonnal intézkedett, hogy a magyar menekültek elhagyhatják a táborokat és magánelhelyezést kapjanak a falvakban és ahol lehet, a városokban. 1945. február 5-től kormánybiztosi megbízást is kapott, hogy a csendőrséggel és a rendőrséggel is rendelkezhessen közigazgatási vonalon. A háború végével nyilvánvaló okból nevet változtatott és a francia zónába menekült, ahol a Rajna-menti Müllheimban kapott állást a francia hadsereg üzletében. 1948-ban esküdött örök hűséget Elzának. Végül 1949. május 31-én kötöttek ki Ausztráliában, ahol a bonegillai táborban töltött pár hét után, mint házaspár kaptak alkalmazást egy nagy juhfarmon Victoria Államban. Tíz évet töltöttek vidéken, amely alatt két gyermekük született. Közben Polgár Lajos bekapcsolódott a nemzeti emigráció munkájába és állandó cikkírója lett több nemzeti elkötelezettségű lapnak, köztük az Ausztráliában kiadott és Kántor Béla nevével fémjelzett Hungarista Tájékoztatónak. Csak érdekességként említjük, hogy a Szittyakürt legelső, 1962. októberi számának címlapján SZ1TTYAKÜRT címmel szintén ő jegyezte a vezércikket. 1957-ben kéri a bevándorlási minisztériumtól nevének visszaállítását és egyben az ausztrál állampolgárságot. Nyolc hónapos nyomozás után hívják be ismét és közük vele, hogy Nümbergben, New York-ban, Tel Avivban és Budapesten tett kivizsgálásokon nem találtak semmi bűnt feljegyezve ellene és ezek alapján a miniszter hozzájárult, hogy eredeti nevét ismét viselhesse, és elfogadják ausztrál állampolgárnak. Elzát 1957-ben súlyos autószerencsétlenség éri és három évi próbálkozás után sem tudják a jobb lábát megmenteni. Ez arra kényszeríti őket, hogy a vidéki életet feladják és két gyermekükkel Melboumbe költözzenek. Itt teljes erővel bekapcsolódnak a magyar társadalmi életbe. Polgár Lajos és Elza a Rákóczi Egyesület vezetőségi tagja lesz. Elza ezenkívül a Magyar Cserkészkerület gazdasági főnöke és a cserkészbolt vezetője lesz. A gyerekek is bekapcsolódnak a cserkészetbe. Később alapító tagja lesz a Turáni Történelmi és Kulturális Szövetségnek, majd elnöke és Doroszlay Károllyal megrendezi a világ első nagysikerű Turáni Fesztiválját. A magyarságért végzett munkájának elismeréseként 1978-ban a Szent László Rend tagjává avatják, majd 1987- ben a Rend Lovagkeresztjével tüntetik ki. A Rendben Elza már előzőleg megkapta ezt a kitüntetést. Éppen nyugdíjazásakor indult meg a melboumi új wantimai Magyar Központ építése, amelynek alapító igazgatója volt és amelynek ettől kezdve minden szabad idejét szenteli. A Magyar Élet 1997. január 23-i számában az azóta elhunyt Csepelyi Rudolf a melboumi magyarság egybehangzó véleményének hangot adva „A HŰSÉG EMBERE” címmel köszönti a 80 éves Polgár Lajost. Ebből az írásból idézünk most néhány sort: „ Ismeri már Ót minden fűszál a Központ területén. Talán még köszönnek is, mikor a doktor úr talicskát tolva hozzájuk ér. Olyan dúdoló vidámsággal, mintha csak Debrecen városa utcáján menne ifjúkorában. Ezzel a töretlen lendülettel formált hazát magának a hontalanságban is. A közösségben talált otthont. A fák is tudták ezt; az ő nevét vették fel tiszteletből a csoportos fenyők, mert széppé tette alattuk a tért. Mindenki boldogan fogadta a fák ezen döntését: Lajosligetnek nevezték el a melboumi magyarság szabadtéri közös otthonát. “ A hamarosan 89 esztendős Polgár Lajos valóban a hűség embere. Hűsége hazájához, elveihez, családjához szinte unikumnak számít ebben az elvnélküli világban. Hűsége oszlopkő, annyi nyugszik rajta, hogy a Mindenható őrző kezét ezért külön fölé tartja, egészségben és örömben - hisszük, hosszan tartja. Az örök gyülölködőknek pedig üzenjük: EL A KEZEKKEL POLGÁR LAJOSTÓL!!! Dobszay Károly
