Szittyakürt, 2005 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2005-07-01 / 4. szám
10. oldal Ifj. Tompó László ________________fílflGYflR SORSOK______________________stMtQMüki EMLÉKEZÉS KÉT NÉPMŰVELŐRE Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Rokonság! Egy magyar nemzeti könyvkiadó, a Gede Testvérek munkatársaként és egy magyar nemzetvédelmi lap, a Szittyakürt felelős szerkesztőjeként és irodalomtörténészként anyai dédnagyapámra, balatonfüredi Varga Jenőre és testvérére, böszörményi Varga Lajosra emlékezve, Jézus igéit idézem: „Én vagyok az út, az igazság és az élet: senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam.” (Jn 14, 6.) Különös jelentősége van a jézusi mondatnak 2004. december 5-e óta, ebben a trianonos, elmagyartalanított világban, amikor meg kell becsülnünk azokat az őseinket és elődeinket, akik Jézus Krisztus útját járták a magyar igazság és magyar élet védőiként és képviselőiként. Számomra balatonfüredi Varga Jenő és testvére, böszörményi Varga Lajos életútja ilyen. A magyar igazság képviselője, balatonfüredi Varga Jenő néptanítóként, költőként és dalszöveg-szerzőként egy-aránt beírta a nevét a huszadik század magyar irodalmának történetébe. Ma magyarázni kell nemcsak a gyermekeknek, de egymásnak is, hogy mit jelent Trianon! 1920. június 4- én Magyarországot nem megcsonkították, hanem keresztre feszítették. Ezt nem magyar, hanem egy francia újságíró, Henri Pozzi írta, és Dsida Jenő így fejezte ki a magyar nemzet fájdalmát: „Aki nem volt még magyar, nem tudja, mi a fájdalom.” Balatonfüredi Varga Jenőnek és testvérének, és mindazon néptanítóknak és népművelőknek, akik a két világháború közötti Magyarországon tanították gyermekeinket, nem kellett mindezt elmagyarázni. Minden magyar politikus, függetlenül attól, hogy milyen pártban működött, tehát gróf Bethlen Istvántól vitéz jákfai Gömbös Gyulán át Szálasi Ferencig, egyetértett abban, amit 1925-ben Mussolini egyedülálló bátorsággal kimondott: „Magyarországnak igenis helye van a Nap alatt!” Vagyis nem mondhatunk le egyetlenegy magyar rögről sem, nem hagyhatjuk a haramiaállamok szorításában erdélyi, délvidéki, felvidéki magyar testvéreinket. Ugyanígy a magyar írók és a magyar költők Babitstól Kosztolányi Dezsőn át gróf czegei Wass Albertig mindent megtettek azért, hogy felrázzák a nemzet lelkiismeretét, hogy megtalálják azokat a magyar költőtestvéreiket, akik szintén azon a magyar úton, rögös úton jártak, amelyen elődeik, Petőfi, Arany és Ady. Balatonfüredi Varga Jenő már az első világháború előtt eljegyezte magát a magyar szónak, a magyar betűvetésnek. 1907-ben jelent meg első verseskötete Pápán, ahol a tanítóképzőt végezte, ahol tanítói oklevelet szerzett, „Hétszáz kilométer gyalog a hazában” címmel. Ezt követte 1921-ben a Székesfehérvárott megjelent „Hómezőkön, rabság földjén” című kötete és 1939-ben - már enyingi néptanítóként és iskolaigazgatóként - a „Köszöntsünk, szavaljunk!” című versesfüzete. A két világháború között a Pesti Hírlapnak rendszeres tárcaírója volt, azonkívül tanítóegyesületi és népművelő lapokban láttak napvilágot tárcái és költeményei. 1945-ben, Magyarország példátlan leigázása után csak egyes lapok közölték verseit - leginkább a „Reformátusok Lapja”. Szó sem lehetett arról, hogy kéziratban heverő versei, vagy egyfelvonásos vígjátékai - amelyeket korábban a Pécsi Nemzeti Színház adott elő - kötetben megjelenjenek. Tudomásom szerint levelekkel próbálta kérlelni a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatóját, hogy jelentesse meg költeményeit, de erre nem kerülhetett sor egy teljesen, zsigerileg magyartalan világban. Testvére, böszörményi Varga Lajos két verseskötettel ajándékozta meg a magyar nemzeti irodalmat. Az egyik 1936-ban Debrecenben jelent meg „Sötét ablakok” címmel, a másik - húsz nótája - 1941-ben. Költőkként és írókként a magyar hagyományos nemzeti irodalmat képviselték a két világháború között, azt a költészetet, amely az elmúlt ötven év során teljesen elfeledetté vált. Leginkább Lampérth Géza, Vályi Nagy Géza és Szathmáry István, valamint Sajó Sándor és vitéz Somogyváry Gyula, a Gyula diákként elkeresztelt híres magyar költő lírai ihletettsége érezhető dédnagyapámnak és testvérének versein. Különösen fontos életművük ismerete, hiszen 1945 után nemcsak az irodalomtörténeti tankönyvek feledtették el nemzedékük költészetét és valódi iroBöszörményi Varga Lajos dalmát, hanem mindent megtettek annak érdekében, hogy az igazságok, azok az alapvető életigazságok, amelyek verseiben megjelentek, lehetőleg teljesen a feledés homályába kerüljenek. Jellemző, hogy az 1960-as évek közepén a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában készült, Benedek Marcell szerkesztette Magyar Irodalmi Lexikon mindkettőjükről megemlékezett, de balatonfüredi Varga Jenőről úgy, hogy „soviniszta verseit 1945 előtt a Rádió is közvetítette”. Hát igen, kedves Magyar Testvéreim! Ha a franciák nem szégyenük azt, hogy ők csak franciák és csak franciául akarnak élni - mondjuk úgy, hogy még az Istent is csak akkor tisztelik, ha francia -, és ugyanúgy a szerbek halált megvető hősiességgel küzdöttek az amerikai agresszió ellen nem is olyan régen, ugyanúgy kell nekünk is ma viselkednünk kinek-kinek a maga élethivatása szerint. De felismerte mind balatonfüredi Varga Jenő, mind testvére, hogy nem elég az igazságokat megfogalmazni, bármily irodalmi szinten képviselni, hanem életté kell élni a magyar igazságot. Ezért tanítóként nemcsak a szűk családi körben, a falu társadalmában is, ezáltal a nemzeti közösség tagjaként mindketten a legtöbbet adták a hazának, amit egy magyar értelmiségi csak tehet. Bolberitz Pál, korunk nemzetközi tekintélyű magyar filozófiaprofesszora szokta mondani, hogy az az igazi tanár, például az az igazi filozófiatanár, aki az öt évesnek is és a nyolcvan évesnek is el tudja magyarázni ugyanazt úgy, hogy mindketten megértsék. Nos, megítélésem szerint balatonfüredi Varga Jenő és testvére ilyen pedagógusok voltak, a nemzet napszámosai. Nem véletlenül mondták eleink, hogy a falu lelke a pap, de a falu szíve mellett a falunak az esze a tanító. Cserkésznevelőként, leventenevelőként 42 éven át enyingi iskolaigazgatóként balatonfüredi Varga Jenő Enying járási székhely és környékének a társadalmát felrázta és olyan fiakat, olyan leányokat nevelt, akik megálltak helyüket a második világháborúban és utána is, akik egy teljesen reménytelennek tűnő, bolsevizált korszakban emelt fővel vallhatták, hogy - magyarok. Nem lehet eléggé értékelnünk a tanítói hivatásnak a sorsát, arra való tekintettel, hogy manapság már a történelmet, mint tantárgyat is megpróbálja a brüsszeli banditizmus teljesen eltüntetni és megpróbál mindent elérni annak érdekében a Moszkvánál is erősebbnek tűnő hatalom, hogy gyermekeink, fiaink ne tanuljanak valódi történelmet, hanem follyék állandóan és rendületlenül a - holokausztozás. Ez teljesen elfogadhatatlan. Nem lehet szinte mást sem hallani TV-ben, rádióban, verseskötetekben is csak azt találjuk, ami teljesen idegen a magyar élettől. Balatonfüredi Varga Lajos és testvére, böszörményi Varga Lajos úgy is mint költők és úgy is mint tanítók, egy álmainkban, jelen pillanatban sajnos csak álmainkban élő, de megítélésem és szent meggyőződésem szerint feltámadó Magyarországnak voltak igaz képviselői. Valaha annak a szónak ugyanis, hogy „népművelő”, óriási tekintélye volt, és ez az, amit Magyarország 1945 után elveszített. 1939-ben Balatonfüredi Varga Jenő egyik versében Kárpátalja visszatérésének örömére a következőt írta: „Szívem büszke dobogását egész világ érzi, hallja, Égre törő hegycsúcsokkal Újra miénk Kárpátalja!” Ilyen magyarok nevelkedtek az ő és testvére kezei alatt Magyarországon. Adjunk ezért mindenképpen hálát a háromszemélyű Istennek, hogy ilyen képviselői lehettek Magyarországnak, de nem szabad, a legreménytelenebb helyzetben sem elcsüggednünk, mert amíg egy igaz ember él a nemzet kebelén belül, ahogyan ezt az egyik legnagyobb német politikus mondta, addig az a nemzet él. Ma is vannak közöttünk olyan emberek, akik hősök és akik valóban példaképek. Balatonfüredi Varga Jenő költészetében nagyon sokszor adózott a magyar katona hősiességének. Manapság gyermekeink, de sokszor még tanáraik sem tudják, hogy például kik voltak az aradi vértanúk: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly - és a tizennegyedik, a később kivégzett gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke. Sajnos ezt ma nagyon kevesen tudják, de Balatonfüredi Varga Jenő nemzedékének ezt nem kellett elmagyarázni. Egyik versében az aradi tizenháromra emlékezve, amely kéziratban maradt fenn, a következőt írja: „Október 6. A szívemre Boríts sötét leplet. Özvegy, árva s egész nemzet Könnyeivel lepjed. S én is, én is ráhullatom Fájó zokogásom, Mialatt a tizenhárom Hősi testet ásom. Hadd álljanak újra sorba Amint egykor, régen, S kard a kézben, láng s szívben Küzdjenek az élen. S utánuk a csont-vitézek, Akik sohse halnak, Mert mindig lesz ellensége Az igaz magyarnak!” Ma is van, jelenleg az Európai Unió, amely a nemzetállamok szétverésével, a nemzeti tudatnak a teljes megszüntetésével fenyeget: egy olyan világot akar létrehozni, amelyben a Balatonfüredi Varga Jenőknek és a böszörményi Varga Lajosoknak, de a náluknál ismertebb nagyoknak, mint gróf czegei Wass Albertnek, semmilyen szerepet, semmilyen helyet nem szánnak. Almainkban meg kell őriznünk azt a Magyarországot, amely látszólag elveszett, de mindenkinek a saját élethivatása szerint meg kell tennie mindent azért, hogy megismerje az igazi magyar történelmet. Ezért szerénytelenség nélkül mondhatom, nagyon hálás vagyok mindenekelőtt a Jóistennek, a Teremtőmnek azért, hogy olyan élethivatást tölthetek be, amely Balatonfüredi Varga Jenő és testvére élethivatásához hasonlítható, a magyar betű, a magyar toll szolgálatában. Kedves Magyar Testvéreim ! Kedves Rokonság! Ha nemzeti hagyományaink megismerésével próbáljuk életünket gazdagítani, Isten és Egyszülött Fia előtt valóban kedves lesz életünk és valóban csak azáltal válhatunk Krisztus igazi követőivé, ha nemzeti, faji hagyományokat megismerjük és ezáltal próbáljuk azt a magyar életteret megteremteni, amely 1945-ben elveszett, de közös akaratunkkal, közös erőnkkel igenis visszaszerezhető. Ehhez kívánom az Önök türelmét egymás iránt a nemzet szolgálatában, és ha ezt megcselekedjük, akkor elmondhatjuk Bethlen Gáborral. Erdély vezérlő bibliás fejedelmével: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Nincsen senki, bizonyosan nincsen.” Úgy hiszek ebben, mint ahogyan hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, egy isteni örök igazságban és Magyarország feltámadásában. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Elhangzott a balatonfüredi és szentlászlói Varga család első nemzedéki találkozóján Balatonfüreden. 2005. június 18-án.) Balatonfüredi Varsa Jenő
