Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)

2004-01-01 / 1. szám

6. oldal

REGI fii AGYAR HIÚIT

1XITÎVAKORT

Sz. István Magyarország első Királya Dekrétumainak első könyve Sz. Imre herceghez. (2.)

VIII. Fejezet. Az ősöket követni kell és a fiák kötelesek engedelmeskedni szülőiknek.

Az ősök kövelése a királyi méltóságban a nyolcadik helyet foglalja el.

1. §. Tudd meg, a legnagyobb királyi ékesség az előző királyok követése és a tisztességes szülők követése. Aki u. i. ősei rendeletét megveti; az isteni törvényekre sem gondol; elpusztul. Az atyák u. i. annálfogva atyák, hogy táplálják a fiákat és annálfogva vannak a fiúk, hogy engedelmeskedjenek a szülőknek.

2. §. Aki az ő atyjának ellenáll, Istennek ellensége. Minden engedetlenkedő u. i. az Istennek áll ellen. Az engedetlenség szelleme pedig szétszórja a korona virágait.

Mert az engedetlenség az egész ország betegsége.

3. §. Azért legkedvesebb fiam, a te atyád rendeletéi neked mindig szemelőtt levők legyenek, hogy a te boldogságodat mindenütt királyi gyeplők igazgassák. Erkölcseimet pedig, melyek királyi méltóságodhoz, látod, megfelelőek, minden kételkedés hátránya nélkül kövesd. Nehéz u. i. neked ezen égalj országát megtartanod, ha az előbb uralkodó királyok szokásainak követője nem leszel.

4. §. Melyik görög kormányozná a latinokat görög módon?

Vagy melyik latin kormányozná a görögöket latin módon ?

Egyik sem. Ennélfogva kövesd szokásaimat, hogy a tieid között jeles és az idegenek között dicséretes légy.

IX. Fejezet. Imádkozni kell és miként?

Az imádkozás megtartása a királyi üdvösség legnagyobb szerzeménye; és ezért kilencedik szabálya a királyi méltóságnak.

1. §. A folytonos imádkozás a bűnöknek a lemosása és megbocsátása. Te pedig, fiam! Valahányszor az Isten templomába mégy, hogy Istent imádjad; Salamonnal, a király fiával, S is király, mindig mondjad: Küldj, Uram bölcseséget a te felségednek a székéből, hogy velem legyen és velem dolgozzék, hogy tudjam, mi legyen teelőtted tetsző minden időben. És újólag: Uram, Atyám és életemnek Istene, ne hagyj el engem gonosz gondolatban. Szemeim nagyralátását ne add nekem és a gonosz kívánságot fordítsd el tőlem, Uram! Vedd el az össztönösséget és a tiszteletlen és esztelen léleknek ne adj át engem. Uram!

2. §. így imádkoztak tehát a régi királyok. Te is így imádkozzál, hogy Isten minden bűneid eltörlésére méltónak tartson, hogy mindenki legyőzhetetlen királynak nevezzen.

3. §. Imádkozzál, hogy a henyeséget és a bágyadtságot tőled elűzze s hogy

minden erények kiegészítését neked megadja, melyekkel látható és láthatatlan ellenségeket legyőzöl, hogy nyugodtan és az ellenség minden támadásától menten minden alattvalóddal együtt az életed idejének a futását békéiben fejezhesd be.

X. Fejezet. A kegyességről és irgalmasságról s egyéb erényekről.

Az erények szabálya ékesíti a királyok koronáját és a parancsokban tizedik helyen van.

1. §. Mert az erények U.a maga a királyok királya. Amint tehát az ő égi seregének a teljessége tíz karból áll, úgy a te életednek, a folyása is tíz parancs mellett maradjon meg.

2. §. Szükséges, hogy a király kegyes, könyörületes és a többi erényekkel élő és ékes legyen. U. i. a kegyetlenséggel és gonoszsággal bemocskolt király hasztalanul magának követeli a király nevet, mert zsarnoknak kell őt nevezni.

3. §. Ezért tehát, szeretetre legméltóbb fiam! szívemnek édessége! jövendő magzatom reménye! Kérem és parancsolom, hogy mindenek által és mindenekben kegyességgel tégy, nemcsak atyafiak és rokonok vagy hercegek, vezérek, vagy gazdagok, vagy szomszédok és lakosok iránt légy kegyes, ha nem az idegenek és

minden hozzád jövök iránt is. Mert a kegyesség gyakorlása téged a legnagyobb boldogsághoz vezet.

4. §. Légy könyörületes minden erőszakot szenvedő iránt, mindig szivedben hordozván az Urnák azt a mondását: Irgalmat akarok és nem áldozatot.

5. §. Türelmes légy mindenki iránt; nemcsak a hatalmasok, de a hatalomban szűkölködők iránt is.

6. §. Azután légy erős, nehogy a szerencse téged nagyon megzavarjon vagy a szerencsétlenség letaszítson.

7. §. Légy alázatos is, hogy Isten téged felmagasztaljon, itt és a jövőben.

8. §. Légy igazán mértékletes és mértéken túl senkit sebüntess vagy kárhoztass.

9. §. Légy szelíd, hogy sose állj ellen az igazságnak.

10. §. Légy tisztességes, hogy soha valakit szándékosan gyalázattal ne támadj.

11. §. Légy szemérmes, hogy a kéj minden mocskát, mint a halál ösztönét, elkerüld.

12. §. Mindezekből a fentebb előadottakból van összeállítva a királyi korona, melyek nélkül senki nem képes sem itt uralkodni, sem az örök élethez eljutni.

VÉGE

Forrás: A Sz Korona Tana Sz. Istvánnak Sz. Imréhez szóló Intelmeiben. Irta: Gerőcz Kálmán. Sátoraljaújhely, 1930.

A MAGYAR SZENT KORONA TÖRTÉNETE (1.)

írta Ipolyi Arnold és Dr. Rátvay Géza tanulmányai nyomán GRÓF AMBRÓZY GYULA koronaőr

A szent korona eredete

A magyar nemzet története, nemzeti alakulásának kezdetétől fogva összefonódik a magyar szent korona történetével. A kultúrált népek sorába akkor lép, midőn a koronát megkapta. Azóta a korona története és viszontagságai oly mélyraható nyomokat hagytak a nemzet életének minden fázisában, hogy a magyar nemzetet a szent korona nélkül elképzelni nem is lehet.

Amikor Szent István országszervező munkáját megkezdte és az akkori kultúrált, keresztény vallást, szokásokat az országba bevezette, II. Szilveszter pápához fordult koronáért, hogy magát megkoronáztatva a királyságot megalapítsa.

Az akkori időben a világon két hatalom volt, a császár és a pápa, de míg a császár az általa alapított királyságokat hűbéri bilincsekbe verte, addig a pápa az általa alapított országoknak függetlenségét biztosította, ha mindjárt azokat az egyház érdekének szolgálatába vonta is. Mivel Szent István országának függetlenségét és önállóságát meg kívánta tartani, nem a császártól, hanem a pápától kérte a koronát.

II. Szilveszter pápa elismerésül a keresztény egyháznak tett nagy szolgálataiért, az ezredik év március 27-én kelt kísérő levelével küldötte Szent Istvánnak a magyar koronát, s ezzel mintegy érdekkörébe vonta magát az országot is, mert a kísérő levélben olyan kitételt is foglaltatott, melyet talán ő maga is, számos utóda azonban mindenesetre úgy fogott fel, mintha a magyar király csak bírlalója, letéteményese, nem pedig korlátlan tulajdonosa volna a koronának.

Ez a korona drágakövekkel kirakott és Szilveszter pápa által sajátkezűleg készített emaillal díszített, két keresztbe állított aranypántból állott. Ez a korona később - 1074-ben - amidőn Gejza vezér, majdan király foglya, Niketasz görög vezér iránt tanúsított lovagias magatartásáért Dukász Mihály görög császártól abroncsszerű

koronát kapott, azzal egybeforrasztatott, s így azóta Szent István koronájának ezen két koronából egyesített korona tekintetik.

A koronázás közjogi jelentősége

Szén István mindazon jogokkal, melyek a királyt megilletik, a szent koronával való megkoronáztatás által ruháztatott fel a nemzet akaratából.

A szent koronához fűződő tannak ez a legsarkalatosabb tétele, ezen nyugszik alkotmányunk, s értelme az, hogy a királynak nincs több hatalma és nincs több joga, mint amennyivel a nemzet őt felruházza.

Szent István ezen elméletének alapja az Árpádkori vérszerződés volt, amely megállapítja a nemzet és a vezér közti viszonyt oly értelemben, hogy a vezér és főbb emberek együttes elhatározása a törvényalkotás alapja. A kor fejlődésének folyományaként Szent István a vérszerződés főemberei helyébe a nemeseket helyezte, ezzel már kibővítve a nemzet törvényhozási jogát. A nemeseknek a korona jogán ad birtokot, teljesen független és önálló jogkörrel, azonban azon megszorítással, hogy hűtlenség vagy magvaszakadás esetében a birtok ismét a koronára száll vissza. - A kor még további fejlődése a nemesek jogait később kiterjesztette az ország többi lakóira is és így mai alkotmányunk az idő és kor haladásával bővülő Árpádházi vérszerződésen alapszik.

Már a Szent István-kori felfogás az, hogy a megkoronáztatás alkalmával a szent korona által a két hatalmi tényező, a király és a nemzet, egy felbonthatatlan egyesüléssé, egy összeforrt eszményi testté válik, melynek a feje a király, a törzse a nemesek, majdan a nemzet. A korona tehát minden közjogi viszony kezdete és záróköve.

A királyi hatalommal való felmházás külső kifejezője Szent Istvántól kezdve a szent koronával való megkoronázás volt. A korona kölcsönözte a tekintélyt, a hatalom törvényességét, mely nélkül a hatalom támaszkodhatott ugyan nyers szuronyerőre, de jogtalanul, mert minden jog csak a koronától számlázhatott, az pedig csak a nemzet akaratából történő megkoronázás által juthatott kifejezésre, vagyis a királyok a felségjogok teljes birtokába csak a koronázás tényével juthattak.

A magyar és más nemzeteknél történt koronázások felfogásában éppen az képezi

a különbséget, hogy míg más nemzeteknél a koronázás csak idők folyamán nyert politikai jelentőséget, addig nálunk politikai tényező volt már Szent István megkoronázásától kezdve.

Hogy Szent István mily jelentőséget tulajdonított a koronának, azt abból az intelméből is láthatjuk, melyet fiához, Imréhez mintegy politikai végrendelet gyanánt intézett. Eszerint ő az apostoli koronában látja a királyi hatalom és tekintély forrását, címét, teljét. ,,Növelje az egyházat, hogy a koronája dicsőségesebb legyen. Oltalmazza az egyházi rendet, mert ezáltal a dicsőséges koronát felmagasztalja, türelem, kegyelem és irgalommal ítéljen, hogy koronája dicső és ékes legyen, kövesse őseit és engedelmeskedjék ősei rendeletéinek, mert az engedetlenség a korona virágait elhervasztja, az engedetlenség az egész ország dögvésze.”

Hogy a koronának és a koronázás tényének már az Árpádházi királyok alatt is mily nagy fontosságot tulajdonítottak, mutatja az, hogy pl. Endre király még életében megkoronáztatja fiát, Salamont, hogy a trónt ezzel neki biztosítsa.

Imre 1196-ban fegyver nélkül megy át az ellene fellázadt öccse táborába, akit kizárólag a koronázás erkölcsi joga alapján kényszerít a visszalépésre. De a későbbi időkben is vannak erre példák. Bocskay 1605-ben a török szultántól kapott koronát elfogadja ugyan a barátság jeléül, de nem koronáztatja meg magát vele, mert úgymond: ,,A magyar alkotmány nem enged más koronázást, amíg a koronázott király él”. Bethlen Gábor 1619-ben birtokában van Szent István koronájának, barátai és párthívei sürgetésére ennek dacára sem koronáztatja meg magát.

Az a sok bolyongás és vándorlás is, aminek a szent korona az idők folyamán részese volt, bizonyítéka a szent koronával való megkoronáztatás fontosságának, vagyis annak, hogy a királyi jogok egyetlen forrása a szent korona.

A szent korona bolyongásai

A korona Székesfehérvárott, Prágában és Erdélyben

Az Árpádházi királyok idejében a szent korona minden valószínűség szerint a székesfehérvári egyházban őriztetett. Az őrzés tisztjét a székesfejérvári prépost és az őrkanonok látták el. Ezt bizonyítja a székesfejérvári prépost 1198-ban III. Ince pápához intézett levele, amelyben engedélyt kér arra, hogy ne csak egyházi, de világi férfiakkal is őriztesse a koronát. Ez a levél bizonyítéka annak is, hogy a prépost, tehát a korona akkori őre abban a felfogásban volt, hogy a magyar szent koronára a pápa ingerentiával bír.

IV. Bélának a székesfejérvári egyház ősi jogait megerősítő 1254-ben kelt okmánya is tanúsítja, hogy a magyar szent koronát még ez időben is a székesfejérvári egyház őrizte, mert azt mondja: ,,Minden egyház jogait s szabadságait fenntartani királyi tisztjének tartja, mégis azokat, melyek előjogaik, szabadságaik és címök által más egyházak fölöt: tündökölnek, több biztosítékkal kell körülsáncolni, ilyen a székesfejérvári, ahol az ország trónja és koronája őriztetik stb.”

folytatjuk -A Szittyakürt világhálózati honlapja elérhető: http://web.cetlink.net/-szittya

Drótposta (email) címe: szittya@cetlink.net

;

Kérjük kedves olvasóinkat, akik számítógéppel és email-lel rendelkeznek, küldjék el címüket a SZITTYAKÜRT email-jére.