Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-07-01 / 4. szám
mmAKÖfct 7. oldal A TISZTA ÉLET ÉS AZ EGÉSZSÉG _____________HIT 61 CRKÖICS_____________ Egy alkalommal Guszman József dr. egyetemi tanár, a nemibetegségek mindenhol ismert nagyhírű szaktudósának kórházi rendelésén egy művelt Inisz éves tanárjelölt jelentkezett. Az volt a panasza, hogy pár év óta apró pattanásokkal van tele az arca. Elmondotta, hogy panaszával egy orvoshoz fordult, aki azt mondotta neki, hogy ezek a kellemetlen pattanások azért vannak, mert eddig önmegtartóztató tiszta életet élt: ez pedig ártalmas az egészségére s éppen ezért felvilágosította, hogy a tiszta élet csak a papok találmánya s egy művelt fiatalembernek be kell látnia, hogy Isten hatodik parancsa igen jó lehetett évezredek előtt a pusztában vándorló Izrael fiainak, mert abban az időben a fiatalok korán házasodhattak, - de a mai időkben, amikor az anyagi nehézségek miatt még 30-35 éves férfi sem gondolhat házasságra - igazán esztelen lehetetlenség, képtelenség egy fiatalembertől azt kívánni, hogy a házasságáig tiszta életet éljen! A fiatalembert megzavarta e látszólag értelmes orvosi magyarázat, de mégsem tudott belenyugodni a kapott orvosi felvilágosításba s ezért tanácsért a nagyhírű, tudós Guszman orvostanárhoz fordult. A tanár megvizsgálta a fiatalembert s felvilágosította, hogy az arcán kiütő pattanások nem önmegtartóztató tiszta élettől, hanem a vérszegénységtől vannak, vagyis azért, mert a vérében kevés a vörösvérsejtek száma. Felvilágosította a megzavart fiatalembert, hogy orvosának tanácsa, - gonosz tanács volt, mert e betegségnek, nem az Isten hatodik parancsának megszegése a biztos orvossága, hanem a helyes táplálkozás és a vérsejtszaporító gyógyszerek s egyéb orvosi eljárások. A fiatalembernek bátorságot adott a jóságos orvostanár felvilágosítása s bátran feltette a kérdést, hogy nagyon szeretne komoly, tudományos magyarázatot kapni, hogy a tiszta élet, az Isten hatodik parancsának legszigorúbb betartása tényleg nem árt-e a testi egészségnek. Az orvostanár szeretettel, minden apró részletre terjedő gondossággal megmagyarázta, hogy az emberi szervezetet oly csodálatosan alkotta meg a jó Isten, hogy a legapróbb szervezeti működés is bámulatos célszerűséggel van berendezve. A szervezetünkben mindenhol rend, fegyelem, célszerűség és pontosság uralkodik. Szerveink, ér-, ideg-, mirigyrendszerünk célszerűen összeműködve, a legnagyobb összhangban igyekeznek testi egészségünket fenntartani. A nemi mirigyeink váladékai a vérkeringésbe jutva, elősegítik szervezetünk frisseségét: éppen azért, akik botorul elhasználják e fontos váladékokat, azoknak idő előtt megroppan szervezetük, megbomlik az ér- és idegrendszerük összhangja s így aláássák szervezetünk ellenálló képességét. Ha pedig ösztöneik bűnös kielégítésével betegséget vásárolnak be, akkor a legveszedelmesebb mérget juttatják szervezetükbe, amely méreg megtámadja az idegrendszert, az agyvelőt, a szívet, az ereket, a csontokat, érzékszerveket, a különféle belső szerveket s így idő előtt rokkanttá, súlyos beteggé teszi a fiatal szervezetet. Megmagyarázta az orvostanár úr, hogy a veszélyes mutatványt végző artisták, a nagy versenyekre készülő sportférfiak önmegtartóztató életet élnek, hogy minél frissebb, erőteljesebb maradjon a szervezetük. Továbbá felvilágosította a fiatalembert, hogy a házasságon kívüli nemi élet csak arra a biztos eredményhez vezethet, hogy majd bevásárolja a vérbaj kiütéseit, amely már egyeltalában nem ártatlan természetű, múló szépséghiba! A fiatalember hálásan megköszönte a tanár úrnak alapos felvilágosítását, de a tanár tapasztalt emberismerete észrevette, hogy lelkében még mindig kételyek maradtak s s ezért megkérte e sorok íróját, hogy szakítson időt s alaposan bizonyítsa be a fiatalembernek, hogy Isten hatodik parancsának a legszigorúbb megtartása, az önmegtartóztató tiszta élet nem lehetetlenség, hanem elengedhetetlen egészségvédelmi tényező. A fiatalember örömmel fogadta készséges ajánlkozásomat: megígértem neki, hogy pár napig fogok vele foglalkozni s alaposan megvilágítom neki a tanár úr tudós alaposságú magyarázatait. Úgy gondoltam, hogy e tanári pályára készülő fiatalember nagy hasznát fogja venni gyakorlati magyarázataimnak, ha majd, mint tanár a jövő ifjúságát fogja nevelni. Az első alkalommal megmutattam e fiatal tanárjelöltnek a világ leghíresebb orvostudósainak szakdolgozatait. Mind valamennyien azt írta: Nánássy László Dezső dr. • (Budapest, 1931 ) bizonyítják, hogy ostoba tévedés azt állítani, hogy a nemi önmegtartóztás, még ha évekig, vagy akár az egész életen át tart is, legcsekélyebb kárt okozna szervezetünkben. Megmondtam védencemnek, hogy komolyan és őszintén tárja fel nekem az összes legapróbb ellenvetéseit s nehézségeit. Rögtön eleget is tett bíztatásomnak s azt mondotta, hogy más az elmélet .s más a gyakorlat! Igazat is adtam neki s megígértem, hogy a gyakorlati szempontból is megvilágítom az elméletileg megállapított igazságot. Bevittem a tanulni vágyó ifjút a kórházi kórtermekbe s megmutattam neki az osztályokon fekvő betgeket, akik valamennyien a bűnnel, Isten hatodik parancsának semmibevevésével akarták megóvni testi egészségüket. Odavittem őt azon betegek kórágyaihoz, akik talán csak egyszer estek a bűn mocsarába s már is a legsúlyosabb következmények kórágyára kerültek. Láthatott ez a fiatal tanárjelölt oly betegeket, akiknek egész teste undorító kiütésekkel volt tele, akiknek kilyukadt a szájpadlásuk, beesett az orruk, kihullottak a fogaik, megrokkant az idegrendszerük, elvesztették a szemük világát. Mutattam oly betegeket, akik ugyan nem vétkeztek az Isten hatodik parancsa ellen, de akiknak szüleik bűnének romboló következményei miatt fiatalon rokkant szervezettel, munkára képtelen idegrendszerrel, esetleg undorító külsővel kell vergődniük. Az egyik kórágynál egy apát látott sírni, ki az ott fekvő beteg gyermekét jött meglátogatni, akinek még emberi ábrázata sem volt, mert ő fiatal korában eltékozólta ifjúságát s ezért gyermeke a súlyos betegséggel fertőzötten jött a világra. Sokszor megtörténik, hogy a szülők bűne gyermekükön csak később üt ki: 10,15, 20 vagy még több év múlva! A fiatalember megdöbbent a borzalmas látványokon, de azért feltette a kérdést: „Egész biztos, hogy mindenki beteg lesz, aki nem tartja meg az Isten hatodik parancsolatát?” - kérdezte. Megmagyaráztam, hogy az orvostudomány mai állása szerint a nemibetegségek, különösen a vérbaj ellen úgyszólván lehetetlen védekezni, mert bármely óvszabály, védszer használata esetén is a testfelület egy egész kis karcolása is elegendő behatolási kapuja a betegség romboló csírájának! Olyan védőszert, vagy orvosságot még eddig nem találtak ki, amely biztos óvszer volna e súlyos, romboló betegség ellen! A felnőttek kórtermeiből bementünk a csecsemőosztályra, ahol a vérbajos kis gyermekeket ápolták. Ez bizony szívfacsró látvány volt! Ártatlan kis gyermekek, akik már a bűn bélyegével s szörnyű következményeivel jöttek a világra. Még szerencsésnek mondhatók azon kis gyermekek, akik a romboló betegség következtében korán meghalnak. Sajnos az emberek szégyenük az ily természetű betegségüket s amikor annak jelentkező tüneteit felfedezik magukon, akkor nem mennek azonnal orvoshoz, hanem mindenféle haszontalan háziszerekkel igyekeznek magukat gyógyítani. Pedig nem a bűn elkövetése után, hanem előtte kellene magokat szégyelniök: ha valaki mindjárt orvoshoz megy, akkor meg lehet a betegségét gyógyítani, de ezt is csak abban az esetben, ha szigorúan betartja az előírt orvosi utasításokat, s nem szegi többé meg Isten hatodik parancsát! A csecsemőosztályon az volt a legszomorúbb észlelet, hogy a legtöbb kisbaba minden családi köteléken kívül jött a világra s így szerencsétlensége kétszeres volt. Megmagyaráztam az ifjúnak, hogy lelkiismeretlen férfi biztosan tudja, hogy beteg, vérbajos - s mégis megházasodik, mielőtt teljesen kigyógyulna: így megfertőzi, beteggé teszi ártatlan hitvesét s házasságából született gyermeke betegen, fertőzötten jön a világra! Ez a legszörnyűbb bűnök egyike a világon! A fiatal egyetemi hallgatónak nagyon elég volt a gyakorlati tapasztalatokból. Másnap a gyermekmenhelyre mentünk. Itt is megdöbbentő látványban, tanulságokban volt része. A gyermekek tömegét láthattuk, akik akik családi kereten kívül, életképtelenül jöttek a világra. Majdnem mindegyik gyermeknek ott volt az édesanyja, a legtöbb leányanya akit valamelyik gonosz lelkű férfi elcsábított s azután elhagyott. Sok fiatal leányanyával találkoztunk, akik maguk is úgyszólván még gyermekkorban voltak. Felhívtm tanítványom figyelmét, hogy e szerencsétlen nők csábítói mind úgy gondolkoztak, hogy a féljinak fiatal korában ki kell tombolnia magát! Sajnos, nagyon kevés férfi akarja megérteni, hogy minden nőnek becsülete annyit ér, mint az édesanyja, vagy lánytestvére becsülete. Az igazi, jellemes férfiú szemében a liliomtipró nővadász gonoszabb a gyilkosnál, betörőnél s rablónál, ki talán csak szükség esetén gyilkol, rabol, - de a prédára törő nőcsábító mindig megöli áldozatában azt, ami a vagyonnál s az életénél is drágább: az ártatlanságot s a becsületet! S ha az egész világ is felmentené a becsületrablót, saját lelkiismerete fejére olvassa, hogy gyáva s becstelen, mert nálánál gyengébbet rántott a mocsárba! Harmadnap a toloncházba mentünk. Itt azokkal a nőkkel találkozhattunk, akiket a rendőrség erkölcsvédelmi razziája a főváros utcáin, mint a bűn titkos lányait fogott el. A rendőrorvos úr megmagyarázta, hogy igen jól öltözött nők sétálgatnak a pesti utcákon, akik rafinált módon behálózzák a tapasztalatlan fiatalembereket, vagy a rájuk leselkedő, egészségüket megóvni akaró férfiakat: ezek a titkos kéjnők a legveszélyesebb fertőzésterjesztők. A legnagyobb százalékukat fertőző betegeknek találja a rendőrorvosi vizsgálat. Még elképzelni is szörnyű esztelenség, hogy ezek az ízig-vérig beteg, szerencsétlen nőkkel óvják magukat a „felvilágosodott férfiak” az önmegtartóztatás veszélyétől. „De a nyilvános kéjnők nem betegek, mert ezeket ezeket hetenként kétszer alaposan megvizsgálják a rendőrorvosok” - vetette ellen az én fiatalemberem. A nyilvános kéjnők is mind betegségterjesztők - válaszoltam: ez azonban nem mutatható ki orvosilag náluk addig, amikor a baj már mindenhol külsőleg is leadta névjegyét. Addig azonban számtalan „felvilágosodott” embert megfertőzhettek! Felhívtam tanítványom figyelmét, hogy a toloncházban lévő bűn leányai valamikor ártatlan leányok voltak, de jött valaki, aki elindította őket a bűn lejtőjén... Talán ilyen embert mindenki úriembernek ismeri s szerencsétlen áldozata pedig tolonctöltelék lett! Ott a toloncházban a legszomorúbb látvány az volt, hogy találkoztunk oda beidézett kétségbeesett szülőkkel, akik megrémülve értesültek,, hogy féltve őrzött leányuk a bűn útjára tévedt. Sírva-zokogva átkozták szerencsétlen gyermekük gonosz csábítóját. Nemcsak a testben, de a lélekben is szörnyű rombolást végez ez a bűn s kevés elcsábított leány talál vissza az erkölcs útjára. Negyednap elvittem a tanulni vágyó fiatalembert az egyik elmegyógyintézetbe, az élőhalottak szomorú birodalmába. A legtöbb elmebeteg az Isten hatodik parancsának megszegése miatt került e tragikus helyre! Itt találkozhattunk képzelt hercegekkel, királyokkal, istenekkel, akik elborult elmével bűnhődtek azárt, mert megfeledkeztek Isten hatodik parancsáról. Láthattunk itt fiatal és öreg embereket, akik inkább állatokhoz voltak hasonlók, akiknek arcáról a bűn szörnyű következménye minden emberi vonást letörölt. Borzalmas helyek az elmegyógyintézetek kórtermei: az érzékiség bűnének tragikus végállomása. Nagyon találóan jegyezte meg tanítványom, hogy törvényesen meg kellene idézni e helyre minden írót, nevelőt, szülőt, mindenkit, aki azt meri hirdetni, hogy tiszta életet képtelenség élni s az ifjúságnak ki kell tombolnia magát, mert az ösztön szava a természet szava! Nem volt időm tanítványomat elvinni az öngyilkosok rókusi kórtermeibe, ahol sok elcsábított fiatal leány, szörnyű betegséget bevásárolt ifjú, sírva átkozta bűnre csábítóját. Nem volt időnk elmenni a börtönök és fegyházak celláiba, ahová azok kerültek, akik a kielégíthetetlen szenvedélyük ösztönzésére loptak, raboltak, gyilkoltak. Nem volt módunk a temetők néma lakóit megkérdezni, hogy hányán kerültek az Isten hatodik parancsának semmibevevése miatt a korai sírba! Tanítványom eleget láthatott és hallhatott. Meggyőződéssel mondotta: „Most már nem hiszem, hanem tudom, hogy a tiszta élet lehetséges: Isten hatodik parancsának a legszigorúbb megtartása erkölcsi kötelességünk. Ha áthágjuk Isten hatodik parancsát, akkor nem csak a magunk, hanem mások életének s boldogságának is gyilkosaivá leszünk!" * Bárcsak egyetlen olvasóm is akadna, aki belátná, hogy Isten hatodik parancsának szigorú betartása testi s lelki egészségünk, jelen s jövendő boldogságunk elengedhetetlen kelléke! KATOLIKUS KATEKIZMUS (4.) 4. Hány Isten van? Egy-ISTEN ES A VILÁG A világ legnagyobb emberei csaknem kivétel nélkül hívők voltak. Isten örökkévaló, mindenütt van, végtelenül jó, végtelenül bölcs, végtelenül igazságos. 5. Hány személy van az egy Istenben? Az egy Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. Hogy egy Istenben három személy van, azt Jézus szavaiból tudjuk. így pl. föltámadás után apostolaihoz ekként szólt: „Minden hatalom nekem adatott mennyben és a földön. Elmenvén tehát, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében”. (Mt 28, 18-19.) 6. Hogyan nevezzük a három isteni személyt egy szóval? Szentháromságnak. 7. Meg tudjuk-e érteni a Szentháromság titkát? Nem, mert az észfölötti. Még a Napba sem tudunk beletekinteni a megvakulás veszélye nélkül, hát a Nap Teremtőjét hogyan tudnánk teljesen fölfogni? A háromszög három szögből áll és mégis csak egy idom. Ezért is ábrázolják a Szentháromságot háromszöggel és benne egy szemmel. A Szentháromság tanát föl foghatatlansága miatt hittitoknak nevezzük; de azért a benne való hit nem észellenes, mert hiszen a természet is telis-teli van titkokkal. Például, ki képes megoldani a kérdést, hogy mi volt előbb, a tyúk-e vagy a tojás. A hitetlenség okai: a) A tudatlanság vagy félműveltség; b) az erkölcstelen élet; c) a vallásellenes könyvek és újságok olvasása. 8. Mi a vallás? A vallás Isten imádása és szolgálata. A vallás annak az elismerésével kezdődik, hogy Istentől függünk. Senki sem föltétien ura önmagának. Már az élettelen külvilágtól is mennyire függünk. Gyomrom függ a tápláléktól, mert nélküle éhen halok. Tüdőm függ a levegőtől, nélküle megfulladok. Szemem függ a napfénytől, mert különben nem látok. Testem függ a föld vonzó erejétől, mert máskép nem tudok szilárdan talpamra állani. Épígy, de határtalanul nagyobb fokban, függök az Istentől, a mindenság legfőbb Urától. Nélküle nem érhetem el örök boldogságomat, ami pedig életem legfőbb célja. Az Istentől való függésemből önként következik, hogy őt legfőbb uramnak kell elismernem, vagyis őt imádnom és neki szolgálnom kell. 9. Melyik az igaz vallás? Csak a katolikus keresztény vallás az igaz vallás. Van sokféle vallás, de csak az egyik lehet igaz, mert minden igazság csak egyféle lehet, míg a tévedés lehet sokféle. Pl. arra a kérdésre, hogy mennyi kétszer kettő, adhatok megszámlálhatatlan sok helytelen feleletet, de csak egyet-len igaz feleletet, azt, hogy kétszer kettő négy. Óra is sokféle van, sokfélekép is járhat, de csak az mutatja helyesen az időt, amelyik pontosan megegyezik a Nap járásával. így a különféle vallások is különfélét tanítanak, de az egész igazság csak a katolikus vallásban van meg. A többi keresztény vallás csak Krisztus után sok száz év múlva keletkezett hitehagyott katolikusokból vagy meghasonlott lelkű emberektől. Ezért van a többi vallásban (a katolikus vallásból átvett) sok tiszteletre méltó tanítás mellett számos tévedés. A katolikus Egyházból kivált keresztény vallásokat felekezeteknek nevezzük, mert elfelezték vagy részekre böntották Jézus tanítását és csupán egyes részeket tartottak meg. A felekezeteket ne tévesszük össze a görög szertartásiú római katolikusokkal, röviden görög katolikusokkal, akiknek tanítása hit- és erkölcs dolgában azonos a római katolikusokéval. Viszont a görög katolikusokat ne tévesszük össze a görögkeletiekkel, akik már régen elszakadtak az igaz Egyháztól. Az olyan keresztény, aki elhagyja a katolikus vallást kenyérért, állásért, újabb házasságkötésért, az Krisztust hagyja el, tehát Istent tagadja meg. 10. Mit ad az igaz vallás? a) Biztos választ ad a legfontosabb kérdésekre. b) Segít az örök boldogságra. c) Megnyugtat bajainkban. Csak a vallás ad biztos feleletet arra a kérdésre, hogy honnan van a világ, hogyan jött létre az ember, miért vagyunk e földön, mi történik halálunk után s így tovább. Vallás nélkül az ember könnyen állattá süllyed és gonosztevővé aljasul. Ezért a vallás nem csak magánügy, hanem közügy; amint pl. a hazaszeretet sem magánügy! „A vallás jobban megvédi az államot, mint a legvastagabb fal!” (Plutarchos.) Akik hangoztatják, hogy a vallás magánügy, nemcsak tévednek, hanem a tapasztalat szerint vallástalanok, sőt vallásgyűlölők. Forrás: Tower Vilmos: Isten igazsága. Bp., 1941.9-13. old.
